Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

521. országos illés 1900. '. február 5-én, hétfőn. 165 jó országos májusi eső!« S azt hiszem, ha a budapesti összes malmokat egymás mellé rakva meg matathatnánk, ezek értékét is fenti válaszszal jelölné meg. Tisztelettel kérek egy kis szünetet. Elnöki Azt hiszem, a ház megadja a szünetet. (Helyeslés.) Akkor az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Rohonczy Gedeon képviselő úr folytatja beszédét. Rohonczy Gedeon: T. képviselőház! Már megelőzőleg kijelentettem azt-, hogy egyáltalában senkit, sem iparágakat, sem egyeseket ok nélkül gyanúsítani nem szándékozom. Nem akarok és nem is fogok; és újból ismétlem azt is, hogy e felszólalásomnál is tisztán és kizárólag közérdek vezet. Részben ugyan, amennyiben tehetségemből tellett, kifejtettem álláspontomat és igyekeztem feltüntetni azon nagy gazdasági érdeket, mely engem a malomiparral szemben vezé rel. S most legyen szabad a budapesti terménytőzsdén levő gyakorlatra, illetőleg annak eljárására nézve néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk jól azt, hogy a budapesti gabona-, termény- és értéktőzsde autonóm joggal bir, és pedig oly autonóm joggal, hogy annak hatáskörébe a kormánynak beleavatkoznia állítólag joga nincs. Hiszen maga a tőzsdetanács biróifunkcziót végez és eme autonómia olyképen adatott meg a tőzsdetanácsnak, hogy az egyúttal a tőzsde szokásait, illetőleg alaptörvényeit is alkotja, és azokat egyúttal mint biró, végre is hajtja, sőt Ítéleteit a magyar királyi bíróságok is kötelesek végrehajtani. Ez ugyan nem fér teljesen össze az én jogi felfogásommal, és valószínűnek tartom, hogy rövid idő múlva ezen abnormis autonóm jog és gyakorlat szabályozásra fog keríílni. De nem is erről akarok ezen alkalommal szólani; ezt csak mellékesen felemlíteni tartam szükségesnek. Az őrlési forgalom ugyanis, melyet én is gazdasági érdekekből inkább károsnak tar tottam, mint már említettem, január 1-től kezdve, beszüntettetett, s a tőzsdetanács felfogásom szerint nagy hibát és mulasztást követett eb hogy az őrlési forgalom beszüntetése folytán tőzsdei szokásait is önmagától nem módosította. A dolog nevezetesen a következőkben áll: Mi az a budapesti usancze, vagy szokvány búza a melyet épen gróf Zselénszky ki akart küszöbölni, elítél és a melynek megszüntetését óhajtja? Az úgynevezett usancze, határidőre köthető búza, az egy megállapított egység, a melyet a tőzsde szokása ismert el egysége gyanánt, súlyban irja körül, hogy milyen nehéz legyen, eddig 75 kilogramm volt, jelenleg 76 kilogramm és 4°/o keverék tartalommal bírható búzaminőség. Czélja a határidőüzletek lebonyolítására alkotott és elfogadott szokványnak az, hogy a kereskedelem egy megállapított, határozott egységhez viszonyíthassa a kereskedelembe kerülő egyéb, kevésbbé súlyos, vagy nehezebb és jobb minőségű búzáknak ugyanazon időben belső értékét. Egy szóval, ez a kereskedelem könnyebb lebonyolítására szolgál, s egyúttal iránytűje és barométere az effektív búza árának. Ha az agráriusok ezen szokvány határidőüzletet be akarják szüntetni, ettől remélvén minden jót nemzetgazdászatunkra, felfogásom szerint nagyon téves álláspontra helyezkednek: téves álláspontra helyezkednek azért, mert nemcsak a szolid malomipar, nemcsak az igaz, szolid kereskedelem, melyre gazdáinknak okvetlenül szükségük van, van arra reá utalva, hanem a gazda fizetné meg elsősorban annak nem létezése esetén, és pedig igen drágán : prémium alakjában, az árát. A dolog tulajdonkép így áll: egy kereskedő nagyobb mennyiségű búzát vesz a vidéken, mondjuk N;tgy-kikindán a termelőtől, s miután azt a búzát rögtön a malomnak Budapestre nem szállíthatja, hanem idő, néha egy pár hét kell hozzá, míg azt a nyersterményt a malomnak közvetítheti, egyszóval, a mig a fogyasztónak kezeihez juttathatja; ezen több heti időköz alatt azonban eme már megvett búzának értéke az internacziónális árak további fluktuaeziójának van kitéve. Már most, ha az a kereskedő, megszüntettetvén itt a határidő üzlet, nem képes az általa azon napi árfolyamon megvett búzát arbitrage-üzlet által a tőzsdén fedezni, akkor ő már nem lehet szolid kereskedő többé, mert arra van utalva, hogy ezen három-négy heti, sőt hónapokig is terjedhető időköz alatt, az általa bizonyos haszon mellett megvásárolt búzával játszék. Szolid kereskedő nézetem szerint az, a ki elmegy a termelőhöz, kiszámítja: a fuvardíjtételem enynyit tesz, a befektetett tőkémnek kamatja enynyi idő alatt ennyi, tehát hasznom ezen üzletből ennyi, és tiszta nyereségem x összeg. Már most, ha eme pozitív x összeget az Ő munkája, keresete után nem birja magának teljesen biztosítani, sőt még az áringadozások folytán ügylete veszteséggel is járhat, természetes, hogy a termelővel szemben, nem eme x haszon mellett köti meg az üzletét, hanem tetemesen olcsóbb áron, a melyben bennfoglaltatik az ő esetleges veszteségének prémiuma is. És így állunk a malmokkal is. Az a malom, a mely ma egy heti őrlésre bizonyos mennyiségű búzát megvásárol, s azt a lisztet, a mit az őrléssel nyert, csak 2—3 hó múlva birja értékesíteni, játékra van utalva, ha nem tudja a megvett búzamennyi-