Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

186 522. országos Illés 1WX). február 6-án, keidea. Tanúságot akartam tenni, t. ház, arról is, hogy épen azok, a kik jelenleg a helyzetet nem talál ják minden tekintetben kielégítőnek, midőn ily nagy kérdések vettetnek fel, maguk tanúbizonyságot tesznek arról, hogy nem lehet mindenben hibás a rendszer, mikor ilyenekkel lehet foglalkozni, és végűi tanúságot akartam tenni arról, hogy vannak olyauok, a kik mindazt a keveset, a mijök van, tudniillik a jövőjüket felteszik arra az egy koezkára, hogy Magyarországon a felekezeti villongások és közjogi liarezok kora lejárt, és az erős, belső munkának kora elkövetkezetf. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Ezen alapon elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés jóbbfelől. A stónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Tóth János jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Az előttem szóló t. képviselőtársam egészen tévesen czélzott arra a súlyra, a melylyel az ő egyénisége ezen ház előtt bír, mert az a figyelem, a melylyel őt a megajándékozta, nemcsak abból a szokásos és köteles tiszteletből eredt, a melylyel az újonnan fellépő tagok iránt a ház mindig viseltetik, hanem egyúttal abból a jó elővéleményből is, a melylyel t. képviselőtársam tartalmassága és t:núltsága iránt mindenki viseltetik. Mai felszólalása ezen elővéleményt teljes mértékben megerősítette, mert megvallom, hogy a legritkább élvezetben részesítette a háznak ezen oldalát, a mely egyúttal tanúságot merített abból, hog.v a túlsó oldalról a többség kötelékéből is lehet nyílt szemmel, tárgyilagossággal, sőt bizonyos mértékbeu szigorúsággal ítélni a jelen helyzet felett, mert ez nem a páltkötelék ellen, hanem az ország javára szól, a melyhez azon nagy tábornak is hozzá kell járulni eszméivel és felvilágosításaival. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a mi lelkünkben a gyönyörűségnek és az örömnek az érzete nem támad fel az ilyen beszédek hallatára, csak az a sajnálatos, hogy midőn ezen panaszok erről az oldalról elhangzanak, midőn ugyanazokat a kifogásokat, ellenvetéseket itt a ház ezen oldaláról halljuk, akkor ezek, mint méltatlan vádak, mint túlszínezések, mint helytelen állítások lesznek feltüntetve. Bennünk meg van a tárgyilagos elismerés, épúgy kell, hogy feltámadjon ez a ház másik oldalán is, hogy hasonló figyelemmel viseltessenek azon ellenvetések iránt, a melyeket a közügyek szempontjából mi hozunk fel. Különösen egy tényt vagyok bátor itt, mint ennek dokumentálását bemutatni. T. képviselőtársam az ellenzék és a túloldalon ülő képviselő urak nagy tetszése mellett vette bónczkés alá a közigazgatási bizottságok működését, azon közigazgatási bizottságokét, a melyeket a túlsó oldalról minden alap nélkül és méltatlanul évtizedeken keresztül mindig oly támogatásban és olyan erős és odaadó védelemben részesíttettek, a melyet erről az oldalról még csak a gyanú árnyékával sem volt szabad illetni. Az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmánnak saját egyéni alkotása ez, a mely úgy állt ott, mint egy bálvány, a melyet meggyanúsítani, a melyet a tökéletlenségnek még látszatával is bevonni egyáltalában nem volt lehetséges. És ime, t. képviselőház, feltámad a túlsó oldalról egy gondolkozó fő, a ki elég merészséggel bír ezen intézményt a maga grotteszk figurájában bemutatni a ház előtt, és a tetszés egész árja kiséri őt, a csatlakozásoknak és helyesléseknek egész halmaza zúdul fel körülötte, mely mindazt mutatja, hogy ime, az a hozzájárulás, az a tisztelet, melyet bizonyos intézmények iránt odaát táplálnak, nem a belső meggyőződés erejéből keletkezik, hanem annak a súlynak tulajdonítandó, melyet ott a hivatalos hatalom részéről kimondott szónak mindig megadnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Páder Rezső: A »Magyar Szó« majd bead neki ezért! (Élénk derültség.) Holló Lajos: Nem kívánom t. képziselőtársam eszmemenetét végig kísérni; beszédem folyamán néhány kérdésre meg fogja találni a választ és direkte is fogok válaszolni. Előzetesen csak egy kérdést ragadok ki, a melyre nézve nem tehetem magamévá az ő nézetét, ez pedig a fegfobb közigazgatási bíróság működése. (Zaj. Félkiáltások: Nem ezt mondta!) Hegedüs Lóránt: Bizottság! Holló Lajos: Ugy értettem, hogy a bíróság Ítéletében nem találja meg a szakértelmet. (Felkiáltások: Jövedéki ügyekben!) Tóth János: Jövedéki ügyekben! Holló Lajos: Akkor is fentartom. Azt hittem, hogy a legfőbb közigazgatási bíróság Ítélkezését vonta bírálat alá. Tehát, a mint hallom, a törvényszéki ítéleteket értette a jövedéki ügyekben. Ha ennek az az értelme, hogy t. képviselőtársam inkább bízik közigazgatási tényezők ítéletében, mert azoknál megtalálja a szakértelmet ehhez nem járulhatok, mert a bíróság judicziumában igaz, hogy nincs szakértelem, a mint hogy nincs meg a juriszdikezió egész során, sem a büntetőjog terén, sem a polgári felek számos esetében nincs meg, de megvan a jogászi itélő tehetség, az elfogulatlanság, melyet a birói elmének ezekben az ügyekben nyújtani kell, és a mely elme kiegészíti magát szakismeretekkel szakértők segítségével. Sohasem szabad meg-