Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

518. országos ülés 1900. Január 81-én, szerdán. ih a delegácziót, hanem kétségbe vonom azt is, a mit a hadügyminiszter állított előterjesztésében, hogy rendkivííli helyzettel állván szemben, neki ezen kiadáskat, ha még arra fordította is, megtenni nemcsak joga, hanem kötelessége is volt. Nézzük ezt a témát kissé közelebbről. 1897 tavaszán Horánszky Nándor t. képviselő úr interpellácziót intézett az akkori kormányelnökhöz, és kérdezte, hogy a krétai viszonyok folytán vannak-e olyan aggódásra méltó jelenségek, a melyek miatt talán Ausztria és Magyarország védképessége szempontjából valamit tenni kell. 1897 tavaszán az akkori kormányelnök azt mondta, hogy nem merültek fel oly tünetek, a melyek aggályra méltathatok volnának. Tehát annyi igaz, hogy 1897 tavaszán nem volt rendkivííli helyzet. De gyerünk tovább. 1897 őszén, novemberben, összehívták a delegácziót. Tehát ha az eló'bb említett interpelláczióra adott válasz és a delegáczió összehívása idejéig ilyen rendkivííli helyzet előállott volna, a mely indokolná ezen kiadást, mi történt volua, t. képviselőház? Az, hogy már akkor megtette volna a delegáeziónál az előterjesztését az összeg megszavazására a hadügyminiszter, vagy ha elköltötte volna, már akkor póthitelt kért volna. De nem az történt, hanem 1897 novemberben egyszerűen előállt a hadügyminiszter és azt mondta, hogy hét és fél millió tűlkiadást tett, és kéri annak megszavazását. Már most méltóztassék kicsit figyelni, és menjünk tovább. 1898. májusban összehivták a delegácziót, mi történik akkor ? Egyszerűen oda áll a hadügyminiszter, és azt mondja: A rendkívüli helyzet okozta azt, hogy én ilyen meg ilyen czélokra elköltöttem 30 millió és néhány százezer forintot; kérem a póthitelt. No, kérem, méltóztassanak egy kicsit gondolkozni. Tehát e szerint, 1897. november végétől 1898. májusig, a míg összehívták a másik delegácziót, kellett annak a rendkivííli helyzetnek előállania, és kellett ezt a 30 milliót elkölteni. Azt hiszem, ez olyan logika, hogy ez ellen kifogást józan észszel tenni nem lehet. Nos, t. kormány, most már rátérek arra: ugyan méltóztassék ezt a t. képviselőházat felvilágosítani, hogy 1897. november végétől 1898. május l-ig micsoda rendkívüli körülmények voltak Európaszerte, hogy ezt a harmincz milliót ezen idő alatt kellett elkölteni? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Két dolog lehet itt, t. képviselőház! Vagy az lehet, hogy a hadügyminiszter elköltötte már régebben ezt az összeget, de nem mert, vagy nem akart odajönni vele. És akkor mi történt? Az, hogy félrevezette, kijátszotta az ellenőrzésre hivatott delegácziót, és tényleg az alkotmányon túltéve magát, oly kiadásokat teljesített, a melyekre felhatalmazva nem volt. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem igen sokat adnak azok az urak arra, hogy mi Magyarország joga. Volt rá idő régebben, méltóztassanak csak visszaemlékezni, — gondolom 1870-ben, — midőn az akkori hadügyminiszter csak két millió forinttal lépte túl az előirányzatot, és akkor még a kormánypárt tagjai közül is akadtak emberek; ott volt Zsedényi Ede, a ki azt mondta, hogy ez oly alkotmánysértés, a hatalomnak olyan túllépése, hogy ezt a delegácziónak eltűrnie nem lehet. Hisz méltóztatnak visszaemlékezni rá, mit indítványozott; azt, hogy addig, míg a hadügyminiszter ezért bocsánatot nem kér és el nem ismeri, hogy alkotmánysértés követett el, a tárgyalásokat is függeszszék fel. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mai delegáczió pedig a 30 milliót oly szépen, oly könnyedén szavazza meg, pedig bizony, bizony mondom, azt sem tudják, hogy mire. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: A Deák utódai! Olay Lajos: Ma már csak szolgák vaunak, nem Zsedényiek! Komjáthy Béla: T. ház! Egy nagy tanúiság vonható le ebből, a mit azonban önök mindig tagadtak, de a mit éu és ez a párt ma is állítunk : hogy Magyarországon a hadsereg parancsol; az állam az államban; annak a kívánsága parancs; (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) az ellen nem lehet tenni, a delegáczió pedig nem más, mint egy szolgai testület, a mely ezen parancs végrehajtására van rendelve. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nagyon helyesen jegyezte meg Horánszky Nándor t. képviselő úr 1898. május elsején a delegáczióban, hogy akármit határozhat, például a hadsereg fejlesztésére, annak kereteire vonatkozólag ez a képviselőház, hiába teszi ezt, ez ugyan nem feszélyezi a hadügyminisztert, a ki egészen külön, saját törekvései és elvei szerint jár el, a delegáczió pedig vakon megszavaz mindent. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rendesen egy nagy dologgal szoktak előállani, midőn a hadseregről van szó, (Halljuk! Halljuk!) hogy erre meg kell hozni minden áldozatot, »ioert a nagyhatalmi állás követeli«. (Derültség a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Bolondítják a világot! Komjáthy Béla: T. ház! Ha felszámítanék, hogy ennek a nagyhatalmi hóbortnak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) — mert Magyarország szempontjából hóbortnak nevezhetem, — (Úgy van! a szélső baloldalon.) mekkora összeget áldozott már ez az ország, és ha ezzel egészen korrektül, elfogulatlanul szembeállítanók azt a hasznot, a melyet a nagyhatalmi állás létébői a magyar nemzet a maga számára írhat, akkor ezt a nemzetet olyannak tekinteni, a melynek jövője van, fájdalom, nem lehetne, mert ezzel a nemzettel mindent lehet csinálni; egyszerű, oda 10*