Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

132 520. országos ülés 1900. február 3>án, szombaton. de meg nem tűri, hogy az alkotmány és a magyar állam ellen izgassanak, Hát, t. képviselőház, ez így előadva, hogyha az elhallgatottakat az ember nem veszi figyelembe, még bizonyos irányban tetszetős. De hogy én erre nagy súlyt nem fektetek, és hogy ennek a politikának az az eredménye, a melyre én és ez a párt törekszünk, de az egész ország is törekszik, nem lett, azt beszédem további folyamán bebizonyítani megkísértem. De nemcsak én és ez a párt, hanem még más pártok részéről is találkozhatott már bizalmatlansági kifejezéssel az igen tisztelt miniszterelnök úr,, mert hisz — méltóztatnak emlékezni, •— Ugron Gábor t. képviselő úrnak legutóbb elmondott igen nagyszabású és nagyhatású beszédében az aggodalom e politika iránt szintén kifejezésre talált, pedig azt hiszem, Ugron Gábor képviselő úr is azok közé tartozik, a kik az igen tisztelt kormányelnök úr kormányra lépésétől új és szebb érának bekövetkezését várják. És midőn Ugron Gábor ezen beszédét elmondotta és aggodalmát kifejezte, t. ház, akkor mi volt arra az igen tisztelt miniszterelnök úrnak a vál ? Ismételte azokat a szépen, hangzó szavakat, a melyeket már a pénzügyi bizottságban elmondott, s mikor mindezt ismételte, akkor azt mondta Ugron Gábor t. képviselő urnak, hogyha még ezen kérdésben talán más irányban is volnának megbeszélni valói, hogy iniképea kell elérni a kitűzött czélt: nagyon szivesen szolgalatjára áll, hogy ezt négyszemközt megbeszéljék. T. képviselőházi Én elismerem, hogy az a négyszemközti politika, a mely most itt dívik, nagyon fényes eredményeket ért el a mi parlamentünk utolsó évadjában. Igaz, megvallom, hogy ez a közszellem elaltatásának volt egyik főeszköze. Azonban engedelmet kérek, ha ki merem mondani, visszatérve bevezető szavaimra, hogy ilyen nagy kérdést, mikor a nemzeti lét vagy nemlét kérdése van szőnyegen, nem lehet jelszavakkal, varázsigékkel és négyszemközti politikával megoldani és helyes révpartra vezetni. Én azt hiszem, t. ház, hogy önök előtt is ismeretes az, hogy ez a varázsigékkel, ez a jelszavakkal való politika, fájdalom, a miniszterelnök úr eddigi kormányzása alatt, az én felfogásom szerint — a szót nem tudom, helyesen alkalmazom-e, — esakis kudarczczal végződhetett. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hogy ezt az erős szót megindokoljam, engedje meg a t, képviselőház, hogy én, ezen részben vádat tartalmazó állításom bizonyításául konkrét tényeket hozhassak fel, hogy azokból a ház minden egyes tagja levonhassa a konzequencziát és helyes bírálatot mondhasson. T. ház! Az igen tisztelt miniszterelnök úrnak, midőn helyét elfoglalta, első ténye az volt, hogy a nemzetiségi osztályt feloszlatta. Rakovszky István: Szegény Jeszenszky! Nagyon jól tette! (Mozgás a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr ezen tényét megindokolta akkor is; meg tudja indokolni ma is; egyáltalában nem is ezért a tényeért akarok most vele szemben az adatok összehalmozásával fellépni, esak ezen fényéből kifolyólag is rá kell mutatnom arra, a mit, azt hiszem, e ház minden tagja pártkülönbség nélkül el fog ismerni: hogy ezen nemzetiségi osztály feloszlatását talán félreértették, talán félreismerték, mert a nemzetiségek abból egészen más következtetést vontak le. Ők ebből azt vélték következtetni, hogy a kormányszéket el foglaló miniszterelnök úrnak e ténye elítélése azon chovin])o]itikíimik, (Mozgás a szHső baloldalon.) a mely politika kell, hogy édes mindnyájunkat ebben a mi hazánkban lelkesítsen, De annyival is inkább félreértésre adhatott alkalmat a miniszterelnök ezen ténye, mert méltóztaasanak visszaemlékezni, t. ház, pártkülönbség nélkül, hogy akkor, a midőn a miniszterelnök úr programmját elmondta, az ő leghívebb barátai, az ő politikai törekvéseit eíőmozditó hírlapok mind egyhangúlag kijelentették, hogy Széll Kálmán az, a ki a Deák-párti tradicziókat a maguk egészében fel akarja éleszteni. Azon nemzetiségek előtt tehát, a kik már ezen nemzetiségi ügyosztály feloszlatásából mást következtettek, combinálva ezt azzal, hogy ez az a miniszter, a ki a Deák-párti tradicziókat fel fogja kelteni és azok érvényesülését az egész vonalon elő fogja mozdítani, önkénytelenül előtérbe tolult az a kérdés, hogy mik hát azok a Deák-párti tradieziók a nemzetiségi kérdés terén? Már pedig azokra a tradieziókra nekünk csak fájdalommal szabad visszaemlékeznünk, mert Deák-párti tradiczió volt először a nemzetiségi törvény megalkotása, másodszor a görögkeleti és szerb egyházaknak és iskoláknak adott autonómia és annak a tradieziónak egyik következményét képezték különösen az akkor nagy számmal itt ült nemzetiségi képviselők, a kik élő tiltakozásképen voltak itt minden ellen, a mi a magyar állam szupremacziáját, a magyar állam magyar jellegét akarja itt elfogadhatóvá tenni. Már pedig ilyen tradicziókat ebben a házban ma, azt hiszem, senkisem merne követni. Azok a tradieziók már elmúltak; azok el vannak temetve, és hitem és meggyőződésem szerint csak az az államférfiú teljesít hazája és faja iránt kellő kötelességet, a ki az ily tradicziókkal szemben, bár Bécsből nyomják is ezen törekvést, bár ott akarják is, a legerősebben ellenáll. (Úgy van la szélső baloldalon.) Ezen tradicziókkal tehát, t. ház, nekünk egyszer s minden-