Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-538

538. országos ülés 1900. február 24-én, szombaton. 5gQ nek talán más tekintetben más a meggyőződé­sük, nekem azonban az a meggyőződésem, a mit mondtam, és talán be fog következni az idő, mikor majd rámutatok arra, hogy milyen jog­talanul mosolyogtak a t. képviselő urak. Az kétségtelen, hogy ez tényleg így fog bekövet­kezni, mert egy ember, többet, mint egy ember, nem végezhet el. Ez az, a mit el akartam mondani. Széll Kálmán miniszterelnöki T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én kö szonettel quietálotn azokat, a miket a t. képviselő úr reám nézve hízelgőén és jóakarattal mondott, hanem hogy félreértés köztünk ne legyen, egy megjegyzést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) A. t. képviselő úr által felállított kérdés formá­jában és formulázásában legalább benn volt az a vád, hogy a kis dolgokkal itt kötelesség­szerűleg, úgy, a mint beismerte, eltöltőm az idő­met és a nagy dolgokra nincsen időm. Polónyi Géza: Ez az én nézetem! Széll Kálmán miniszterelnök: Én annyit teljesítek, a mennyire engem az én gyenge erőm képesít és alkalmassá tesz, és igenis, mióta itt ülök, azt tartottam szem előtt., hogy első kötelességem azokkal a nagy politikai és gaz­dasági kérdésekkel foglalkoznom, a melyek az ország általános politikájának és gazdasági érde­keinek vezetésében döntők. Ezt én meg is tettem . . . Polónyi Géza: Nem látok semmit! Széll Kálmán miniszterelnök: Legyen nyugodt a képviselő úr, ezek a kérdések nem maradnak gondozás nélkül, és ha a t. képviselő úr most nem lát semmit, engedelmet kérek, ne hunyja be a szemét, és akkor látni fog. Hivat­kozhatom arra, hogy a kora tavasz óta, április, vagy márezius óta, az egész őszig egyebet sem csináltam és ez a ház is egyebet sem csinált, mint az ország nagy gazdasági és politikai kér­déseit tárgyalta. (Ugyvan! Ügy van! a jobbolda­lon. Mozgás a szélsőbalon.) Ha én azokkal nem foglalkoztam volna és nem foglalkoztam volna egész erőmmel és teljes odaadással, nem tudtam volna megcsinálni azt a kiegyezést, a melyet a képviselő úr itt velem szemben ugyan támadó­lag tárgyalt, de kénytelen volt elismerni azt, hogy a magam álláspontjából jól van konstruálva, nem lettem volna képes elvégezni a politikai és közgazdasági kérdéseknek egész sorozatát, kezdve az Ausztria és Magyarország között fen forgó gazdasági viszonyok rendezésén, azután a dele­gáczió tárgyalásain és a quótakérdésen folytatva, hogyha azokkal nem foglalkoztam volna. Hát ennyit a múltra; többet nem mondok. Már most ez feljogosítja a t. képviselő urat arra a követ­keztetésre, hogy ezután nem foglalkozom azok­kal ? (Tetszés jobbfelől) Most nem kell foglalkoz­KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVI. KÖTET. nom velük extern irányban, hanem, hogy mit dolgozunk mi magunkban, a mit még nem hozha­tunk ide, azt a t. képviselő úr nem tudja. Szá­mot fogunk adni róla, mikor rákerül a sor. (Élénk te'szés jobbfelől.) Egyről biztosítom a kép­viselő urat és a házat: hogy mi 1901-ben készen leszünk minden tekintetben. Meg kellett, hogy engedjem magamnak ezt a pár szót, annak bizo­nyítására, hogy mit tesz az: ex totó nihil. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.). Elnök: Visontai Soma képviselő úr szemé­lyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Malijuk!) Visontai Soma: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy csak most kerííl rám a sor, hogy a t mi­niszterelnök úr által félreértett szavaimat meg­magyarázzam. Én teljes tudatában vagyok felelősségemnek, mikor itt felszólalok, és nagyon jól tudom azt is, hogy különösen nagy társadalmi kérdéseket érintő dolgoknál helyesen kell megválasztani minden szót, nehogy ott künn félreértésre szol­gáltasson okot. Azonban bocsánatot kérek, ha ez így áll is, ez nem kötelez arra, hogy én itt, midőn ily kérdések a képviselőház elé kerülnek, kellő igazságszeretettel ne mutassak reá azokra a bajokra, a melyek orvoslást igényelnek, ínég akkor is, ha talán nem jóakarattal, hanem eset­leg rosszakarattal, félremagyarázni igyekeznék valaki szavaimat. A t. miniszterelnök úr, mikor magyarázatát adta annak, hogy miért kell Hódmezővásár­helyen a csendőrséget szaporítani, elismerte azt, hogy e magyarázatnak már a költségvetésben meg kellett volna lenni, és e tekintetben igazat adnak nekem az eíőbbeni költségvetések, mert ott meg íogja találni azt például, hogy Magyar­ország keleti részén a bevándorlások miatt, vagy máshol, a munkászavargások miatt kellett a csend­őrséget szaporítani. Különben teljesen félreértette a t. miniszter­elnök úr az én felszólalásomat, a mikor azt mondta, hogy én sokalom a csendőrség sza­porítását. Én nemcsak nem sokalom, ha­nem beszédemnek egyik részében egyenesen rámutattam, hogy elismeréssel vagyok azon ér­demek iránt, a melyeket a csendőrség magának a közbiztonság terén szerzett; csakis azt kifogá­soltam, hogy a törvényhozó testületnek tagjai homályban Nagyatnak azon czél iránt, a mely miatt a csendőrséget szaporítják, hogy talán veszé­lyes agitácziók ellen tartják azt szükségesnek. Én nem mondom, hogy a csendőrséget ne szapo­rítsák, csakis azt kifogásolom, mire nézve a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy gúnyos megjegyzés kíséretében mondtam, hogy csakis erőhatalommal és a Maciit geht vor Recht elve alapján igyekeznek megoldani a kérdéseket. Mert nagyon jól tudjuk, hogy felizgatni csak az elé­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom