Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

52 500. országos Ölés 18S9. deczember 6»á«, saerdán. térni az osztrák követelések elöl. Érdekes ez az 1872-iki quótabizotfcág állásfoglalása azért, mert egészen határozottan kimondta, hogy ez a teher Magyarországot nem illeti, ez Magyarország erőviszonyaival ellentétben áll, de mégis szükségesnek tartja elfogadni politikai okokból, de csak azon feltétel alatt, hogy ez azután végleges legyen. Ez a kitétel az akkori bizottság jegyzőkönyvébe is fel van véve Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy mi volt annak a kiegyezésnek, a mely 1867-ben történt, az alapgondolata. Az volt az alapgondolata, hogy ez a két állam így biztosabban tudja életét irányítani, hogy minden állam megtartva a maga szabadságát, önállóságát, szabadon fejlődhessék.'Ausztriának már csak haladnia kellett, mert az alap meg volt. Ha nem ez lett volna az alap, hogyha ezen kiegyezésnek alapgondolata nem az lett volna, hogy Magyarország ezen az alapon haladhasson előre: akkor ez a kiegyezés nemcsak hibás alkotás, hanem lelkem erős meggyőződése szerint a hazának elárulása lett vo'na. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De Magyarországon megszoktuk már azt, hogyha valaki a közélet terén előkelőbb szerepet játszik, mihelyt a hatalomban részt vehet: akkor felejt minden igazságot, felejti a múltnak minden tanulságát, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert akkor caak egy van a szeme előtt. (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy azon fokus irányában, amelyből a hatalom kisugárzik, mentül szolgálatkészebb legyen, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) pedig a szolgálatkészség ölte meg Magyarországot. Hajdan ezren meg ezren áldozták fel életüket azért az eszméért, melyet a mai kor oly könnyelműen elfecsérel. Állítom és állítottam, hogy í877-ben és 1878-ban helytelen útra tért a quótabizottság, mikor a quóta arányának újbóli megállapításánál nem vitte harczba a paritás kérdését, vagyis azt, hogy meg van-e a paritás minden irányban. Ezt elmulasztotta és nem mutatott reá azon rejtett áldozatokra sem, melyeket Ausztria Magyarországtól követel. De érezték már akkor, hogy azokra ki kellene terjeszkedni és az összefüggés érzetét bebizonyította az, hogy már azon tanáeskozmánybau a fogyasztási adó kérdését felvetették. 1887-ben ugyanazon hibába esett a magyar quótabizottság. Akkor is, előbb is, utóbb is, és ezentúl is mindig a »jóindulatú szándé"k« viszi a szerepet. Az előtt megállani nem lehet, mert az önök felfogása szerint az orBzág érdeke is parancsolja, hogy ezen ^jóindulatú szándék«-kal mi ellentétbe ne jőjjjünk (Úgy van! a szélső baloldalon) Az én felfogásom szerint, és itt megint egy új térre megyek át, nemcsak nekünk, a kik a magyar önállóságnak talaján állva a közös ügye| ket el nem ismertük és nem fogjuk elismerni soha, nemcsak nekünk, a kik soha szavalatunkkal a közös intézményekhez való hozzájárulás arányában nem fogunk részt venni, hanem kijelentem és állítom azt, hogy még önöknek ott a túloldalon, a kik a 67-es jogalapon állanak, sincs joguk a quótát megszavazni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát álljon elő a t. miniszterelnök úr, vagy bárki arról az oldalról és mondja, hogy vájjon a 67-iki kiegyezés nem azon alapúlt-e, hogy e két állam jogaiban és hasznaiban a paritás teljesen meglegyen. Álljon elő a miniszterelnök úr vagy bárki, de a férfiúnak azon szavával, melyet a meggyőződés teremt, mely becsületes és többet ér az életnél és mindennél, álljon elő, állítsa és mondja a szemembe, hogy Magyarországon megvan-e a paritás? Álljon elő és mondja meg azt, a mit tegnap már oly nagyon szépen fejtegetett Thaly Ferencz t. barátom, hogy a kül ügyek terén nekünk is megvan a befolyásunk biztosítva épúgy, mint Ausztriának ? Méltóztassék bebizonyítani, hogy ez a paritás a külügyek terén Magyarország részére is megvan, hogy Magyarország is úr és tőle függ, hogy kivel kössön szerződést, kivel békéljen és kivel álljon háborúba? Hisz önök is tudják, hogy századok munkáját képes egy helytelen és meggondolatlanul megkezdett háború tönkretenni. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Álljon elő valaki és állítsa becsületszavával nekem, hogy ami képviseletünkben Magyarország önállósága épúgy kidomborodik, mint Ausztriáé. Állítsa, hogy minket a külföldön . ismernek, hogy nyelvünknek, szabadságainknak, egyéni jogainknak biztosítéka épúgy megvan a külügyi hivatalban mint az osztrákoknak. (Mozgás és zaj.) Álljanak ide és mondják, de becsületszóra, hogy a paritás megvan, mert ezeknek a közös intézményeknek legalább egy része itt Magyarországon van, vagy állítsák azt a t. képviselő urak, hogy az udvartartás, a melyre évenként annyit költünk, Magyarországon épúgy megvan, mint Ausztriában. (Mozgás a jobboldalon.) Endrey Gyula: Még jobb, hogy nincsen! Komjáthy Béla: De menjünk át, t. képviselőház, a hadsereg kérdésére. Álljon ide a t. miniszterelnök úr, vagy azok, a kik mögötte ülnek (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) a kik lelkesülnek az ő politikájáért, és mondják meg nekem, — azzal az erős szóval megerősítve, mely még az életnél is kedvesebb, — hogy Magyarországnak a hadsereg épúgy védőszerve, mint Ausztriának, hogy ez a hadsereg, melyet mi fizetünk, Magyarország akaratának érvényt tud és akar is szerezni, (Tetszés a szélső baloldalon.) hogy ez a szerv a magyar alkotmányért lelkesül, a magyar aspirácziókat elismeri. Vagy álljon ide valaki és biztosítsa becsületszóval, hogy ott a mi nyelvünk ép oly dédelgetésben részestíl,