Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

592 530. országos ülés 1900. m&rczins l»é*n, csütörtökön. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Különféle bevételek 600 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások VI. fejezet, 7. czím. Kiadás, Rendes kiadások 1,680.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Atárczát terhelő kölcsönök. Rendes kiadások IX. fejezet, 1. czím. Kiadás. Rendes kiadás. Tőketörlesztés 171.434 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Kamatok 129.977 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Kezelési költségek 3.275 korona, Elnök: Megszavaztatik. Ezzel lefejeztetvén a belügyi költségvetés tárgyalása, (Zajos éljenzés. Felkiáltások : Éljen Széll Kálmán !) áttérünk a napirend szerint a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének (írom. 778) tárgyalására. (Fölkiáltások : Holnap ! Ma !) Azt hiszem, nem lehet a ház feladata, hogy ezt a kérdést határozattal döntené el. Úgy tudom, hogy a kereskedelemügyi táreza költségvetéséhez egy szónok fel lévén jegyezve s mivel egynegyed kettő van, ez a szónok beszédét elmondhatná. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a hal- és szélső baloldalon : Holnap ! Hol aas előadó ?j Molnár Antal jegyző (olvassa): Kiadás. Rendes kiadások. Központi igazgatás 1,400.970 korona. Weisz Berthold! Weisz Berthold: T. ház! A midőn a kereskedelmi táreza költségvetéséhez hozzászólok, bizonyos tekintetben a t. ház elnézését kell kérnem. Hogy eszmemenetem világosabban kifejezésre juthasson, a t. ház engedelmével jegyzeteim alapján fogok szólni. Nem kell hangsúlyoznom, hogy a legőszintébb hazafiság vezeti szavaimat. Néhány megjegyzést óhajtok tenni oly dolgokra vonatkozólag, a melyek nem jutnak kifejezésre a kereskedelmi budget keretében, de természetűknél fogva még is idetartoznak. (Halljuk! Halljuk!) Újabban a kereskedelmi és ipari élet jelenségeiből bizonyos konzekvencziákat szoktak levonni, a melyek ugyan a behatóbb kritikát nem állják meg, de mégis alapúi szolgálnak a közönségben szétszórt jelszavakra. Nem foglalkoznám azokkal, ha valami hasznukat látnám, de a midőn észrevehető, hogy belőlük ellentétek származnak, a melyek közéletünk kárára vannak. nem Nagyhatom szó nélkül. Nem szeretném, t. ház, ha félre lennék értve. Tudom, hogy hazánknak politikai és gazdasági ereje a földbirtokon, a mezőgazdaságon nyugszik. Vétkeznénk, ha meg nem tennénk mindent, a mi szorult helyzetének javítására, annak felvirágzására szolgál. De ez nem jelenti azt, hogy csak az agrikultur érdekek istápoltassanak akkor, a midőn minden tapasztalt politikusnak be kell ismernie, hogy ily egyoldalú politikai irány jövőnket teljesen nem biztosíthatja. Ez lévén a felfogásom, reflektálnom kell gróf Zichy János t. képviselőtársam az általános költségvetési vita folyamán tartott beszédének azon részére, melyszerint a kormány merkantil politikát űz, ezt az utat el kell Nagynia, a mit az által bizonyíthatna be, hogy a mezőgazdaság terheit csökkenti. Ez természetesen a szabadelvtípáitra is vonatkozik, mert a kormány politikája a szabadelvű párté is. A vitába belekerült a merkantil-politika fogalma. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel a közkeletű jelszóval közelebbről foglalkozzam. A merkantilizmus a közgazdasági tudomány szerint azt vallja: hogy mennél több pénze van egy országnak, annál gazdagabb. Továbbá a külföldi kereskedelem akkor a legelőnyösebb, ha azt a belföldi kereskedelem és a nemzeti tengerészet | közvetíti. Az ország érdekében van a behozatal [ és kivitel közötti különbséget készpénzben magáI hoz vonni. Eddigelé azt hiszem, t. ház, hogy megbarátkozhatnánk a merkantilizmus tételeivel. De nézzünk tovább: A merkantilisták elmélete szerint a népnek jóléte annál nagyobb, mennél több munkája van a népnek. A nyereség a kiviteli czikkeknél, ha azok feldolgozott állapotban kerülnek kivitelre, nagyobb mint a nyerstermény-kivitelnél. A kereskedelem tervszerű irányítása az állam által annak eredményességét biztosítja. A főczél a merkantilisták szerint, a nemes érczekben való készlet gyarapítása az országban, a mi főkép a külföldi kereskedelem által érhető el. Végre azt állífcj merkantilizmus, hogy a kereskedelmi túlsúly által erősbödik a nemzetközi politikai befolyás. Már most legyen szabad, t. ház, azt a kérdést feltennem, vajon a mi kormányunk ezt a politikát érvényesíthetné-e Magyarországon? Ha igen, kárunkra volna-e az, és okot adna-e arra, hogy a kormány által követett politikát bizalmatlansággal tekintsük? Én, mint a gyakorlat embere, az akadémikus tételeknek túlságos horderőt nem tulajdonítok. Nem ezek, nézetem szerint, mérvadók, hanem az állam helyzete és annak vitális igényei. De mégis azt tartom, hogy ha a kormány képes lenne