Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-515

m StS. országos ülés 1900. január 19-én, pénteken. tassék intézkedni, hogy ez a jelentés is kinyomássék, és tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház ! A magyar királyi pénzügyminiszternek az 1900. évi költségvetési előirányzat némely tételeinek módosításáról szóló jelentése, a mely már kinyomtatott példányokban terjesztett a ház elé, szét fog osztatni, és annak előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz való utasítását a ház elhatározza. — Továbbá ugyancsak a pénzügyminiszternek a Horvát-Szlavonországok területén, valamint Torontál és Krassó-Szörény vármegyék több községében nagymérvű adóhátralékok rendezéséről szóló jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz fog utasíttatni. Következik most már a napirend szerint az 1889 : VI. törvényczikk 14. §-a, valamint az 1890 : V. törvényczikk 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint a honvédség számára megállapított újonczjutalék mennyiségének az 1900. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 747,753) harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem most a házat, elfogadja-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasás után : igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felál lani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadja, így az tárgyalás és hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Következik az 1900. évben kiállítandó újonczok megállapításáról szóló törvényjavaslat (Írom. 748, 752) tárgyalásának folytatása. Major Ferencz jegyző: Rátkay László! Rátkay Lászlő: T. ház! Az újonczmegajánlási jog egy önálló, szabad és független nemzetnek önálló, szabad és szuverén joga. Felvetem utána mindjárt a kérdést, hogy szükséges-e ezt megismételni? (Egyhang jobbfelől: Nem!) Hát másutt nem, a magyar képviselőházban igen A magyar képviselőházban minden önnálló jogot, midőn szabad rendelkezési jogról van szó, úgyszólván folytonosan leltározni szükséges, hogy meg ne feledkezzünk róla. Más országokban az ójonczmegajánlási jog nem egyéb, mint egyszerű kormányzati tény, a hadseregnek kiegészítése. Nálunk egészen más. Más nemzet az űjonczot önmagának megajánlja, a saját független és önálló hadseregének; mi az újonczot megszavazzuk egy tőlünk teljesen idegen hadseregnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ennek a jognak a fejlődése nálunk nem is úgy történt, mint például a tölgynek vagy esernek kifejlődése az anyaföldből, szabadon, a teremtő erőnek közreműködésével ; nálunk ez a jog nem is annyira szuverén, mint inkább védelmi jog, nálunk ez a jog inkább egy virág, tele vérharmattal és a nemzet keserves könnyével. Nálunk ez a jog, hogy egy másik képpel éljek, olyan, mint midőn egy harczos férfinek kiütik kezéből a kardot, úgy, hogy pengéje eltörik, és nem marad kezében csak a kard markolata. A magyar nemzetnél is az újonczmegajánlási jognál kiüttetvén kezéből az önnálló magyar hadsereg kérdése, kezében csak a kardnak a markolata van. {Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen sokszor, — hiszen itt van a történelem, — megszavazzuk az újonczjutalékot azért mert, ha meg nem szavaznók, akkor is beszednék az újonczokat. Vessünk csak egy rövid pillantást a történelem könyvébe. A mohácsi vész után tette be először lábát Magyarországba mint király, a Habsburgi házból származott I. Ferdinánd, és utána már egypár év múlva, — és e tekintetben méltóztassék csak megnézni Magyarország országgyűlésének könyveit, — panaszkodnak az idegen hadsereg visszaélései és zsarolásai miatt. Ez volt 400 év előtt. 1715-ben megszavazza az országgyűlés az álló hadsereget, utána egypár év múlva, méltóztassék csak megnézni, miről panaszkodik az országgyűlés? Arról, hogy az álló hadseregnek alkotmányjogi kérdése, a magyar alkotmányba való beleillesztése, nem vitetik keresztül, a törvények nem lesznek megtartva. Ez volt 160 év előtt, és ma, 1900. január 11-én, a delegáezióban, mert már a hadsereg kérdése legnagyobb részben kisiklott az országgyűlés kezéből; a közös hadügyminiszter mit mond? Azt mondja: a közös hadseregnek nyelve a törvény alapján a német. (Félkiáltások a szélső baloldalon .' Nem igaz!) Majd erre visszatérek. Azt mondja továbbá utána: a közös hadsereg olyan szikla, a melyen minden nemzetiségi kérdés megtörik. Minden nemzetiségi kérdés. Értvén alatta a csehet, a németet, épúgy mint a magyart. Ez történt, t. házjanuár 11-én. Utána kétnap múlva a magyar delegáezió ülést tart. Mit méltóztatik gondolni, hogy talán, mint egy Zách Feliczián, oda áll a magyar delegáezió és számon kéri a közös hadügyminisztert? Talán arczán ott égett a megsértett nemzeti önérzet pirosságának, rózsája ? Nem! Jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz a hadügyminiszternek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen! Gyalázat!) Ez, t. ház, a ma. Tehát a keret, midőn az újonczmegajánlási törvény tárgyalása jön az országgyűlés elé, ma az, hogy egyfelől van egy nemzet, mely nemzetnek gondolja magát, de fönt nem tekintik egyébnek, mint tartománynak; egy nemzet, mely pénzt és vért áldoz; egy nemzet, mely kezén, tenyerén viszi szívét a Fölség elé, telve hűséggel és szere-