Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-515

515. országos illés 1900. január 19-én, pénteken, 43 emócziója nélkül beszélünk arról, hogy a közös hadsereg szelleme ránk nézve idegen, hogy a közös hadseregben magyar szellem nincs, és akarjuk a magyar törvény érvényrejuttatását azért, hogy magyar szellemmel ellátott magyar hadsereget kapjunk, akkor nem tudom miért jön á t. miniszter úr olyan nagy, úgynevezett hár­nisba, ha azt kérdezem, hogy azon áthelyezett tiszteknek a magyar hazafiságból minő qualifi­kácziójuk yan. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ezzel szellemességemet akartam kimutatni. No, legyen meggyőződve a t. miniszter úr, én nem aspirál­tam soha arra, hogy az igen tisztelt miniszter úr engem ilyen, vagy olyan szellemességű mér­tékkel mérjen, nem aspirálok most sem, hanem egyszerííen csak hazafias lelkiismeretemnek meg­nyilatkozása volt ez. Én esak közbeszólás alak­jában, egy röpke szóban jelentettem ki, hogy sajnos, az áthelyezés kérdésében nem játszik szerepet az a momentum, hogy az illető ezen földben, ezen magyar talajban, melynek a magyar honvédséget teremteni akarjuk, olyan hazafias mértékben tud-e bánni új hatáskörében, mint a milyen magyar hazafias szellem itt kívánatos. Ebben semmi inszinuáczió sincs. Én nem aposz­trofáltam egyéneket. Ha ezt akartam volna, legyen meggyőződve a miniszter úr, lett volna erre is bátorságom. (Úgy van! tetszés a szélső baloldalon.) Én általánosságban kifogásoltam, kifogásolom és kifogásolni fogom, hogy egyszerűen a szolgálati konduite alapján, a mely lehet igen tökéletes, anélkül, hogy a magyar hazafiság mértékét az illető megütné, bárkit áthelyezhessenek. Ezt kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: T. ház! Barta Ödön t. képviselő úr azt mondja, hogy ránk nézve idegen a közös hadsereg. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt én, mint­hogy e hadseregben száz meg százezer jóravaló, kitűnő magyar ember szolgál, egyenesen vissza­utasítom. (Zaj a szélsőbalon.) Azt mondja a képviselő úr, hogy ez csak olyan röpke szó volt. Jól van, de egészen más az, ha általános­ságban az ő felfogása szerint szól a közös had­sereg szelleméről és nem tudom miről; ez álta­lános diszkusszió. De itt speczialiter azokról a tisztekről van szó, a kik áthelyeztettek. Nevezzen meg nekem a t. képviselő úr, — mert okos ember csak tapasztalás alapján beszélhet, — egyetlen áthelyezett tisztet, ki bármely irányban olyast tett, a minek alapján jogosítva volna bárki is kétségbe vonni hazafiságát. Nem képes! Ennél­fogva még ily röpke szónál is meglett ember­nek egy kis óvatosságra van szüksége. Én semmi­féle erősebb kifejezésekkel nem szoktam élni és most sem élek, de bocsánatot kérek, az ily röpke szó, ha nincs átgondolva, csak a meggon­dolatlanság folyománya. (Tetszés jobbfelől.) Barta Ödön: T. ház! Bocsánat, még egy megjegyzésem van a t. miniszter úrnak iménti szavaira Az ellen a szellem ellen is egészen bátran felhozhattam volna azt, a mit tegnap mondtam, a mely szellem a miniszter úr mai közjogi fejtegetéseiben nyilvánult. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Komjáthy Béla képviselő úr kíván szólni. Komjáthy Béla: T. ház! Bár igen ked­vező volna az alkalom arra, hogy a t. miniszter úr beszédjével foglalkozzam: nem teszem, még pedig megvallom, önzésből. Mert azt a hatást, melyet ő elért, azon érvek igazsága mellett, melyeket én képviseltem, most egy felelettel elrontani nem akarom. Legfeljebb csak annyit mondok, hogy köszönettel adózom a miniszterelnök úrnak, hogy azon szerepet, melyet ma a kormány betölteni hivatva vau, önnek engedte át. Gsak azért veszem igénybe a felszólalás jogát, hogy a t. miniszter úr két megjegyzésére azonnal válaszoljak, mert ez országban ily kijelentéseket czáfolatlanúl Nagyni egy óráig sem szabad, (Úgy van! a szélsőbalon.) A t. miniszter úr az ő mindenesetre nagy alaposságra és előtanúlmányozásra valló közjogi fejtegetései közben azt a megjegyzést tette, egy angol lordra hivatkozva, hogy igenis az a helyes, hogy ne a politikusok, ne a pénzemberek véle­ménye jusson előtérbe, hanem a katonai tekin­tetek. Elfeledte a miniszter úr, hogy ő itt nem katona, hanem alkotmányos miniszter. Legyen meggyőződve, hogy ezen országnak minden poli­tikusa és pénzembere minden alkalommal, mikor joga és kötelessége lesz, a katonai túlkapások ellen fel fog szólalni, és az Isten mentse meg az én szegény hazámat, hogy a katonai előjogok még inkább előtolúljanak, mint a hogy, fájdalom, most is van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha netalán még tovább akarnának menni, akkor nemcsak ezt a pártot, de reménylem, az egész nemzetet szemben fogja magával találni a t. miniszter űr. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másik megjegyzésem, hogy mikor én a német nyelv használatának jogosulatlanságáról beszéltem, akkor odavetette, hogy furcsa, majd akkor lehetne cseh, lehetne lengyel kommandót is követelni. Ez oly nem ismerése mostani köz­jogunknak, a mely szerencsétlenségünkre bennün­ket Ausztriával összeköt, hogy én felelet helyett odafordulok a t. miniszterelnök úrhoz, és kérdem, magáévá teszie-e ezt, vagy ha nem, idejét látja-e annak, hogy ez ellen o tiltakozzék illetékesen. (Helyeslés a szélső baloldalon ) B Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: T. ház! Azt a köszönetet, melyet a 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom