Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

78 518. országos ülés 1900, január 31-án, szerdán. van szó, és annak sincs más természete, mint a rendes badgetjognak az egész világon, tehát áll ez a póthitelekről is. Mert mutasson fel nekem a t. képviselő úr és mutassanak a t. türelmetlenkedő urak oly országot a világon, melyben általában póthitelek kisebb-nagyoób számban ne fordulnának elő. (IgaslÚgy van ! jóbhfélöl). Nálunk is előfordul nemcsak hadügyi, hanem más czímen is. Ha a delegiícziónak joga van megszavazni az évi költségvetést, joga van a maga törvényes hatáskörében megszavazni azt is, a mit pótlólag tőle kérnek. Mert abban sincs iga?.aKomjáthy Béla képviselő úrnak, hogy ez túlkiadás, mert akkor nem volt túlkiadás, mert 1898-ban kéretett póthitel alakjában egészen törvényesen. Most megtörtént annak törvényszerű" megállapítása, és a törvény értelmében be kell illeszteni a magyar költségvetésbe; ha pedig póthitel, utólag kell kérni a fedezetet. A dolog 1898-ban történt, s hogy 1898-ban nem volt alkalmas ez a ház arra, hogy általában valamit tárgyaljon, az közönségesen tudott tény, tehát akkor az akkori kormány ezt a törvényjaslatot lelő sem terjesztette, mert akármikor és bármily időben terjesztette volna elő, tárgyalás alá nem került volna, mert 1898-ban ebben a házban egyáltalában semmisem került tárgyalásra. Maradt tehát ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése erre a kormányra, és ez meg is tette, és ime most tárgyalja a ház. Tehát törvényesen és egyenesen a törvény értelmében, a törvényes hatásköröknek, a törvény által előirt intézkedéseknek megfelelőleg történt az eljárás. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi azt illeti, mert ez a kérdés másik része, a mit Komjáthy Béla képviselő úr felvet, hogy nem tud erről senki semmit, és a delegáezió, mint a közbeszóló képviselő úr méltóztatott kifejezni, vakon szavazta meg, és most is a mi önérzetünkkel ellenkezik ezt vaktában elfogadni, bocsánatot kérek, a mennyiség szempontjából a törvény értelmében nem vehető a kérdés diszkusszió alá; de egyébként elismerem, diszkussziónak van helye. Hát hozzá akarok járulni e diszkusszióhoz, még pedig felvilágosítólag. Számítok az objektív, nyugodt megbirálására, és aztán kérdem majd, el lehet-e mondani, hogy ez titkos kiadás és a pénz Isten tudja mire költetett el ? Hát igenis, a deltgáczió az egész kérdést azzal a részletességgel tárgyalta, melylyel tárgyalni kötelessége volt. Nem ál!, hogy a delegáczió elé nem terjesztettek volna a póthitel részletei, és hogy a hadügyi albizottságban, — a hol Komjáthy képviselő úr szerint németül beszélnek, a mire majd visszatérek, — csak per sundám bundám mentek át e dolgon. Annyira nem áll ez, hogy már a múltkor, mikor a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk e kérdést, elmondtam ott, mire költetett ez a pénz, és el fogom mondani most is itt. Jobban ad oculos nem tudom bizonyítani, hogy a delegáczió is tudta, a pénzügyi bizottság is tudja a dolgot, mint hogyha most újra, országvilág előtt részletesen elmondom. Akkor aztán méltóztassék mondani, hogy itt vakou való megszavazásról van szó. Persze, ha aztán valaki nem akar hitelt adni a hivatalos előterjesztésnek, melyről felel a hadügyi miniszter a delegácziónak, és felelek én is itt, arról nem tehetek. A hadügyi albizottságban, minthogy a delegáczió oda utasította ezen ügyet, előterjesztetett a póthitel, és ne higyjék, hogy ott titkosan megy a dolog. A delegáczió minden tagja jelen lehet ott és hallgathatja a tárgyalásokat. Hanem, hogy a részletes fejtegetésekről rőfnyi, hasábos tudósítások nem jelennek meg, az a dolog természetében van. Éz mindenütt a világon így van. Ha arról van szó, hogy bizonyos eshetőségekkel szemben a hadsereg védképessége emeltessék, bizonyos hiányok pótoltassanak: nem elég-e, hogy a kompetens testület minden tagja megismerheti ez ügyet? Kell-e mindent ország-világ elé terjeszteni ? (Helyeslés jóbhfélöl. Ellenmondás és felkiáltások a szélső haloldalon: Igenis kell!) Tessék megkérdezni a parlamentek történetét; Angliában sincs máskép. A parlamentarizmus klasszikus hazájában is úgy van, hogy csak a kompetens testülettel ismertetnek meg minden részletet. És én itt, e helyen ismertetem meg, többet már csak nem kivannak az urak? Komjáthy Béla képviselő úr második megjegyzésére, melylyel bizonyos hatást akart elérni, hogy tudniillik a hadügyi albizottságban németül beszélnek, szintén kell egy megjegyzést tennem. Azt mondta, hogy annak hivatalos nyelve a német, és hogy ott magyar szót nem hall senki. Bocsánatot kérek, annak hivatalos nyelve a magyar nyelv és mindenki magyarul beszél, a ki nem akar közvetlenül a hadügyminiszterhez kérdést intézni, (felkiáltások a sséhö báloldalon: Nohát?) Bocsánat, ott magyarul beszélnek és magyarul vitatkoznak, de ha egyik, vagy másik tag mégis azt mondja : semhogy az a tábornok, a ki oda van rendelve a hadügyminiszter mellé, — minthogy ez, bár bizonyos mértékig tud, de talán nem elég tüzetesen tud magyarul, . . . Komjáthy Béla: Ha felveszi a magyar pénzt, beszéljen magyarul! Széll Kálmán miniszterelnök . előbb lefordítsa a kérdésemet: a bizottság engedelmével egy pár szót németül is szólhasson, ez megtörténik, elvétve, történik ritkábban, de ott az egész tárgyalás magyarul megy, minden ember magyarul beszél, ha itt-ott nem akar egy németül kifejezett kérdést a hadügyminiszterhez intézni. Már most rátérek arra, hogy mi történt 1898-ban a delegáczióban. Az történt, hogy a delegáczió hadügyi bizottságában a hadügyminisz-