Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

500. országos Ölés 1899, deezembcr 6-án, szerdán. 4: akkor, mikor még nem miniszterelnök.hanemaquótabizottság elnöke volt, nagy eszével, erős logikával tudta bebizonyítani azt, hogy az osztrák követelés tálmegy a határon, igazságtalan, Az is c tételt bizonyítja, hogy azok vannak e javaslat mellett és azoknak pártolásával akarják azt törvényerőre emelni, akik még nem régen nagyon szépen, okosan, a meggyőződés erejével bizonyították be, hogy az a követelés, a mit most megadni akarunk, Jogtalan és igazságtalan. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) De nagy tanúiságot képez e törvényjavaslat beterjesztése arról is, hogy a politikai erkölcs, az adott szóhoz való ragaszkodás Magyarországon az érvényesülésnek akadálya. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, más országot is ért már szerencsétlenség. Más országnak is kellett sokszor olyat elfogadni, a mi érdekeivel ellentétben volt; de más országban az ilyen dolgot csak az erőszak tudta keresztülvinni, és amiatt az államférfiak egész sorozata esett áldozatul. Itt Magyarországon szépen megy minden. Megyünk azon az úton, melyet előírtak, pedig lelkünk azt sugallja nekünk, hogy ez igazságtalan, a nemzet érdekei ellen van. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, és t. képviselő urak, még egy másik szomorú jelenség is van, a mi a mai helyzetet oly megdöbbentően tárja fel előttünk: hogy míg más országban a nyilvános orgánumok megmaradnak az elvi alapon, addig itt nálunk azt tapasztaljuk, hogy azon orgánumok, a melyek még a rövid múltban oly meggyőzően igyekeztek megvédeni az ország érdekeit ma már dicséretet zengenek annak, a mit károsnak tartottak az országra nézve. (Úgy van! Xjgq van! a szélső baloldalon.) Más országban, t. ház, a nyilvános orgánumok mire valók ? Hogy a nemzetet, ha kell, közönyéből felrázzák, hogy a nagy eszméknek utat nyissanak, hogy tetterőre buzdítsák az embereket. Nálunk a nyilvános sajtó csak a nemzet elaltatására, a nemzet megnyugtatására törekszik akkor, midőn fel kellene zajlítani az idegeket, hogy a nemzet saját érdekeit megvédje. (Helyeslés. Úgy van! a szélső báloldalon.) Ha valamikor meg fogják írni ezen kornak történetét, és hogyha ennek a kornak megírója majd a mai nyilvános orgánumokból akar következtetést vonni a nemzet önérzetére, erős akaratára, szabadságszeretetére, e nemzetnek bölcsességére, vagy józan eszére, félek, nagyon félek, hogy midőn az utókor olvasni fogja e kor történetét, az a mai korra nem tisztelettel, de megvetéssel fog gondolni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) Ne lepjen meg senkit, t. ház, ha bennem az elkeseredésnek ez a hangja szól. De valahányszor e törvényjavaslatnak előzményeire viszszagondolok, felzajlik bennem minden ideg, és nemcsak azért, mert ez a javaslat hazámra nagy, igazságtalan terveket fog róni, hanem azért, mert áldozatul kívánja hitemet is a nemzet jövőjére nézve. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ily tényekkel szemben, mikor magam is ily szomorú képet festek a helyzetről, kérdezni kell: mi a feladatunk, mi a kötelességünk? Felfogásom szériát szót kell emelnünk nem a siker reményében, mert erről le kell tenni, nem is a jelen érdekében, mert fájdalom, arra, hogy valamit ül tudjunk éi ni, remény nem lehet: a jövő tekintetében akarjuk a népet felvilágosítani. Felszólalásunk ha a jelennek nem is használ, de a jövőnek magköve lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meggyőzni önöket, t. túloldal, meg sem kisértem. Ily lehetetlenségre nem vállalkozom. Halmozhatnék érveket érvekre, ide hozhatnám a maga dicsőségében magát az igazságot, az semmi: önök más elhatározással jöttek e terembe, önökkel szemben ott van a ^jóakaratú szándék,« ez előtt mindig meg szoktak önök hajolni. Ez a törvényjavaslat, t. képviselőház, a mint az előttem ss;ólottak is bebizonyították, óriási terheket ró a magyar nemzet vállára; oly terheket, a melyeknek magasságát meghatározni ma nem is lehet. És mivel indokolják ezt? Indokolják azzal, hogy az 1867-iki kiegyezésnek parancsa és kötelessége egyrészt, másrészt pedig azzal, hogy teljesítő képességünkkel ez arányban áll, Azonban ne vegyék rossz néven, ha én ezzel a bevallott indokkal szemben másutt találom az indokot, és más indokot mutatok ki. Az a hitem és meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat folytatása annak a politikának, a mely bennünket századokon át üldözött, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy Magyarország meg ne szilárduljon, és ne jusson eszébe visszaszerezni elrabolt, elalkudott; jogait. (Igaz! Ügy van! a szélső balxildolon.) Bogyay Mátfcé: Bánffy idejében beszélt volna így! Barta Ödön: líánffy idejében is ij\y beszélt! Endrey Gyula: Mi akkor is így beszéltünk ! Olay Lajos: Mi egyformák vagyunk mindig! Komjáthy Béla: Ez a közbeszólás önvédelem, ísekem nincs szükségem önvédelemre. (Derültség a szélső baloldalon.) Előttem, t. képviselőház, ej.t a törvényjavaslatot sem azzal nem lehet indokolni, hogy ez a 67-iki alap parancsa, sem azzal nem lehet indokolni, hogy ez a mi teljesítő képességünkkel arányban áll. 1867-ben, — ezt a kifejezést már többször használtam, de ez lelkem iga?; meggyőződése, — mondom, 1807-ben, midőn a kishitűség Magyarországon az 1807-iki törvényeket megalkotta, nagy btínt, nagy