Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

196 531, országon ülés 1900. február 6-áii, kedden. képviselő úr ma tiltakozik az ellen, hogy beszéde antiszemitikus volt, kijelentvén, hogy felszólalásával csakis hazájának és a magyar fajnak akart szolgálatot tenni, de én úgy hiszem, t. képviselőház, hogy épen ebbeu tévedett a t. képviselő úr, mert az olyan felszólalás, a melyet tegnapelőtt hallottunk, vagy a tegnapi interpelláezió, nem a hazának tesznek szolgálatot, hanem igenis szolgálatot tesznek a gonosz bujtogatóknak, a munkakerülőknek, a kiknek a h vallás és az erkölcs Hekuba. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Azt hiszem, t. ház, ha egy pártban ilyen ellentmondások merülnek fel a programmra nézve, és annak foganatosítása tekintetében, az ilyen párttal szemben az én kételyeim némileg legalább igazoltak. És most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek azon vádra, hogy a volt kormány paktált a nemzetiségekkel. (Halljuk! Halljuk !) Nem czélom, és nem szándékom a volt kormányt vagy annak volt elnökét védelmezni, hanem mint nemzetiségi, mint szerb, a magyarországi szerbek és a valódi tényállás konstatálása érdekében szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) Eltekintve attól, t. képviselőház, hogy én a paktálásból, a míg az jogok feladása, vagy bizonyos meg nem engedhető előnyök biztosítása vagy csak kilátásba helyezése nélkül is történik, semmi rosszat, semmi erkölcstelent nem látok, mégis illetékesnek és képviselői állásomnál fogva hivatottnak érezem magam annak kijelentésére, hogy ezen állítások alaptalanok. Én, t. képviselőház, Torontálban, tehát nemzetiséglakta megyében születtem és annak legnépesebb városában 20 év óta lakom; ott polgártársaim bizalmából hosszú éveken keresztül közhivatalt viseltem, politikai mozgalmakban részt vettem, nem hallottam és nem tudok semmit ilyen paktálásról, pedig arról mint szerbnek, és mint volt polgármesternek tudnom kellene, ha azok csak meg is kiséreltettek volna. Nem, t. ház, nem paktált sem a kormány a nemzetiségekkel, sem más senkisem, legalább nálunk nem, ott az Alföldön, hanem paktáltak a nemzetiségek igenis, nem a kormányokkal, vagy személyekkel, hanem a szabadelvtíséggel, a józan észszel és a magyar állameszmével, (Helyeslés a jobboldalon.) azzal a magyar állameszmével, a melyben a nemzetiségemet és vallásomat biztosítva látom. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogyha e paktálásból a t. néppártnak rész nem jutott, ez talán sajnos lehet a néppártra nézve, de én ezt csak örvendetes jelenségnek látom, mert ez annak a jele, hogy a szerbek nem Nagyták magukat szép szavakkal áltatni, vagy hogy más kifejezéssel éljek, nem Nagyták magukat politikailag elkeresztelni. (Helyeslés jobbfélöL) Nem hallgathatom el, t. ház, ez alkalommal azt sem, hogy azon bánásmód, a melyben a t. háznak e párthoz tartozó egyik-másik szónoka a nemzetiségeket együttvéve és kivétel nélkítt részesítette, engem, és velem együtt a loyális szerb népet elszomorította. Oly általános támadások a magyarországi nemzetiségekkel szemben, kivétel nélkül, hogy például minden nemzetiségi honpolgár ellensége a magyarnak, a magyar hazának, vagy hogy minden nemzetiségi iskola melegágya a gonosz hazaelleni bujtogatóknak, ily meg nem érdemelt támadások minden szerb nemzetiségű honpolgárnál méltó feltűnést és tartósan fájó érzelmeket keltettek, miért is szabad legyen a t. ház szónokait megkérnem egyrészt arra, hogy ne méltóztassanak a szerb népnek minden kulturális mozgalmában pánszlávizmust, vagy politikai ellenzékieskedésében hazaellenes hajtogatást keresni, hanem inkább jóindulattal és testvéri szeretettel kisérve, a kulturális törekvéseket istápolni, másrészt pedig méltóztassék elhinni, t. ház, hogy mi szerbek e közös édes hazánkat épúgy szeretjük és intézményeit tiszteletben tartjuk, mint a magyarok, s hogy készek vagyunk magyar hazánk védelmezéseért, fennállásáért vagyonunkat, vérünket és életünket feláldozni, mert a nemzetiségi, az újvidéki gimnáziumban tanultam, hogy a »dulce et decorum est pro patria mori« — más pátriát pedig, mint Magyarországot, mi szerbek nem ismerünk, és hogy mi magunk mindazt, a ki magyar államnak polgára, a ki itt eszi kenyerét, élvezi a magyar alkotmány jótéteményeit és a mellett kifelé gravitálna, vagy pláne konspirálna is, elsősorban mi szerbek mindazt — bocsánat a kemény szóért, —• alávaló gazembernek tartjuk. Elnök (csenget): Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék gondolatainak kifejezésében a parlamenti illemet szem előtt tartani. (Felkiáltások a szélsőbalon: Jól mondta! Ezt nem lehet máskép mondani!) A kifejezés nem volt parlamentáris. Telecsky Kristóf: De méltóztassék elhinni, t. ház, hogy a szerb honpolgárok között tudtommal hazaárulók nincsenek. Apellálok a magyar közvéleményre, a magyar nemzetre, kérem és elvárom ismert lovagiasságától, hogy gróf Tisza István és Tallián Béla t. képviselő társunknak Aradon, illetve Segesváron adott példáit követve, a szerb nemzetiségi! polgároknak is nyújtani fogják jobbjukat, melyet azok, arról meg vagyok győződve, örökös barátság, egyetértés és összetartás jeléül melegen fognak szorítani. Most pedig, t. ház. szabad legyen egy speczélis szerb kérdésre áttérni. Egy dédelgetett gyermeke, egy nebántsvirága a magyarországi szerbeknek az egyházi és iskolai autonómiájuk. Az 1897. év Julius havában Karióczán, az autonómiai törvények és szabályrendeletek kiegé*