Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

516. országos ülés 1900 kat, a melyeknek mérlegelésével a Felség azután közöttük dönthet. De semmi körülmények között nem szabad, nem lehet bekövetkezni annak, hogy az országgyűlés megkerülésével felterjesztett adatok alapján dönthessen ő Felsége. Mert ba ez az eljárás így lehetséges, akkor menjünk tovább, akkor egyszerűen bekövetkezik egy állapot, hogy quótabizottságot nem akar kiküldeni egy parlament, vagy pedig még nem érkezett el az ideje, hogy kiküldjön, s mielőtt kiküldené, elnapolják, hazaküldik, s akkor a kormány, a melyet ő Felsége maga nevez ki, — mert nem a nemzet nevezi ki a miniszterelnök urat, hanem ő Felsége, — elbocsátja a parlamentet, maga elé terjeszteti az adatokat, és azon adatok alapján dönt, mert a parlament nincsen együtt. Ezt az alkotmányt, — azt képzelem, — senkisem helyesli, és ez ellenkezik is az 1867: XII. törvényezikk minden rendelkezésével. Már most, miután ez a döntés nem a parlament, sőt hozzáteszem, nem a parlamentek által felterjesztett és megállapított adatok alapján következett be, már ezen okból sem lehet törvényes. Be is fejezem, t ház, talán kissé hoszszabbra nyúlt felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Egy kérdésről azonban kell még nyilatkoznom, a melyet most már a miniszterelnöki felelősség terhére és számlájára kívánok lefolytatni. Egy sajátságos jelenséggel találkozunk, t. ház, a mely minden hódolatteljes tiszteletem mellett, melylyel ő Felsége, az alkotmányosan uralkodó király iránt viseltetem, nagy mértékben fokozza aggodalmaimat aziránt, hogy ezen quóta-döntés kérdésében a politikai okok súlya alatt és azoknak mérlegében a királyi akarat érvényesülését kell megtalálnom. Sok szó esett arról itt e házban, hogy a boldogult Bánffy-korszakban, Bánffy miniszterelnök 35°/o-os quótát ígért el. Hallottuk a pénzügyminiszter úr nyilatkozatát. Én teljesen loyálisnak, többet mondok, teljesen hitelt érdemlőnek tartom azt a nyilatkozatot, a melyet a pénzügyminiszter úr tett. Magam is igy képzelem. A minisztertanácsban arról, hogy 35°/o-os quótát ajánlott fel a kormány, szó nem volt; azt én elhiszem. Ezt mondja a pénzügyminiszter úr; de hogy privát beszélgetésekben valaki más mit mondott, azt én nem tudom, nem is kutatom. Hát engem sem érdekelnek privát beszélgetések, és tartózkodom attól, hogy ilyeneket szellőztessek. De miután Pulszky Ágost t. képviselő úr is olyan félhivatalos színezettel jónak látta ezen kérdést itt szellőztetni, én talán ez alkalommal fel sem szólaltam volna ezen egész quótakérdésben, s nálamnál illetékesebb és avatottabb emberekre bíztam volna, hogy ezen kérdésben felszólaljanak, ha egyenesen nem provokált volna ). január 22-én, hétfőn. 51 egy körülmény, melyet a t. háznak tudomására kell hoznom egyenesen azon czélból ,is,^hogy esetleg a miniszterelnök úr is, ha maga!jónak látja, nyilatkozzék, vagy esetleg hallgatásával szankcziónálja azon felfogást, melyet magaménak vallok. i§ Egy 34'4°/o-os felségdöntés áll előttünk. A kérdés az, igaz-e, hogy történt ígéret 35% quótára vonatkozólag Magyarországon valaki által, vagy sem. Mert ha igen, akkor minden oppoziczionális viszketegem daczára készséggel és szívesen konczedálom, hogy a mostani miniszterelnök úr felelőssége jelentékenyen kisebb, mint ha ez az Ígéret nem történt volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az egy dolog kétségen kívül áll. Sőt mentől inkább fokozódik annak a valószínűsége, hogy úgy mondjam, hitelt érdemlősége, hogy ezen 35°/o-os ígéret megtétetett, annál inkább kellene azt mondanom, hogy ha így áll a dolog, akkor a t. miniszterelnök úr még bizonyos érdemeket is szerzett magának kormányával együtt azzal, hogy ebből valamit lefaragnia sikerűit. Ha nem úgy állana a ^dolog, mint a hogy én hiszem, hogy így áll, azon esetben másként kellene ezt az egész dolgot kommentálni. Most azonban egy rendkívül fontos tényre akarom a magyar képviselőháznak szíves figyelmét felhívni. (Halljuk!) Deczember 14-én, midőn a quótak érdes Ausztriában a házban tárgy altatott, Forscht, a quótadeputáezió egyik tagja, a következő nyilatkozatot tette nyílt ülésben (Halljuk ! Halljuk!) — az összefüggés miatt talán az egészet felolvasom (olvassa) .• »Redner bespricht eingehend die Geschichte des ungarischen Staates und des Ausgleiches vom Jahre 1867.« (Mozgás.) Nagyon rövid; az authentikum kedvéért fel kell szószerint olvasnom. *Die österreichische Deputation habé dureh drei Jahre muthig und tapfer gekämpft. Sie sei mit vollem Rechte für die Berechnung der Quote auf Grundlage der Populationsziffer eingetreten. Leider habé die Deputation diesen Standpunkt verlassen.« Most jön az, a mire szives figyelmüket felhívom. (Halljuk!) »Im Zugé dieser Sache war der österreichischen Deputation seitens des Vorsitzenden im Ministerrathe« — Clary által — »die vertrauliche Mittheilung gemacht worden, dass die Regierung vollen Grund zur Annahme habé, dass, wenn auch diesmal die Krone über die Höhe der Quote entscheiden müsse, die Entscheidung diesmal auf 35°/o fallen werde.« Magyarul annyi: Clary, az osztrák minisztertanácsnak akkori elnöke, — ezen minőségben szerepelt, nem volt miniszterelnök — az osztrák quótadeputáeziónak bizalmasan, de hivatalosan azt a kijelentést tette a quóta tárgyalása alatt, hogy, ha pedig * quóta kérdésében ő Felségének keí7*