Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

614. országos ülés 1900. Január 18-án, csütörtökön. ti Van szerencsém kérni a t. házat, hogy ezt ajelentést tudomásul venni méltóztassék. Továbbá jelentést tesz a honvédelmi miniszter úr a közös hadseregnél és a honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről, a melyből kitűnik, hogy az 1898/99-iki szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben 118 öngyilkossági eset fordult elő, — tavaly 168, — valamint 61 öngyilkossági kísérlet fordult elő, tavaly 68. Mindkét esetben kedvezőbb az eredmény. (Mozgás a szélső baloldalon.) Végűi pedig beterjeszti a honvédelmi miniszter úr azon kimutatást, a melyből kitűnik, hogy hány katonatiszt lett áthelyezve a közös hadseregtől. (Nagy mozgás a szélső baloldalon és félkiáltások.- Ezt kérjük indokolni!) Ha kívánják, nagyon szívesen. A honvédségnek szüksége van kitűnően minősített tisztekre, a kiknek áthelyezése csakis előnyére válik a honvédségnek. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) Méltóztassék csak ezeket figyelemmel kísérni, a minősítési táblázatot megnézni, és meg vagyok róla győződve, hogy az urak arra az eredményre fognak jutni, hogy egyetlenegy sem jött át, a ki nem kitűnően minősített tiszt (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hazafiságból? Magyar állampolgárok?) és előnyére nem válnék a honvédségnek. Olay Lajos: Magyarok-e? A honvédséget magyarosítják? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Münnich Aurél előadói Ha kivannak felvilágosítást, szívesen megadom tőlem telhetőleg, de ha tizen is kérdeznek egyszerre, nem tudok válaszolni. Barta Ödön: A hazafiságból milyen klasszifikácziójuk van ? Münnich Aurél előadó: Meg lehetnek róla győződve, hogy mindnyájan magyar állampolgárok. A gyalogságnál át lett helyezve 6 ezredes, 1 alezredes, 11 elsőosztályú százados, 5 másodosztályú százados, 36 főhadnagy, 1 hadnagy, öszszesen 60. Tavaly volt 1 ezredes, 25 elsőosztályú-, 5 másodosztályú százados, 24 főhadnagy, 1 hadnagy, összesen 56. A lovasságnál át lett helyezve összesen 8 tiszt, tavaly 7. Miután ezen jelentésekben a t. miniszter úr megadja azokat a felvilágosításokat, melyeket tőle a képviselőház annak idején követelt, van szerencsém ajánlani, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék, a jelentéseket pedig méltóztassék tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Major Ferencz jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Az űjonczmegajánlás joga a nemzet egy eminens joga. Ezzel élnie, akár igenlően, akár tagadólag, tehát úgy, hogy megszavazza az újonczokat, vagy megtagadja, ez mindig komoly meggondolásnak eredménye kell, hogy legyen. Azt hiszem, csak a jog tiszteletreméltó, a melynek használatában is előny van. De ha az újonczmegajánlás! jogot csak úgy tekintik, mint Magyarországon szokás tekinteni, hogy voltaképen formalitás, akkor ez a jog a maga iotenzivitásából igen sokat veszít. Az előbb elfogadott törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a t. honvédelmi miniszter úr nagyon jó adakozó kedvében volt, és Tóth János t. barátommal szemben kegyes volt elismerni, hogy moét tizennyolcz nap óta csakugyan törvénytelen állapot van. B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Törvény nélküli! Komjáthy Béla: Törvénynélkűli állapot. Eleinte nem gondoltam meg, és azt hittem, csakugyan beismerés az, hogy tizennyolcz napot beismert. Pedig hát az egész múlt évben úgy voltunk. Mikor a létszámot megállapító törvény Magyaroszágon megvolt a múlt év végén, vájjon Ausztriában megvolt-e hozva a megfelelő törvény: igen-e, vagy nem? Már pedig a mi törvényünk szerint csak akkor van a kérdés elintézve, ha Ausztriában hasonló törvény a törvényhozás rendes útján meg van állapítva, ha ily nagy, eminens jogával él a nemzet .... (Zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza: Egészen alkotmánykivííli állapotban vannak és nem hallgatják meg ! Komjáthy Béla: .... mint az újonczmegajánlási jog, engedje meg a t. képviselőház, hogy mikor pártom nevében ebben a kérdésben állást foglalok, ezt az állásfoglalásomat magam és pártom nevében lehetőleg megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezési törvény alapján álló minden kormány, mely eddig Magyarországon uralkodott, és azok a rendíthetetlen szavazók, a kiket minden kormány mellett megtaláltunk, s a kik sokszor már leltári lag ott maradtak, mindig azt hangoztatták a magyar nemzettel és különösen velünk szemben, hogy Magyarországnak függetlensége és önállósága az 1867-iki törvények által biztosítva van. Mindezek a kormányok és azok a rendíthetetlen szavazók, minden alkalommal úgy viselkednek működésükben és szavazatuk által, mintha csakugyan Magyarországon az ügyek vezetésében ők valamely vezérszerepre volnának hivatva, és mintha Magyarország politikája az ő politikájuknak és akaratuknak megfelelőleg vezettetnék. Engedelmet kérek, ha kimondom a keserű szót, hogy én ezt sohasem fogadom el, ez a párt sem fogadta el soha, hanem mindig rámutatott arra, hogy ez az egész eljárás csak szemfényvesztés, és nem volt még Magyarországnak 1867 óta oly kormánya, a melynek önálló politikája és iránya lett volna, és nem volt még Magyarországnak, fájdalom, 1867 óta olyan többsége, mely szavazatát az ő benső meggyőződésének megfelelöleg, az ő poli-