Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-500
500. országos Illés 1899. deczember 6-án, szerdán. 49 Úgy van! Zajos helyeslés a sssäső baloldalon.) Ha már most ezen 30,338.000 forintot tőkésítette volna ez az ország, ha ezen nagy összeget Magyarország évenkint saját érdekeire fordította volna, akkor abból a tőkéből már 971,114000. forint volna, és ha a kamatokat hozzászámítjuk. Magyarországnak 2 milliárd állana ma rendelkezésére, Magyarországnak ma egy krajczár adóssága sem volna. (Úgy van! Úgy van! szélső balon.) De, t. ház, magunkra vállaltuk időközben a 80 milliós bankadósságnak 30°/o-át; pedig önök a másik oldalon mutattak rá annak jogtalanságára, hiszen abból a 80 millióból fedezték annak a kötélnek az árát is, melylyel a vértanúkat kivégezték. (Ügy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elfogadták önök a közösség kifolyásaként a 312,000.000 függő államadósságban való részesülést, illetve annak 30 százalékát. Pedig azt hiszem, nem kell vitatnom, hogy az államjegyek kibocsátásának hasznát nem Magyarország, hanem épen ellenlábasunk, Ausztria vette . . . Tekintsük azt, hogy azoknak az embereknek, kiket ide vezényeltek Magyarország meggyilkolására, nyugdíjában a részesülést elvállaltuk. (Úgy van ! TJgy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak önérzetünket, de még pénzünket is odaadtuk azoknak hizlalására. Belegyeztünk abba, adtuk a nagylelkűt, mert hisz könnyű a nemzet vagyonával nagylelküsködnL Hogy az udvartartásnak, mely sohasem volt meg, egész költsége ránk háruljon, épúgy a kabinetirodának, mely soha érdekeinket nem szolgálta, holott a kiegyezés szerint ezen költségeknek csak 30°/o-a terhelne bennünket. Felemlíthetek még egy érdekes, soha nem ventilált dolgot, a katonai kincstárnak azt a rablását, melyet Magyarországon elkövetett, hogy minden katonai ingatlan vagyonra egyszerűen rátette a kezét, és elvonta Magyarország birtokából. De, t. ház, ha csak ennyiben állana a dolog, ha csak ezen fiskális terhek volnának a közösség folyományai, talán azt mondanám, hogy kieviczkélitnk ebből a bajból. De vannak ott még oly okok is, közgazdászatiak, a melyek pénzben ki nem fejezhetők, a melyeket pénzben meg sem lehet határozni. Ott van a fogyasztási adók rendszere. Nem akarom önöket statisztikával untatni, tudja mindenki itt e házban, hogy százmillió forintot felülhalad az az összeg, a melyet eddig jogtalanul, az 1867 : XII. törvényczikk 63. §-a ellenére zsebünkből kiszedtek. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ott vannak a vámrestituezió és a prémiumok kérdése, de a leglényegesebb kérdés, a megdrágított árúknak a vámszövetség által Magyarországra való rátukmálása, a mely közel százmilliót vesz ki KÉPVB. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. évennint ennek a szegény nemzetnek a zsebéből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, még ez sem minden ; elég a mit itt pénzügyi szempontból és közgazdászatilag jeleztem; de ott van a másik oldalon a fogyasztási adók rendszerének a közössége. A ki egy kissé mélyebben foglalkozott a dologgal, tudja, hogy ezáltal megakasztattunk abban, hogy ezen nagy adóterheket saját termelési viszonyainkhoz tudjuk idomítani, a mit pénzösszegben kifejezni szintén nem lehet. Itt van azután az ipar elnyomása; erről beszélni kell Magyarországon, mert az a nyomorúsága Magyarországnak, a midőn iparának esetleges föllendülése végett oly törvényjavaslatokkal kell fellépni, mint a milyent a napokban tárgyaltunk. Van-e Magyarországon ember, a ki azt meri mondani, hogy Magyarországon van számot tevő ipar annyi küzdelem daczára? De ott van — ezt szintén többször felhoztam és most nem akarok rá bővebben kiterjeszkedni — a mit pénzösszegben megint nem tudunk kifejezni, a dohánymonopolium, a mely tisztán csak a közösségnek kényszerhelyzetében maradt fenn. Majd más alkalommal veszek magamnak időt arra, hogy bebizonyíthassam, mennyi anyagi kárral jár az Magyarországon. Ez- nem lephet meg bennünket, mert Magyarország bár nagy földműves állam, mégis minden olyan dologban, a melylyel bir, magasabb érdekből, megbénítva találja magát. A búzára a t. bölcs kormány megcsinálja az őrlési forgalmat, a borra nézve megkötötte az olasz szerződést. Mivel jó dohány terem Magyarországon, miből hasznot teremthetne, a tejfelt természetesen megint az osztrákok szedik le. De van egy további áldozat, a, melyet a közösségnek hitelügyünknek függő helyzete folytán hozunk. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy a melyik perczben a bécsi pénzemberek Magyarországon meg akarják fojtani az előrehaladást, ez csak elhatározásuktól függ, mert Magyarország védelemre képtelen. Ott van, t. képviselőház, a közösségnek még egy szintén nagy horderejű áldozata: a külügyi szerződéseknek mikénti megkötése. Hiszen a miniszterelnök úr dicsőségének egy részét abba helyezi, hogy a közösségnek lejártakor a szerződések le fognakjárni, már pedig ezzel elismerte azoknak tarthatatlanságát. Vájjon hiheti-e Magyarországon gondolkodó ember, hogy külszerzodést lehessen akkép kötni, hogy az egyformán szolgálja Magyarország és Ausztria érdekeit? Ott van még további terhe a közösségnek : a vámtarifa. T. képviselőház, a közös vámtarifának a következése az, hogy mi óriási adót fizetünk az osztrákok javára; mert hisz tudják önök nagyon jól, hogy Magyarország érdekébe az nem módosult soha hanem osztrák érdekből volt oly eset, 7
