Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

519. országos Blés 1900. febrnár 1-én, csütörtökön. \ \ 5 léptek, mert tény az, hogy az alap nélküli iskolának már csak felépítésére adakozásból ugyanazon esztendőben 72.000 forintért iskolát építettek, sőt még egy üzletet hozó másik épületet is 40.000 forint erejéig; sőt tudjuk azt, és azt elismeréssel kell hangsúlyoznom, hogy az oláh nemzetnek azok a tagjai, a kik szeretik fajukat, a kik küzdeni akarnak nemzetük jóléte előmozdításáért, az anyagi áldozatoktól sem riadtak vissza, mert épen az ottani kereskedők és birtokosok közül többen kötelező nyilatkozatot tettek arra nézve, hogy tíz éven keresztül saját vagyonukból az iskola fentarrásäról gondoskodni fognak. Vajha Magyarországon nem az egyesektől, de a kormányoktól tapasztaltunk volna egyszer a magyar faj érdekében ilyen dicséretre méltó eljárást. Ha kutatunkés visszaemlékezünk az akkori helyzetre, tudjuk, hogy 1858-ban pénzügyi válságon ment keresztül az ország, és azok az iskolafentartók az általuk elvállalt kötelezettségnek teljes mértékben megfelelni nem lévén képesek, akkor arra gondolt a szentmiklósi egyház, a mely ezen román iskolákat fentartotta, hogy ők a román kormányhoz, tehát egy idegen kormányhoz fognak folyamodni, hogy tegyék lehetővé nekik, hogy azon nagy nemzeti misszió teljesítésében, a mely annak az országnak törekvését is magában hordja, anyagilag kellő segélyben részesüljenek. Azok az emberek nagyon szívósan ragaszkodnak azon kötelességhez, a mely jó volna, ha bennünk is mindnyájunkban megvolna. Egész í858-ig képesek voltak az egy gimnáziális osztálylyal megkezdett iskolát az algimnáziumig kiépíteni, de akkor azt mondták, hogy az oláh nemzet erkölcsi és szellemi erejét csak főiskola felállításával lehet elérni és kérték, hogy lehetővé tegye az oláh kormány, hogy anyagilag segélyezze őt, hogy az iskolát tovább fejleszthesse. Ott másképen gondolkoznak az emberek, ők bíztak abban, mikor megkezdték ezt a lépést, hogy pártfogóra találnak. Ott volt az akkori államtitkár Majorescu, a kit a történelemből ismerünk, a ki 1848-ban a frankfurti gyűlésen erősen agitált ellenünk. Ennek pártfogását vették igénybe, a minek eredménye az lett, hogy az oláh kormány tényleg 1860 Julius 22-én 200 darab arany szubvencziót szavazott meg és a határozatot pärtolólag átette az akkori moldvai kormányhoz és ezen kormány is 200 darab arany szubvencziót szavazott meg a Magyarországon fenállott iskolák számára. Annak, hogy a román kormány miért tette át a határozatot a moldvai kormányhoz, az a története, hogy mikor a szubvencziót kérték, akkor hivatkoztak nemcsak a nemzeti érzületre, hanem arra is, hogy elvárják a Kárpátokon túl lakó testvérektől, hogy az ősök nyomán fognak haladni és még visszaemlékeznek, hogy az akkori Áron vajda mily szeretettel csüggött az itteni oláh nemzetiségen. Ezt használta fel a kormány, hogy pártolás végett a kérvényt a moldvai Áronhoz áttegye, mert Áron vajda azon a területen uralkodott. Folyt hát ez a 400- arany szubvenczió, és midőn 1863ban a két fejedelemség egyesült, az egyesült fejedelemség is fentartotta ezen igéretét. De azok, — mindig dicséretként említem fel — azok az oláh hazafiak, a kikben öntudat van, a kikben férfias törekvés van, hogy saját érdekeiket, fajuk erősségét előmozdítsák, arra a gondolatra jutottak, hogy a főgimnázium sem elég nekik, úgy nem lehet terjeszkedni és azért újabb kérvénynyel járultak az egyesült fejedelemséghez, és ezt mondták : ha nem vagyunk képesek reáltadományt is tanítani a mi ifjúságunknak, ha nem tudjuk velük elsajátíttatni a kereskedelmi ismereteket, akkor törekvésünk csak bizonyos határig fog hatást elérni. Újabb szubvencziót kértek a magyarországi polgárok a Magyarországon románul vezetett iskolának felállítására, és gondolom, a t. miniszterelnök úr épúgy tudja, mint én, hogy akkor a reáliskola czéljaira tényleg az oláh kormány újabb szubvencziót szavazott meg. 1869ben meg is nyitották a reáliskolát és a kereskedelmi iskolát. De hogy megértsük a dolgot, t. képviselőház, nem lesz talán felesleges rámutatnunk, — mert ez a dolog további folyamán kell, hogy alapja legyen a további okoskodásnak, — hogy mily szellem volt az, mely ezen kérvényeknek létet adott, és hogy miből indulva kérték ők egy idegen állam segélyét. A folyamodványuk nyomtatásban is megjelent, én is abból merítek és mindenki meggyőződhetik ez adatokról. A kérvény többek közt így szól (olvassa): »A velünk együttlakó é-4 más nemzetiségűek teljes erejökkeí igyekeznek megrövidíteni politikai jogainkat, és úgy tüntetnek fel minket, mint nyers tömeget, de az egyház is ugyanazon törvényektől üldöztetve, nem tudott volna ellenállani az ellenséges áramlatoknak és irányoknak, ha az isteni könyörűlet nem küldötte volna segédünkre a Kárpátokon túl lakó testvéreinket.« Érdekes az, t. képviselőház, hogy a mellett, hogy akkor, mikor ezen iskola — majd rá fogok térni hatására és irányára, — egy idegen állam segélyét kérte és kapta, ugyanabban az időben az akkori magyar kormány is, illetőleg az erdélyi gub;rnium, a Greneville-féle gubernium, szintén szükségesnek látta és megengedhetőnek találta, hogy ezt az iskolát évi 4000 forinttal szubvenczionálja. Még ebben sem látnék sokat, mert attól a guberniumtól erős nemzeti érzést nem várhattunk. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) De érdekes dolog következett be nemsokára, a mikor a magyar kormány átvette 1867-ben a kormányzatot. Megkínálta a 4000 forint szubÍ5*