Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

519. országos ülés 1900. február 1-én, csütörtökön. 129 lalkoznék, mert ezeket a dolgokat neki ismerni kell és bizonyosan ismeri is. Megvallom agyán, hogy kedvem volna még egy kicsit továbbra is igénybe venni a t. képviselőház figyelmét (Halljuk! Malijuk!), mivel ismerem a kérdés minden részletét, azonban tudván azt, hogy ebben a képviselőházban kétféle igazság van, az egyik az, a mit elmondunk, a másik igazság pedig, a melyet megszavazunk, és minthogy meggyőződésem, hogy ebben a képviselőházban mindig az az igaz, minek többsége van, —- mert, t. miniszterelnök úr, ha én azt a beszédet, a melyet mondtam, más helyről mondtam volna el, akkor minden embernek a tenyere megfájdxilt volna a tapsolástól, olyan hazafiúi lelkesedés támadt volna nemcsak itt, de az egész országban is, most pedig kisül, hogy én egy gyászmagyar vagyok, a ki lelkesülni merek a fajomért, ön pedig egy bölcs államférfiú, a ki a viszonyokkal és a helyzettel meg nem tud alkudni, — tehát nem akarok itt bővebben a részletekre kiterjeszkedni, csupán egyre hívom fel a miniszterelnök úrnak figyelmét. (Halljuk Halljuk!) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ő garancziát kapott arra nézve, hogy már most több szubvenezió nem jön be. T. miniszterelnök úr, ha őn ezt elhiszi, tessék helyettem is elhinni, mert megvallom, hogy erre képes nem vagyok. Aki ismeri a körülményeket, a ki tudja, hogy hányszor szegték azt meg, azelőtt ez nevetséges. Ugyan nem olvasta-e véletlenül, — néhány nappal ezelőtt jelent meg az oláh viszonyokra vonatkozólag Bertának egy könyve Parisban,—vájjon nem tünt-e fel neki, a mi nekem feltűnt egyik részében, a hol a Deutsche Zeitungra hivatkozva a következők vanak benne. Ha nem figyelte volna meg, kérem, most figyelje meg az én beszédemben. Tudniillik előadja, hogy mi mindenféle szubvencziók mennek be Magyarországba Romániából, és többek között a tanítóképezdébe is. Ez az eredménye annak, hogy a magyar államban kiképzett tanító alkalmazást lehetőleg odaát keresnek, és naivtíl, a meggyőződés hangján hozzáteszi, hogy ez nagyon természetes, mert pénzzel járulván hozzá a tanítók neveltetéséhez, jussa van annak az országnak, hogy azok tudományát és képzettségét saját hasznára igénybe vegye. T. miniszterelnök úr! Ha én nem volnék annak a politikai pártnak odadó hive, a melynek mindig szolgáltam, hogyha esetlegesen talán én is abban, a szerintem ferde ideában élnék, hogy a 67-es alapon is lehet Magyarország jogait, kívánságait, aspiráczióit megvalósítani, akkor, ha ilyen tényeket látok, a melyek most itt előállottak, rögtön visszatérnék arra a térre, a melyet nekem szivem, lelkem és agyam diktál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De látja, t. miniszterKÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXVI. KÖTET. elnök úr, daczára annak, hogy ellenfelek vagyunk, daczára annak, hogy törekvésemnek kellene lenni, hogy megakaszszam önt azon politikai útjában, a melyet helytelennek és rossznak tartok, én kötelességszerüleg odaállok és védelmére kelek és azt mondom : T. uraim! Méltóztassanak meggyőződve lenni, nem a miniszterelnök úr itt a hibás, nem a miniszterelnök ár akarata érvényesői itt, hanem érvényestíl annak az inferioritásnak a hatása, a melyben a magyar király az osztrák császárral szemben van. (Mosgás és ellentmondások johbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt hiszik önök, hogy abba nagyobb politikai dolgok bele nem játszanak? Én nagyon hosszasan tudnám kifejteni, hogy micsoda politikai indokok vannak, (Halljuk! Halljuk!) hanem egyszerűen csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy ez a megoldás, melyet a t. miniszterelnök úr nekünk bejelentett, az ország érdekeit mélyen sérti. (Űgy van! a szélső baloldalon.) És hogyha az a másik kormány, a melynek helyére a t. miniszterelnök úr ült, ugyanily irányban akarta megoldani a kérdést, hát akkor az épen olyan hibás és [nagyon igazsága volt erről az oldalról közbeszólt barátomnak, nem tudom, ki volt, a mikor az interpellácziót előterjesztettem, hogy mikor ez a román iskolaügy fenn van és a kormány is belefolyt, a magyar faj megérdemelné, hogy a kormánynak minden egyes tagja vád alá helyeztessék. Én a választ tudomásul nem veszem. (Helyeslések a szélső baloldalon. És mozgás.) Polónyi Géza: Ennek a miniszterelnöknek tudomásul veszem a válaszát. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon és jobbfelöl.) Örley Kálmán: Nem szorult Polónyi Géza képviselő úrra a miniszterelnök úr. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Komjáthy Béla*. Én, t. ház, ezt a választ tudomásul nem veszem. Nem veszem pedig tudomásul azért, mert először nemzetemnek megaláztatását intendálja az ilyen előterjesztés, másodszor azért, mert ez csakugyan hű jelképe azou nemzetiségi politikának, melyet a t. miniszterelnök úr inaugurált. Igaz, hogy ennek az oka a nem létező politika, mert soha, a nemzetiségi téren még tőle határozott elfogadható programmot nem hallottunk, és azért én még egyszer kijelentem, hogy a választ nem veszem tudomásul és ezen ügybó'l kifolyólag azt hiszem, hazám iránti kötelességet fogok teljesíteni, hogyha a legelső alkalommal, esetleg holnapután itt a költségvetés'tárgyalásánál azon nemzetiségi üzelmeket, melyeket hosszas tanulmányozás tárgyává tettem, itt felderíteni igyekszem. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úrnak Komjáthy Béla képviselő úr interpellácziójára adott válaszát: igen, vagy 17