Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-516
m 516. országos Illés 1900. január 22-én, hétfőn. mondják. Jó, igaza van; a nemzet képviselete itt öl. De azt állítom, hogy a kormány természetszerű képviselője a törvény végrehajtása terén, az ország minden érdekeinek, és felelős is érette az országgyűlésnek. (Úgy van! Helyeslés jobbfélől.) És hova is vezetne az a tan, a melyet a t. képviselő úr felállít? Engedelmet kérek, a parlamentarizmus teljes felforgatására, teljesen feje tetejére állítására. Hiszen a korona döntése alá az adatokat abban a kérdésben, a melyben a két országgyűlés nem akart és nem tudott egyezkedni, és a mely kérdés épen azért került a korona döntése elé, más nem terjesztheti, mint ő Felségének kormánya, a mely a nemzeti képviselet többségéből véve, az országgyűlésnek felelős. És prakticze mit jelent a t. képviselő űr kívánsága, hogy az országgyűlés állapítsa meg azokat az adatokat? Vizsgáljuk ezt meg! A két országgyűlés nem tudott megegyezni; az előterjesztett adatok alapján kell a koronának dönteni. Most a t. képviselő úr azt akarja, hogy az országgyűlés terjeszsze elé az adatokat. Hát nem veszi észre, hogy ebben egy igen sajátságos ellenmondás rejlik? Több mint ellenmondás! Ha az egyiknek joga van előterjeszteni, joga van a másiknak is. Ha a két országgyűlés különböző adatokat terjeszt elő, mi less ebből? Hogy pedig egybehangzó adatokat terjesztene elő, az ki van zárva, mert hiszen azzal a fáradsággal, a melylyel a két országgyűlés egyező adatokat terjesztene elő, ugyanazzal a fáradsággal a korona döntéséig nem is jutott volna a dolog, hanem a két törvényhozás kiegyezett volna. (Általános, élénk helyeslés és tetszés jobbfélől.) Ez az érvelés tehát sem elvileg, sem prakticze meg nem állhat és abszolúte nem helyes. Most arra is felelek, a mi Komjáthy Béla t. képviselőtársamat és barátomat érdekelte, hogy mit mondtam én itt közbeszólólag Polónyi Géza úrnak. Polónyi Géza képviselő úr azt mondta, hogy bizonyosan azt fogja felelni a miniszterelnök, hogy azokat az adatokat, a melyeket a quótabizottság előterjesztett, terjesztette ő is a korona elé. Erre én közbeszólani bátorkodtam, hogy ezt, de talán mást is. Komjálhy Béla t. képviselő úr előre protestál ez ellen, azzal, hogy, ha mást mondana a miniszterelnök, no, akkor lássa, mert akkor törvénytelenséget követ el. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nos, megpróbálom kifejteni, hogy igenis talán mást is mondok, de azért azt is mondom, vagyis azon adatokat értettem, és még sem fogok törvénytelenséget elmondani, sem elkövetni. (Halljuk!) Ez a más pedig abból áll, hogy igenis, én a korona döntése alá, a mely tényért elvállalom a felelősséget, minden következésével előterjesztettem, igenis, azokat az adatokat, a melyek ismeretesek, a melyek a t. ház előtt feküdtek és a melyek a quótabizottságok tárgyalásainak alapjául szolgáltak, igenis, ezeket terjesztettem elő, de a mit én mondok, ez a más az, hogy a t. képviselő úr. . . (Egy hang a szélső baloldalon: A junktim!) Nem, nem tetszett eltalálni; (Derültség jóbbfelől.) ez az, hogy a t. képviselő úr maga azt mondja, hogy a korona arbiter; és igaza van, mert e kérdésben, e nagy közjogi jogának és alkotmányos kötelességének és funkcziőjának gyakorlásában és teljesítésében csakugyan arbiter. Hát ha a korona arbiter két fél között, a mint hogy az: akkor a magyar kormány is terjeszt elő adatokat, az osztrák kormány is terjeszt elő. És ez az a más. Hát igenis, kötelességszerűig előterjesztést tett a magyar kormány és ugyancsak előterjesztette az adatokat az osztrák kormány r; mert hogy a korona az arbiter szerepét vihesse és mint arbiter ítélhessen és dönthessen, mind a két félnek a nézetét meg kellett hallgatni és mind a két fél által előterjesztett adatokat kell ismernie., (Ügy van! jobbfelől.) Ez tehát az a kompletorins fogalommeghatározás, a mi e közbeszólásomban kifejezésre jutott és azt hiszem, nem sértek vele törvényt, sem az egész kérdésnek semmi helyes és alapos felfogását nem érintem vele. Sőt helyesen így van felállítva a kérdés. És ha t. képviselőtársam azt kérdi — és egyezik ezzel Komjáthy Béla t. képviselő úr felfogása, is — hogy mi alapon nyugszik ez ügy parlamentáris elintézése, ha nem az országgyűlés terjeszti elő az adatokat, hanem a kormány, a mely szerintük nem képviseli a nemzetet, — hát ezt is megmondom, ámbár talán t. barátaim maguk is tudják, és nem szükséges őket ezen elementáris dolgokban kitanítani. Á miniszteri felelősség elve: ez az a kriterion és garauczh, mert ennek alapján igenis felelni tartozik a kormány arról, hogy a korona döntése önképen történt, micsoda alapokon, micsoda adatok alapján jöhetett létre. Hát igenis itt vagyok; tessék felelősségre vonni, és én. teljesen állom ezt és levonom minden következését, és azt kérdezem, nem természetes-e, — most tehát a kérdés meritumára térek át, — hogy mikor a két nemzetnek, a két országgyűlésnek deputácziói már egy konkrét, azonos számban megegyeztek, a két deputáczió munkálatát és propoziczióját törvényjavaslatokba foglalva, a két kormány elfogadta, hozzájárult azokhoz, és előterjesztette azokat a két országgyűlésnek, a magyar országgyűlésen tárgyaltatott tizennyoloz napon át, és a t. házban igenis, — mást nem is akarok mondani — akadtak sokan, elég sokan, a kik helyesnek találták ezt a megalkotást: akkor nem természetes-e — és nem egyszerű, nem igen könnyű-e a felelősség hordása is, a melylyel én abszolúte nem akarok kérkedni, — mert könnyű volt a döntés