Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

150 520. országos ülés 1900. febrnár 3-án, szombaton. törvénynyel, erre a kérdésre is ki akarok terjeszkedni. E törvény alapján 2—8 forintig van meghatározva a korcsmai hitel nagysága; az egyes törvényhatóságokra van aztán bizva, hogy szabályrendeletileg állapítsa meg e keretben a maximális összeget. Hát, t. ház, nyakra-főre jönnek ez ügyben ide a feliratok, da ugyan legyen szives a belügyminiszter úr, és azon törvényhatóságok alispánjától, vagy főispánjától, a kik a szeszes italok túlságos fogyasztása elleni szigorú intézkedéseket kérik, legyen szives bekérni azokat az adatokat, hogy hány esetben lettek az illető korcsmárosok azért, hogy ezen szabályrendeleteket túllépték s a népnek alkalmat adtak az iszákosságra és a lerészegítés folytán származó csendháborítás miatt megbüntetve, és hány koresmárostól vonatott meg ez okokból az italmérési engedély? (Egy hang a szélső haloldalon: Egyetlenegytől sem!) Egyetlen egy esetben sem történt meg ez, és mi következik ebből ? Az, hogy hozhatunk mi ezen törvényhatóságoknak akármilyen törvényt, ha a meglevő törvényt egyetlen egy esetben sem alkalmazzák. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) ismét a pénzügyminiszter úr szives figyelmébe ajánlom, hogy különösen a felvidéki országrészekben a szabályszeríüeg megállapított lakossági számaránytól eltérő, sokkal nagyobb és felesleges számban adnak ki korcsmajogot, mint az előírva van. Azt tartják ezen zsidó kezekben levő korcsmák gazdái, hogy »pénz beszél, kutya ugat«, és ezzel az elvvel meg is szerzik aztán a korcsmát. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) De e korcsmák azonkívül közegészségügyi ellenőrzés nélkül is állanak. Ezen vidékeken közegészségügyi közeg egyáltalán nem is létezik, mert a körorvosi állások nincsenek betöltve. Ennek következtében minden ellenőrzés nélkül a legkártékonyabb, az emberi szervezetet, testet, lelket megölő, mindenféle italokat adnak a szegény népnek s ezt azokkal úgy anyagilag, mint erkölcsileg tönkreteszik. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) De, t. ház, már a fogyasztási szövetkezetek, (Halljuk! Halljuk!) a melyek takarékosságra szoktatják a népet, s a melyeknek épen az a hivatásuk, hogy a népet minden ilyen kártékony befolyástól megóvják, nem képesek keresztülvinni, hogy a t. pénzügyminiszter úr az italoknak kis mértékben való engedélyezését nekik megadja. Hát, t. pénzügyminiszter úr, hol itt az igazság ? (Úgy van ! Úgy van! a haloldalon.) Mindezekkel, t. ház, a miket az uzsorára vonatkozólag felhoztam, azt hiszem, meggyőzően bizonyítottam be azt, hogy az uzsoratörvény megváltoztatása sürgősen szükséges; meg kell változtatni azt a szerzett tapasztalatok alapján, hacsak a nép százezreit, sőt millióit a végpusztulásnak kitenni nem akarjuk. T. képviselőház! A zsidókérdésről akarok még egy pár rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A zsidókérdéssel nem szívesen foglalkoznak az emberek, mert a zsidóság úgy kereskedelmi és pénzügyi, mint politikai téren oly nagy hatalomra tett szert, hogy alig ran az életfoglalkozásnak oly ága, melynek érdekszálai hozzá nevezetnének, sőt egyenesen hozzá ne kötnék az embereket. Távol áll tőlem, hogy azokért a súlyos vádakért, a melyekben a hivatalos adat a zsidóságot sújtotta, az egész zsidóságot felelőssé tegyem, sőt készséggel elismerem, hogy van a zsidóságnak egy, — fájdalom, — kisebb része, mely a nemzeti érzéssel összeforrt, mely a nemzetnek hasznos polgára lett. Ezeknek a hazafiságára is appellálok és kérdem tőlük, hogy nem látják-e elérkezettnek az időt arra, hogy változás álljon be a zsidóság körében ezen állapotokban. A zsidóság minden előfeltétel nélkül lett egyenjogúsítva, reczipiálva, és ezzel olyan jogokat nyert, minőt a világnak egyetlenegy nemzeténél sem. De a szerzett jogokkal kötelezettségek is járnak, ezeknek teljesítését azonban a zsidóság mindeddig elmulasztotta. Meg kell tenni ezt, és pedig az én felfogásom szerint a következőkben: alkalmazkodniuk kell minden tekintetben a keresztény társadalom felfogásaihoz és erkölcsi szabályaihoz. Le keli vetkezniök minden oly szokást, a mely e keretbe bele nem illik, sőt azzal ellenkezik; — magyar nemzeti alapon kel! szervezni egyházaikat, (Helyeslés.) a papjaikat, — nem külföldről kell importálni, hanem itthon kell nevelniök és alkalmazniuk. Szakítaniuk kell minden idegen érzéssel, a kormán) nak pedig kötelessége, hogy a zsidósággal szemben a legerélyesebben járjon el és különösen a bevándorlókat a törvények szigorú határai közé szorítsa, és a törvények szigorú megtartására kötelezze a bennlevőket. Nagyon sajnálnám, ha ezen őszinte nyilatkozataim alapján félreértenének és felekezeti elfogultsággal vádolnának. Én attól távol állok, az én lelkületemtől ez épen olyan távol áll, mint annak a pártnak, a melyhez tartozom. Midőn mi ezeket felhozzuk, első sorban az ő érdekeik szempontjából hozzuk fel. Addig, mig mi tárgyaljuk az ő ügyüket, uincs semmitől tartaniok, de egy állam életében alakúihatnak a viszonyok reájuk kedvezőtlenül, és hogyha az állapotok így maradnak és a zsidóság ügye esetleg olyanok kezébe fog kerülni, a kiket a szenvedélyek vezetnek, kérdem a-t. zsidóságtól, képesek lesznek-e saját erejükből, a keresztény társadalom támogatása nélkül magukat megoltalmazni? Még a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatra akarok néhány megjegyzést tenni.