Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-524
218 584. országos ülés, 1900. február 8-án, csütörtökön. alá vesszük. Nem fogom, t. ház, a költségvetési vita kereteit megváltoztatva, szíves türelmüket igénybe venni arra, hogy ezen beszéd összes részeivel foglalkozzam; de én azt hiszem, hogy egy-két megjegyzésből elegendő tájékozást szerezvén magamnak arra a szellemre vonatkozólag, a mely abban kifejezésre jutott, tájékoztatást nyújthatok azoknak is, a kik talán nem foglalkoztak ezen beszéd szellemének megítélésével. (Halljuk! Halljuk!) Mondanem sem kel), hogy szívem mélyéből örvendek, ha bármely nemzetiségű' akár képviselő, akár más állampolgár dokumentálni igyekszik, hogy a magyar állameszmének, a magyar nemzetnek híí fia akar lenni. Nem is ismétlem Telecsky Kristóf t. képviselőtársamnak azt a hazafias nyilatkozatát, a melyben az ellenkező gondolkodásűakra, mint a minőket én most említettem, egy oly kifejezést használt, a melyért elnöki rendreutasításban is részesült, pedig — a nélkül, hogy az elnöki kijelentéssel szemben tiszteletlenséget akarnék elkövetni, — kénytelen vagyok azt mondani, hogy igaza van. Elnök I Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy nem jól emlékszik; nem rendreutasításban részesült, csak figyelmeztettem, hogy gondolatait oly alakban adja itt elő, a mely a parlamenti illemmel megfér. (Helyeslés jobbfelől.) Barta Ödön: Bocsánatot kérek; nem akartam én sem erösebb kifejezést használni, csak nem disztingváltam ily preczize az elnöki jogkörből eredő nyilatkozatokat. Nos, t. ház, Melzer Vilmos t. képviselőtársunk tegnapi beszédében Komjáthy Béla t. barátom egy korábbi beszédének nagy hatása elöl nem bírván elzárkózni, szükségesnek látta Komjáthy Bélat.képviselőtársam adatainak czáfolatával behatóbban foglalkozni. Nem vállalkozom Komjáthy Béla adatainak rekapitulálására és bizonyítására, mert meg vagyok róla győződve, hogy valamint nem szokott soha vádat alaptalanul emelni, épúgy nem szokott adatokra hivatkozni, ha azok rendelkezésére nem állanak ; már pedig hogy rendelkezésre állnak, arrcl meg vagyok győződve. Azt mondja Melzer Vilmos t. képviselőtársam, Eötvös szellemét idézve . . . Szentiványi Gyula: De nem a Kárólyét! (Derültség a baloldalon.) Barta Ödön: Eötvös Józsefét. Meg vagjok róla győződve, hogy Eötvös Károly igaz magyar szelleme egészen megfelel Eötvös József magyar szellemének. (Tetszés a szélsőbalon.) Rakovszky István: Ez nagy kérdés! Barta Ödön: Melzer Vilmos képviselőtársam, Eötvös szellemét idézve, hivatkozik arra, hogy őket ezen haza többi fiaihoz az a kapcsolat fűzi, a mely a közös sors kapcsolata. Ha szász képviselőtársaink közül olyan képviselőtársunk használta volna ezt a kifejezést, a kapcsolat jellegének ezt a definiczióját, a ki nem bírja oly tökéletességgel a magyar nyelvet, bizony mondom, nem tulajdonítottam volna neki semmi néven nevezendő mellék tekintetet, jelentőséget, vagy más intencziót. Melzer..Vilmos: így se tessék! Barta Ödön: Mikor azonban olyan kiváló készültségtí képviselőtársunk, a ki a magyar nyelv teljes birtokában kitűnő gondossággal megkonstruált kijelentésekben nyilatkozik, azt mondja, hogy őt és társait, a kiknek nevében felszólalt, ezen haza többi nemzetiségeihez és a Jmagyar nemzethez a sors közössége kapcsolja, akkor ebben negácziója van annak, a mit én e haza polgárától m egkö vételen dőn ek tartok, (Élénk helyeslés.) negácziója az érzelem egységének, mert nem a sors közössége, hanem az érzelem egysége kell, hogy Összekössön bennünket. (Élénk helyeslés és tetszés ) Hogy ez a nyilatkozat tényleg milyen fontossággal bír, arra nézve méltóztassék a beszéd további folyamából egy-két szemelvényt megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Melzer Vilmos t. képviselőtársam, hogy nem lehet annak semmiféle jelentőséget tulajdonítani, ha Qgy ünnepély alkalmából valaki politikai vonatkozások nélkül azt mondja, hogy : wir gehören zusammen. Én Melzer Vilmos képviselőtársamnak, ha saját fényéről nyilatkozik, minden kétséget kizáró módon hitelt adok. Ha saját tényéről beszél, ha saját érzületét nyíltan megmondja, és az megfelel a mi gondolkozásunknak, biztosan számíthat mindnyájunk helyeslésére. 0 azonban egy más egyén nyilatkozatának magyarázatául mondja, hogy annak nem volt politikai jelentősége. De vájjon nincsen-e politikai jelentősége, ha a nagy német-birodalomnak egy nyilvánosan szereplő, nem is valami kis jelentőségű szerepben működő politikusa, mondjak, szoczial-politikusa azt mondja szászainknak, az ő tiltakozásuk nélkül, — és erre fektetem a súlyt, — hogy: wir gehören zusammen? Méltóztassék elképzelni, hogy ha ezt egy németül tudó, német munkákat olvasó, de egyebekben egészen magyar érzelmű magyar állampolgár-csoportnak, vagy egyeseknek mondaná az a tisztelt úr a nagy német-birodalomból, hogy: wir gehören zusammen, vájjon nem kapná meg nyomban a tiltakozást? Én azt hiszem, hogy igen. (Úgy van! a szélsőbalon.) Qui tucet, consentire videtur. Nagy Németországban azt jól értik. T. képviselőház! Az a: wir gehören zusammen, sajnos, a német szellemnek átplántált volta, és Melzer Vilmos t. képviselőtársam meg is mondta, hogy az a kis törzs meg akarja tartani jellegét, vagyis a mint kifejezte más formában:
