Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-515

34 515. országos ülés 1900. január 19-én, pénteken. Rátkay László: Ha így nézzük, hogy a belrend fogalmát megtartja-e a közös hadsereg, nagyon hamar tisztában vagyunk vele, hogy még az önök törvényei alapján sem tesz eleget a közös hadsereg ama kötelezettségeinek, mely köte­lezettségeket az önök törvényei eléje szabnak. Mégis, midőn felvetik önök a kérdést, hogy az újon­czokat szavazzuk meg, mint bagatell dolgot tekin­tik! Miért? Mert nem vagyon, csak anyag,emberi anyag, a mely születik minden állami költség nélkül és van. Jellemző, hogy midőn ily fontos törvény­javaslatról van szó, a t, honvédelmi miniszter űr beadja tői vényjavaslatát minden indokolás nél­kül, hogy ennyi és ennyi újonczra van szükség. Hiszen minek is indokolná? Magától értetődik, hogy az újonczot meg kell adni. E törvényja­vaslat indokolásában különben nem az az érde­kes, a mi benne elmondva van, hanem az, a mi el van hallgatva. (Igaz! TJgy van! a szélső hal­oldalon.) Az az érdekes, hogy a sorok közt lát­szik, hogy ez igazában nem is törvényjavaslat, hanem napiparancs, melyet meg kell tartani, mert ha meg nem adjuk az újonczot, akkor is beszedik, a mint azt a történelem, a múlt bizo­nyig Nemcsak ezért tagadom én meg az újoncz­jutalék megszavazását, hanem egyéb kisebb okok­ból is, mert ha azt nézem, vájjon teljesítik-e önök a törvény kötelezettségeit, nemmel kell felelnem. íme, egy sérelmet hozok fel, t. ház. Szerintem az újoncz attól a pillanattól kezdve, midőn a haza, azaz hogy a véderőtörvény értel­mében a terület megvédéséért berukkol, állami kötelezettségnek tesz eleget. Méltányos-e, hogy az újoncznak mégis a saját költségén kell utaz­nia? Tanúja voltam annak a jelenetnek, hogy garaeonkint kellett összeszedni az újoncznak a berukkolási költséget, s ugyanakkor robogott el előttem a különvonat, mely a magyar minisztert vitte. Ha van ennek az államnak pénze arra, hogy a magyar miniszterek külön vonaton jár­janak, talán méltányos volna arról is gondos­kodni, hogy az az újoncz, a ki állami kötelezett­ség végett megy be, ne a saját, hanem az állam költségén menjen be,(Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter: Mikor mentem én különvonaton? Rátkay László: A véderőtörvényben gon­doskodtunk arról, hogy bizonyos kivételes esetekben az újoncz fel legyen mentve a had­kötelezettség alól. Elég szigorú feltételek vannak, és felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy minő rettenti* sérelmek fordulnak elő magában az eleven életben. A törvény azt mondja, hogy keresetképtelen anyának, vagy apának egyetlen gyermeke mentesül. Ha most keresetképtelen apának három gyermeke van, már, ugyebár, nem érvényesül ez a jog? B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: Ha három felnőtt fia van! Rátkay László: A t. honvédelmi miniszter úrnak majd a saját tapasztalataim alapján, az eleven életből vett példát hozok fel. Órákon és órákon jártam egy oly uradalomban, a mely majdnem mértföldekre terjedt, melynek gazdája és ura nem is magyar állampolgár, tehát a terület megvédésének kérdése nem is érdekli, mert katona­kötelezettséget nem teljesít, ég ugyanazon ura­dalomból egy nyomorult erdőcsősznek három gyermekét vitték el, úgy, hogy élni is alig tudott. Igazság ez? Igaz, hogy az a rendelet, melyet a t. honvédelmi miniszter úr kiadott, világosan megmondja, hogy különös figyelmet érdemlő családi eseteknél és körülményeknél folyamodni lehet. Tapasztalásból mondhatom, hogy igen sok­szor beadtuk ezt a folyamodványt, igazoltuk, hogy különös figyelembe vételt érdemlő családi esetek vannak, de a minisztériumban harmad­fokban elutasítottak bennünket. Felsoroljak még részleteket? (Halljuk !) Fel vessem- e azt a'kérdést, mely már a delegáczióban is fel volt vetve, hogy vájjon azért-a pénzért, melyíyel hozzájárulunk a közös hadsereg fentartásához, mennyi jő vissza az országba? A legutóbbi kimutatások szerint l4°/b- E kérdést a delegáczió évek óta fel-fel veti, a hadügyminiszter imrael-ámmal felel is rá, de a vége mindig az, hogy a zárülésen a delegáczió hálás köszönetét fejezi ki a miniszternek. Felves­sem a katonai bíráskodás kérdését? Ki az az újoncz, kit katonának visznek? idegen? Nem magyar fiú? Nem a mi vérünk? Nincs jogunk ellenőrizni, hogy ha mint katona vétket követ el, az igazságnak megfelelően ítélnek-e felette, méltóan, már nem a 19., hanem a 20. század szelleméhez? Evenkint mondogatja a hadügy­miniszter, hogy majd Je*z valami, de a vége az, hogy a delegáczió felveszi a jegyzőkönyvet és hálás köszönetet mond neki. A ki figyelemmel kiséri a birósági tárgyalá­sokat, olvashatja, hogy ha a bíróság előtt egy katona jelenik meg, komikus jelenet fejlődik ki. Az elnök, hivatkozván arra, hogy magyar földön vagyunk, hogy a biróság a magyar király nevé­ben ítél, hogy a magyar törvény előtt mindenki egyenlő: felszólítja, vegye le'csákóját, vagy sapkáját. S akkor a magyar katona azt mondja: nekem arról tudomásom nincg, hogy van füg­getlen magyar állam, független bíróság stb., nekem az a rendeletem, hogy fejemen tartsam a csákót. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: Rendezve van! Rátkay László: Van már intézkedés? Mert a hadügyminisztérium előtt e kérdést is felvetették, de a vége az lett, hogy hálás köszöne­tet szavaztak neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom