Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
519. országos ülés 1900. febrnár 1-én, csütörtökön. 123 fogása. (Tetszés johbfeltfl.) Metianu metropolita készségesen beismerte, és én csak örülök az alkalomnak, a melyet a t. képviselőtársam ennek konstatálására adott, hogy ez helytelen volt, ő csak az eddigi szokást követte, és teljesen belátja az én észrevételem helyességét és jogosultságát. (Élénk helyeslés és derültség.) Ezek a diplomácziai tárgyalások, melyek ekként vitettek, az anyag nak egy oly nagy, duzzadó tömegét nyújtják, hogy én nem akarom azt most részletesen ismertetni, de megkonstruálom belőle a tényállást úgy, a mint az megkonstruálható. Á dolog így áll. A brassói Szentmiklós egyház alapíttatott a XV. század végén Neogal Bassar oláh fejedelem által. Az oláh fejedelmek azon időtől fogva ezt a Szentmiklós egyházat folytonos ajándékozásokkal támogatták és istápolták, így történt, hogy birtokokat is kaptak, s ilyen volt a Budistényi birtok, mely az 1741-ből és 1782-ből származó okiratok mint donácziót kétségtelenné tesznek. Ezenkívül ezen Szentmiklós egyház egy Í8l3-ban kelt adománylevél szerint egy legeltetési szolgalom birtokába jutott Romániába, a melyért évi 12.000 frankot fizetett a román állam. Ezenkivííl összesen 25 régi okirat lett bemutatva, a melyek alapján, mint históriai adatok alapján allegáltatott és bizonyítani megkiséreltetett, — méltóztatnak látni, hogy igen óvatosan bánok a szavakkal is — hogy ezen okiratok a Szentmiklós egyháznak kétségtelen jogokat, birtokokat és haszonélvezeteket adtak. Ezekből csak egypár főbbet említek meg. 1594-ben Áron moldovai vajda levele a következő: A templomot saját költségén építteti és befejezi, továbbá 12.000 oszpora évi rendes rendes segélyt biztosít a Szentmiklós egyháznak. Egy oszpora egy ezüst forint. 1566-ban Georgies Stefán moldovai vajda évi 8.000 oszporät biztosít az egyháznak. 1602-ben az egyház a micsunicsi birtokot kapja adományul; később ez az adomány visszavonatik, de állítólag később újból megkapja ez egyház. 1719-ből több szőlőadományozásnak levele mutattatik be. Több okirat szól pénzbeli adományokról, sóbányák jövedelméről, legeltetési jogról, adómentességről, vámmentességről. Igaz, hogy e jogok és birtokok jogczíme az idők hosszúságánál s a változó hatalmi és kormányzati viszonyoknál fogva teljes jogi preezizióval meg nem állapítható. De ha az egyik vagy másik nem, vagy nem abban a mértékben, vagy alakban igazolható, bizonyos, hogy pénzbeli segélyt, szolgáltatást és ingatlan birtokokat azon századokban kétségtelenül ajándékoztak az oláh fejedelmek a Szentmiklós egyháznak. Egyiknekmásiknak jogczlmét ma már talán lehetetlen volna bizonyítani, de hogy bizonyos mértékig e pénzbeli kötelezettségek fennállanak bizonyos jogalappal, és legalább is méltányosság szerint, ha eladattak is, azt nem lehet tagadni. Nem lehet tagadni azt sem, hogy 1863-ban bekövetkezvén az egyházi vagyon szekulárizácziója Romániában, ez egyháznak birtokait is szekularizálták. Azt lehet tudni, hogy mit szekularizáltak, de azt nem, hogy mit kaptak az illető egyházak alapítványképen, és mit nem. Épen a budisteni birtokról mondják, hogy azt alapítványképen kapták. Az bizonyos, hogy olyan állam, a mely szekularizálja az egyházi vagyonokat, érez magában bizonyos erős normális kötelezettséget arra nézve, hogy az egyházat bizonyos mértékben kártalanítsa. Az egész világon, minden államban így volt ez; a szekularizáczióból a kártalanításnak kisebb-nagyobb mérvben való kötelezettsége folyik. S minthogy ez tény, és az is tény, hogy bizonyos presztácziók, melyeket a régi oláh fejedelmek ajándékoztak, kétségtelenül bizonyíthatók, közel feküdt a román kormánynak az a felfogása, hogy köteles ezek fejében bizonyos összeget bevenni költségvetésébe kártalanításul; — morális kötelezettség kétségtelenül fennállt, — és így, ezen felfogás alapján bevett 35.800 frankot budgetjébe. így áll a dolog. Az egyház pedig a kártalanítási pert megindította. Az egyház azt állította, és pedig 25 okmány alapján, hogy neki joga van a szekularizáezió folytán elesett vagyonokért kártalanításra. Miután ezt pretendálta 1875-től fogva, a magyar kormány nem térhetett ki azon felfogás elől, hogy ha ez a kártalanítás és tartozás jogi alapjára helyeztetik, czélszerű lesz ezt a kérdést ezen az alapon rendezni, de szorítva a jogi alapra magára. Jó lesz ezt a tövist eltávolítani a Romániával való jó viszony és barátságos viszony érdekében is, és jó lesz ezt a gyúanyagot eltávolítani és ezt a kérdést egyszer s mindenkorra a magyar állam szuverenitásának épségben tartásával és a magyar törvények épségben tartásával rendezni (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) a következő módon : (Halljuk! Halljuk!) Lesz szerencsém ezt a módot egész preczize, egész világosan elmondani. A román királyi kormány kijelentette, hogy megszünteti ezt a segélyt végképen, ezt a segélyt a romániai budgetból kitörli, ennek ellenében le tesz 953.000 frankot nominális értékben 4°/o-os romániai kötvényekben, tisztán azon tartozási alapon, hogy vele régi időkből származó jogok alapján tartozik. Beleírja ezt az ő törvényjavaslatába, a melyben benne van, hogy, mert vele tartozik, ezt leteszi a magyar kormány útján a magyar kormány kezébe, és pedig a magyar központi állampénztárban, (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon.) hol az mint önczéíú vagyon, a mely másra nam fordítható, kezeltetik, 16*