Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

502. országos ülés 1899. deeíember 9-én, ssombaton. g§ Tóth János jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Sálijuk!) Négy évfóta közgazdasági válság dúl, a mely nemcsak Magyarországnak népeit, hanem a monarchiának összes népeit mélyen elsodorta a vagyoni romlás terén. Ennek a négy év óta tartó válságnak záróköve gyanánt egy törvényjavaslat fekszik előttünk a közös ügyekhez való hozzájárulás arányának megállapítása tárgyában. Én és t. elvtársaim ezt a törvényjavaslatot szorgos, lelkiismeretes és gondos bírálatunk tárgyává tettük. Nekem jutott az a megtisztelő szerencse osztályrészül, hogy elhatározásunkról és annak indokairól a t. képviselőháznak beszámoljak. Ez a törvényjavaslat a közös ügyeket: a közös hadügyet, a közös külügyet és az ezekkel kapcsolatos pénzügyet érintő czélok szolgálatában áll, tehát olyan czélokat követ és olyan intézmények számára akar a magyar nép adózó erejéből eszközöket rendelkezésre bocsátani, a melyekben magam és elvtársaim nemcsak hogy nem osztozunk, hanem mi az 1867 : XII. törvényczikknek alkotmányos úton való hatályon kivül való helyezése mellett, ezeknek a közösUgyi intézményeknek megszüntetésére törekszünk. Igen természetes tehát, t. képviselőház, hogy ezen elvi álláspontunknál fogva ilyen czélokra és intézményekre mi költségeket meg nem szavazunk. Ennek folytán ezen törvényjavaslathoz már általánosságban sem járulhatunk hozzá, azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatjuk és kérni akarjuk a t. képviselőházat, hugy azt elvetni méltóztassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezt a törvényjavaslatot beható tárgyalás alá veszszük és összehasonlítjuk azt azon előzményekkel, a melyek annak közvetlen szülő okai, úgy helyesen annak a törvényjavaslatnak az 1867 : XII. törvényczikk csődbejutá«a folytán keletkezett kényszeregyezség czímét kellene viselnie. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon) És ha valaki korrigálni akarná a czímet, legfeljebb azt tehetné hozzá, hogy az a hadúrnak nyújtott engesztelő áldozat. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Sok érdemleges okunk van arra, hogy ezen törvényjavaslatot neesak el ne fogadjuk, de sőt annak elvetését a t. képviselőháztól kérjük, és mindenekfelett magát a nemzetet, annak alvó rétegeit felébresszük és figyelmeztessük azon mélyreható és nagy közgazdasági veszélyre, a mely egész állami létét és jövendőjét fenyegeti és veszélyezteti ezen törvényjavaslat intézkedéseivel. Ha ezt a törvényjavaslatot bonczkés alá veszem, úgy első sorbau paradoxonnak látszó két ellentétes okból kérem a t képviselőházat anuak elvetésére. Paradoxonnak látszó két okból azért, mert azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. mondom, hogy elvetendő ez a törvényjavaslat először azért, mert nagyon elő van készítve, és elvetendő másodszor azért, mert abszolote nincsen előkészítve. Az előkészítés teljessége tekintetében serami kívánni valót nem Nagy hátra, ha azt a politikai előkészületet veszem, a mely abbao kulminál, — nem akarok rekriminálni, nem akarok olyan sebeket felszaggatni, a melyekre úgy sincsen ír, — hogy a most egy éve elhangzott felirati javaslatunkban elfoglalt álláspontunkat reprodukáljam, — mondom, a mely előkészítés abban kulminál, hogy ez a törvényjavaslat egy oly országgyűlési többség elé került, mely akkor van helyesen megbírálva, vagy hogy így fejezzem ki magam, stigmatizálva, ha csak annyit teszek hozzá, hogy a Bánfly-féle választásokból került ki. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A volt miniszterelnök úr egy ellenőrizetlen pillanatában itt e ház termében maga beismerte, hogy a legutolsó választások körül tényleg történtek visszaélések, még pedig történtek az;zal a szerinte nyíltan bevallott politikai czélzattal, hogy a válságba jutott kiegyezést egy így összehozott többség által megszavaztassa. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha vesszük ezt a tényt és veszem azt a másik pozitív tényt, hogy a nemzet a legutóbbi választások alkalmával nemcsak tájékozva nem volt arról, hogy mi az, a mi ezen quótaemelés czímén a nemzettel szándékoltatík, de a mint ezt Justh Gyula t. képviselőtársam igen helyesen konstatálta, hogy a ma többségben ülő képviselők nagy és jelentékeny része egyenesen úgy tájékoztatta az országot, hogy a quótafelemeléséhez járulni nem fog, úgy, t. ház, a népképviseleti rendszer erkölcsi elvei alapján magam sem tudok más konklúzióra jutni, mint arra, a mire Justh Gyula t. képviselőtársam jutott, hogy első és legsürgősebb teendője egy új rendszer jegyében megindult kormánynak az, hogy e képviselőház feloszlattassék és a nemzetnek lehetővé tétessék ezen súlyos megterheltetésseí szemben álláspontját tisztán nyilvánítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. í T. ház! E parlamentben még nem hallottam, de a parlamenten kivtíl már hallottam azt a politikai morált fejtegetni, hogy a választások 1896-ban voltak, mikor quótakiegyezés előtt állott a nemzet, és így taktikából is kellett, hogy a nemzet többségének képviselői már Ausztriával szemben is, azt az álláspontot foglalják el, hogy a quóta felemeléséhez hozzá nem járulnak. Hát, t. ház, a ki netalán osztoznék ez elvben, az vegye fontolóra, hogy milyen rendkívül súlyos az az ítélet, mely az 1867: XII. törvényezikkben lefektetett rendszert elítéli, mely a népképviseleti elvnek 19