Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-523
523. országos ülés 1900 is nemcsak fel fogjuk használni az ilyeu adatokat, hanem újak utáu is kutatunk, melyekből megtudhatjuk, mi okozza Magyarország elszegényesedését és anyagi romlását. Vagy mit ért, t. földmívelésügyi miniszter úr, a ruthéneknek a bérelt föld, mikor a kiszipolyozok tovább is garázdálkodhatnak, közöttük? Hiszen a bérlett földből épen ágy ki fogják őket forgatni, mint kiforgatták a magukéból. Mit ér a bérletföld az ilyen népnél, a hol a régi .veszély megvan, a hol a régi pióczák megvannak, szaporodnak? Mit ér a föld egyáltalán, ha inproduktiv költekezésekkel azt úgy megterheljük, hogy képtelen többé a gazdának a kenyeret megteremni? És a t. miniszterelnök úr, a ki előbb is a szegedi mezőgazdasági kongresszuson is olyan nagy agráristának mutatta magát, nem volt-e a nemzetet rendszeresen szegényítő kormányoknak és pártnak állandó támogatója? 0, a ki konstatálja, hogy a mezőgazdaság ezer sebből vérzik, nemcsak nem akarja a nemzet számára megtakarítani az állami anyakönyvvezetés sok milliónyi fölösleges költségeit, hanem még az anyakönyvvezetés nyomorúságain sem akar segíteni, annyira nebántsvirágnak tekinti ezt a dédelgetett liberális intézményt. Ilyesféléről ismerek én rá, hogy a szavak ugyan Jákob szavai, de a kezek az Ezsau kezei. Nem tehetek róla, lelkiismeretem késztet arra, hogy szemükbe nézzek a kormánynyilatkozatoknak, annak az új kormányzati szellemnek, mely a jobb kor biztosítéka gyanánt állíttatik oda. Vannak csodák, én hiszek azokban, 8 ha azok az emberek, kik eddig a régi szellemtől voltak betöltve, bevallanak, hogy megtértek, akkor én szívesen fogadnám a megtérőket, örömmel és jóakaró várakozással. De ha a régi rendszer emberei, a régi szellem uralmának nyiit és hallgatag részesei most egyszerre új szellemről beszélnek, és ezt úgy teszik, mintha őket az a szellem mindig eltöltötte volna, akkor ebből nem az az impresszióm van, hogy itt megtéréssel, hanem egy újabb cselszövénynyel állok szemben, mely a nemzetnek további elaltatására spekulálj (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ám csak tessék most oly elveket és nézeteket hirdetni, t. szabadelvű uraim, melyekről önök és újságjaik eddig azt mondották, hogy azok retrográd, klerikális, feudalisztikus elvek; tessék csak; sőt kérjük önöket, hirdessék a néppártnak pontjait, mint hirdetik azokat a kisgazda, kisiparos és munkás védelmének, a jó és olcsó közigazgatásnak, az igazságtalan adózási rendszer revíziójának, egy létminimum biztosításának és ilyféléknek kilátásba helyezésével, — de ne maradjanak meg az Ígéreteknél. Mi az öjiök új szellemét figyelemmel kisérjük. De mi annyi csalódás után nem bízunk az önök akeziójáfebrnár ?-én, ssnrdán. gf 3 ban; sohasem mutattak a most hirdetett dolgok iránt kellő érzéket, és sokkal szerelmesebbek a liberális eszmékbe, hogysem önök igazán agráriusok, igazán a nép emberei, a nép kimélői, az uzsorának, a börzének, a tőke túlkapásainak, az ipar és kereskedelem terén dúló szédelgésnek megregulázói tudnának lenni. Iskolaügyi, vallásügyi politikájuk is olyan, mely csak az erkölcsök lazulásának kedvez, mely szaporítja a nemzetiségi, felekezeti széthúzás veszedelmeit, elkeseríti a papságot és hívőket, zaklatja a polgárokat. (Igaz! Úgy van! a ^élsc baloldalon.) Választókerületem 32 helyén tartottam a múlt nyáron beszámolót, érintkeztem a néppel, a föld népével és iparosokkal, és meggyőződtem újra arról, hogy a nép csügged, az egyre szaporodó terhek ellen panaszkodik, az önök egyházpolitikáját átkozza, s a liberális rendszer iránt bizalommal nem viseltetik. E népnek érzületét tolmácsolom, mint képviselője, de a magam meggyőződését is követem, midőn kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (SelyesUs a balőldal&n.) Melzer Vilmos: T. képviselőház! A nemzetiségi kérdésről fogok szólani, a melylyel a múlt szombaton Komjáthy Béla képviselő úr egész beszédje foglalkozott, és ennek kapcsán egy pár helyreigazító észrevételt kívánok tenni a képviselő úr beszédében foglalt több olyan állításra, a melyeket ez a beszéd összeköttetésbe hozott a szászok politikai magatartásával és politikai törekvéseivel. Az egész kérdés tárgyalásánál szem előtt fogom tartani azt az intelmet, a melyet már báró Eötvös József ajánlott megszívlelésre, és a melyet legutolsó beszédeinek egyikében a miniszterelnök úr is hangoztatott, hogy oly kérdések tárgyalásánál, a melyek a honpolgárnk kedélyére mély hatást gyakorolnak, a melyek a nemzetiségi érzületet érintik s ilyként magukban alkalmasak, hogy a szenvedélyeket felizgassák, az ellentéteket kiélesítsék és meghasonlást idézzenek elő az ország polgárai között, lehető mérséklettel, férfias higgadtsággal és tárgyilagossággal beszéljünk. (Helyeslés balfelöl.) Ebből a szempontból és nyugodt közönyösséggel válasz nélkül Nagyom azt a bántó megjegyzést, a melylyel a képviselő úr szombati utólagos felszólalásában az általa megnevezett németországi szó esete kapcsán a szász népet minden ok nélkül illetni jónak látta. De nem felelnek meg szerintem a képviselő úr előadisában a tárgyilagosság követelményének azon felsorolt tények sem, a melyekből politikai törekvések ellen a magyar államiság szempontjából fegyvert akart kovácsolni. Én úgy látom, hogy a képviselő úr felületes, téves, részben már