Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

544. országos ülés 1900. márcziiis 7-én, szerdán. 107 folyók, másrészt Szegednél az alsó Tisza és a Maros vidékével hozza a legegyenesebb s ezáltal a legolcsóbb összeköttetésbe. A csatorna tebát az ország egy igen nagykiterjedésű és gazdag termelő vidékének lenne legtermészetesebb és legrövidebb forgalmi útja, s ezt a vidéket a tömeges szállítás tekintetében. a legrövidebb és legolcsóbb összeköttetésbe hozná az ország fővárosával. Hozzáveendő azonban ehhez még az is, hogy a míg most vizi úton a szállítás a jelzett viszonylatokban 8—10 napig eltart, a csatornán nem fog többet igénybe venni két napnál, úgy, hogy a nagytömegű szállításra nézve, a csatorna még a vasútnál is jelentékenyen gyorsabb lesz. Még kedvezőbbek lesznek a viszonylagos díjtételek a felső Tiszán, a Kőrös és Maros mentén fekvő állomásokra nézve, a melyek ma kizárólag a vasúti szállításra vannak utalva. A csatorna tehát egy igen nagy oly vidéket is forgalmi körébe fogna vonni, a mely most a vizi szállítás körén egészen kivül esik. S ebben rejlik a csatornának másik nagy forgalmi jelentősége. Végííl csak röviden kívánok utalni arra, hogy a csatorna a legintenzívebb táplálója s úgyszólván kiegészítője lenne a Budapesten létesítendő kereskedelmi kikötőnek, s egyik jelentékeny tényezője a székes főváros kereskedelmi és ipari fellendülésének.« A vízszállítási távolság különbözete lenne: Szolnok-Budapestnél a mostani 790 kilométer helyett 250; Csongrád-Budapestnél a mostani 539 helyett 170; Szeged-Budapestnél a mostani 452 helyett, pedig 185-re szállana alá. Bár laikus vagyok, mégis abban a véleményben voltam, — és ez gróf Zichy Jenő képviselőtársamnak beszéde és Gonda Béla ezen munkájának olvasása után meggyőződéssé érlelődött bennem, — hogy a budapest-szegedi, vagyis a Tiszát a Dunával összekötő csatorna, hogyha fel is szívhatja egy nagy és messze vidék termékeinek és terményeinek forgalmát, mégis csak akkor felelhet meg valódi hivatásának és a hozzáfűzött reményeket csak akkor valósíthatja meg, hogyha ezen vonal Szegedtől Temesvárig meghosszabbíttatik, vagyis ha a délvidéket is magához öleli. És ez nem ábránd, mert eltekintve attól, hogy Szegedtől Temesvárig a talaj- és a vízviszonyok sokkal kedvezőbbek, és hogy ennélfogva tetemesen olcsóbb lenne a csatorna létesítése, bátor vagyok megemlíteni, hogy a Begacsatornának, a melyen a hajózás ma legprimitívebb stádiumában van, és a melynek épen hajózhatóvátétele iránt kérvényezett kormányunknál egy küldöttség, így is évenként 200.000 tonnányi, vagyis kétmillió métermázsára menő forgalma vau, és ha a kérdéses csatorna kiépíttetnék, úgy az bizonyosan e forgalom négy-ötszörösét eredményezné. Ez a csatorna Temesmegye egy jelentékeny részének érintésével, Magyarország leggazdagabb vármegyéjét, Torontáli szelné át derékban, mintegy 90—100 kilométer hosszban, és pedig oly vidékeken, a melyeknek terményei ma a vizi szállítás előnyében nem részesülnek. A csatorna a bel- és fakadó vizek levezetése és kiszárítása által óriás területeket tenne termőképesekké, és öntözés által egy új irányt adhatna gazdaságunknak, jelesül, a Bánátban már kipróbált rizs-, kender- és lentermelést, azonkívül a makktermelést is meghonosítanék, a mely árúkért most milliók vándorolnak ki a külföldre. De csak ez úton válik lehetségessé az is, hogy a fa, kő, vasércz, szén és egyéb anyagok, a melyekkel Krassó-Szörény vármegyének hegyei telve vannak s a melyek ma csak kis részben vannak feltárva, rövidebb utat nyernének a központ felé, a mely annyival könnyebb volna, minthogy Temesvárig a Bega faúsztató csatornán lejöhetnének ezen árúk s megtalálhatnák az olcsóbb és rövidebb irányt a Bega csatornán keresztül. Csak ez úton tehetnők életképessé kisiparunkat, mert kétségtelen, hogyha kisiparunk olcsóbb anyagokkal lesz ellátva, olcsóbban is állíthatja elő termékeit és a fogyasztó közönségnek is jutányosabban állnak ezek rendelkezésére, és a manapság drága építő és faanyag szintén olcsóbbá tétetvén, ez úton nemcsak az építési kedvnek, hanem ajobb Ízlésnek is tért nyitnánk. Ámde mindehhez gondoskodnunk kell a vasutaknál olcsóbb és a mostani viziútaknál rövidebb utakról. Gondoskodnunk kell pedig, a mint igen bölcsen és nagy elmeéllel mondta Sze'II Kálmán kormányelnökünk a néla járt délvidéki küldöttségnek, hogy a vidéki városokat harmonikusan fejleszsziik a fővárossal, és hogy a vidéket mint hatalmas erőtényezőt be kell illeszteni abba a nagy keretbe, a melyben az államhatalom a nemzeti czivilizatórius és gazdasági irányokat konstruálta. Megérdemli az a Délmagyarország, hogy gondoskodjunk róla, mert hisz adóval a legjobban van megterhelve, és óriási összegeket fizet évenkint szabályozási költségekre és a nagy távolságok miatt, s a viteldíjak drágasága következtében terményeit olcsóbban kénytelen eladni, a minek folytán jövedelme csökken. Nem keveset tesz ki a termelőnek, a tulajdonosnak, a bérlőnek költségvetésében és finaneziájában, hogyha 1 korona 80 fillérrel, vagy két koronával olcsóbban kénytelen eladni a terményét, mint a hogy a központhoz közelebb fekvő birtokosok eladják terményeiket. Ez csak nyolcz métermázsát véve fel holdanként, 16 korona. A legjobb esetben ez 12 korona 80 fillér különbséget tesz ki, a mely, — méltóztassanak csak tekintetbe venni, — egy holdnál tetemes nagy összeg, a melylyel az 14*