Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

520. országos ü\?s 1900. február 3-án, szombaton. 137 tön akartam ugyan erre felelni, mert az adatok birtokomban voltak akkor is, de tekintettel az idő rövidségére, akkor ettől elálltam. (Halljuk! Halljuk!) De engedjen meg a t. miniszterelnök úr egy megjegyzést és pedig azért, hogy bebizonyítsam, hogy van egy helyes magyar közmondás, a mely azt mondja: »Kötve higyj a komának!« (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. miniszterelnök úr, nem volt ez szokás soha. Ez egyáltalában véve, még sohasem történt meg; hogy nem fogja ezt újra megtenni az illető főpap, az is valószínű, mert kétszer nem lehet őt érsekké kinevezni. De a mikor ebben sérelmet láttam, utána néztem és azt tapasztaltam, hogy közvetlen elődje, Román Mirón, egyáltalában nem tett jelentést a bukaresti metropolitának; sőt tovább megyek, az akkori román lapok, — méltóztassék utána nézni, — egész förmedvényt és támadást intéztek Román Mirón ellen azért, mert ezt meg nem tette. Ivacskovics Prokóp ezt szintén nem tette, mert szerb volt és inkább Karlócza fülé nézett, mint Bukarest felé. Siagunának pedig, a ki püspök volt 48-ban, kötelességszerüleg Karlócza felé kellett vala tekintenie, de a mikor később érsekké lett, akkor sem gravitált Bakarest felé, hanem ellenkezőleg, mert igen erős akaratú ember volt, még az Ausztriában levő görög-keletieket is a hatásköre alá szerette volna vonni. Nagyon érdekes dolgok ezek és, a ki ezekkel foglalkozni akar, ezekben bő anyagot talál, főleg ha azon polémiát veszi tekintetbe, melyet ő folytatott Hackmann csernoviczi mctropolitával. Ez csak annak a bizonysága, amit az előbb mondottam : »Kötve higyj a komának«. És, t. képviselőház, még egyre hivom fel a t. miuisztereliiök úr figyelmét. Ott van például az egyik román főpap, Mihályi érsek. Hát vájjon ennek a nagy állameszme iránti odaadásában olyan nagyon megbizík-e; vájjon a kormánynak nem tünik-e fel gyanúsnak az, hogy akkor, a midőn itt, országszerte minden katholikus ember igyekszik azon, hogy a katholikus autonómia létesíttessék; a midőn mindnyájan azt akarják, hogy a római pápa fenhatósága alatt levő összes katolikusok autonómiában igyekezzenek ügyeiket rendezni, ez a Mihályi Viktor kijelenti, hogy ő ellene van minden ilyen dolognak, ha neki egy külön nemzeti jellegű román gör. kat. egyházi autonómiát nem engednek létesíteni? Vájjon ez a magyar állam iránti hűségnek kifejezése-e? Vájjon mondható-e erre az, hogy ez csak egyszerű kijelentés volt? (Nagy zaj.) Ezt a törekvést képviselte Mihályi hivatalos lapja, az Unirea, sőt az esperesi gyűlések is a múlt nyáron ily irányban nyilatkoztak. Egy irányban működnek tehát Axenteval, az oláh KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVI. KÖTET. agitátorra], mert ezek Magyarországnak megölő ellenségei és ők a magyar fajt eltiporni akarják. De, t. ház és t. miniszterelnök úr, hogy mennyire ügyelnek önök arra, hogy a magyar állameszme felől miképen gondolkozzanak ebben az országban, csak egyre hivom fel a t. ház figyelmét. A miniszterelnök úr kormányzata alatt történt, hogy midőu Sevics Mitrofánt kinevezték görögkeleti szerb püspökké és Újvidék városában megjelent és a polgármester szerb nyelven fogadta. Mikor e miatt a magyarság a polgármestert megtámadta, azzal védekezett, hojry ez azért történt, mert a főpap nem tud magyarul. Vájjon, igen tisztelt miniszterelnök úr, szabad-e ennek megtörténnie oly államban, a mely magyar akar maradni, s a mely faji jellegét akarja proklamálni széles e világon? Ilyen kényes kérdéseket, mint ezek, varázsigékkel, négyszemközti politikával, jelszavakkal megoldani nem lehet. Itt tenni kell. (Helyeslés a szélsőbalon.) És én meg vagyok győződve, hogy ezen ország minden lakosa, pártkülönbség nélkül az elismerés koszorúját fogja lábához rakni és hálát fog neki mondani, és még az utókor is hálásan fog róla megemlékezni, ha olyan magyar politikát inaugurál, a mely a magyar faj erejét kifejti s képessé teszi újabb támadásoknak ellenállani. (Helyeslés a szélső laloldalon.) T, uraim és t. képviselőházi Engedjenek meg, de én úgy hiszem, hogy eddig is elég szemelvényt hoztam föl arra, hogy mi történik ebben az országban, hogy nemcsak ellenségeink uralkodnak itf, hanem széles e világon paezkázni mernek velünk, mert a külvilág nem ismeri el a magyar alkotmányt, nem ismeri el a magyar önállóságot és függetlenséget. Mert habár milliárdnyi áldozatot hozunk is a nagyhatalmi állásért, a világon sehol sincs oly közeg, a mely Magyarország érdekében felszólalni merne, sőt ellenkezőleg, az a kivándorolt magyar ott, a hol őt védeni és segíteni kellene, inkább elutasítással, mint segedelemmel találkozik. Nemcsak itthon, hanem külföldön is mind összébb és összébb húzzák azon hálót, a melylyel a magyar állam akczióképességének akarnak gátat emelni. Tényeket akarok itt csak felhozni, mert a maga egész meztelenségében akarom a kérdést itt feltárni, hogy minden becsületes magyar ember levonhassa azokból a konzequeoeziákat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért mondom, hogy minden becsületes magyar ember, mert ebben nincs pártkülönbség, és tessék erre a térre menni, és én leszek t. miniszterelnök urnak legodaadóbb híve, szolgája és minden parancsnak követője, ha tudom, hogy ezzel magyar édes hazámnak és fajomnak teszek szolgálatot. (Tetszés a szélső baloldalon.) 18