Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

170 521. onxágoa Ülés 1900. február 5-én, hétfőn. eo ipso érdekükben áll épúgy, mint neküuk magyaroknak, hogy ez így legyen. Igaz, hogy az osztrák iparnak látszólag előnyére szolgál az, hogyha azt a búzát, mondjuk 8 forint 50 krajczár helyett 7 forintért kapja, de nem veszik tekintetbe azt a hátrányt, hogy ezért az ő iparezikkeiket, a melyekben szintén túlprodukezió van és a melyekre nézve más piaczuk nincs, mint mi, és az általunk később, főleg e czélból okkupált Bosznia, — mert a külföldi ipar internacziónalis áraival konkurálni nem képesek, — csakis ide, nekünk szállíthatják azt és egyedül mi vagyunk vevői. Úgy látszik, hogy nem jöttek még rá arra, hogy gazdáink, a kik György Endre statisztikai adatai alapján 2000 millióval tartoznak már Ausztriának a kedvezőtlen gazdasági kiegyezésünk következtében, kimerültek már és nem birnak elég vagyonképességgel arra, hogy annyi iparezikket fogyasszanak el, a menynyit ők termelnek. De azonkívül még egy másik jelenség is feltűnik itt, és ez az, hogy félni kell az ottani iparosoknak attól, hogy az ide bizományba hitelbe adott iparczikkeik értékét, árát, az itteni rendkívüli rossz gazdasági viszonyok következtében elveszíthetik, mert hiába, minden zsáknak van feneke. Azért, t. képviselőház, nekünk saját érdekünkből és szempontunkból minden áron oda kell törekedni, hogyha csak egy csekély felesleg mutatkoznék is, a mely képes búzaárainkat lenyomni, azt esetleg még ad hoc prémiumok útján is ki kell dobni az országból, és ha Ausztria ehhez elég esztelenül hozzájárulását megtagadná, és a magyar kormány erre most egyedül feljogosított nem volna, mindenesetre óhajtandó az, hogy 1903-tól kezdve kormányunk ilyen ad hoc prémiumok megadására fel legyen jogosítva, mert azt mindannyian tudjuk és megértjük, t. ház, hogyha egy ország csak egy kis mennyiséggel is többet termel, mint a mennyi a bel fogyasztása által felemésztetik, azon kis menynyiségnek is hatása és nyomása oly nagy lesz és lehet, hogy az az egész 40 millió métermázsa termés árát lenyomja és ez esetleg 40 — 50 millió kárt okoz. Ennek fényes tanújelét legközelebb láttuk. Ugyanis, egyik képviselőtársuk: Rosenberg Gyula t. képviselő úr felhívta a figyelmet egy külföldi szemlében az »Oekonomist« czímtí lapban megjelent czikkre, mely azt mondja, hogy Franeziaországban a Meline kormány alatt működött föídmívelési miniszter, Vígé, jelenleg a franezia képviselőház föídmívelési bizottságának elnöke, javaslatot tett, hogy tekintettel arra, miszerint a múlt, 1899-ik évben Francziaországban, a mely ország az ipar terén legeiül állt, tehát főleg iparállam, s mezőgazdasági szempontból rendesen bevitelre van utalva, az utolsó rendkívül kedvező termés folytán feleslege volt, a mely a jó termés következése az volt, hogy az agrárvámjaik elveszték hatásukat, és hogy a búzaára ezelőtt, mintegy öt héttel még, 17 frankra sülyedt, azaz alig 75 krajczárral ál't magasabban, mint az Angliába került vám nélküli amerikai búza: a kivitelnek prémium adassék, még pedig ezt olykép javaslá, hogy az ország határán kivitt minden métermázsa búzáért azon összegről, mely vám fejében behozatalkor fizetendő, a kivivő bont kapjon. Vigének eme indítványa ugyan nem ment keresztül, de a mint újabban olvasam, ott e helyett az őrlési forgalom vámvisszatérítése alkalmaztatott, egyúttal az ottani malomipar támogatása szempontjából, de ez csak a belföldön termelt búzára adatott meg, Ezt azért tartottam Szükségesnek felemlíteni, mert ha mi arról győződünk meg, hogy gabonavámjaink nem érvényesülhetnek, akkor a kormánynak és a törvényhozásnak* kötelessége arra törekedni, hogy a vámok esetleg prémium megadása útján, vagy akár más módon érvényesülhessenek is. Egyúttal eme, Eraneziaországban előfordult igen ;nagy fontosságú eset elég bizonyíték arra, hogy egy inkább ipari állam érdeke is észszertíleg azt hozza magával hogy még ott is a gabona árának magasabb árbani tartása előnyösebb és az állam egész gazdaságát emelni hivatottabb, mint az alacsonyabb, már pedig főleg nekünk, Magyarországnak, a kiknek minden vagyonunk, értékünk a földünkben rejlik, ezt kivívnunk csak hatványozottan áll érdekünkben. Különben, t. ház, nem kívánom tovább szíves figyelmüket igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Köszönöm, hogy eddig is meghallgatni szívesek voltak. (Halljuk! Halljuk!) Zárom azzal, hogy nagyon örvendenék annak, ha ezekben sikerült volna az eszmék egy szikráját itt kipattantatni és ezzel annak megvitatására érdemes dolgot felhoznom. Tessék ehhez a nálamnál sokkal konpetensebb, tanultabb és hivatottabb képviselőknek hozzá szólani, mi ha megtörténik, ez nekem megadja a teljes megnyugvást, hogy helyesen tettem, midőn ma felszólaltam. (Élénk helyeslés.) Elfogadom a pénzügyi bizottság jelentését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Tóth János jegyző: Juriss Mihályi Juriss Mihály: T. képviselőház! Az igen tisztelt Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úr a legutóbbi protestáns nagygyűlésen nagy beszédet mondott. Ebben a beszédben azt mondotta, hogy a keresztény restauráczióra szükség van, s hogy a keresztény vallásnak dominálnia kell az állami, társadalmi és családi körben is. Másodszor azt mondotta: (Zaj. Elnök csenget.) hogy a tudománynak a vallással és az erkölcs-