Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

500. országos Ölés 1899, deezembcr 6-án, szerdán. 4: akkor, mikor még nem miniszterelnök.hanemaquóta­bizottság elnöke volt, nagy eszével, erős logikával tudta bebizonyítani azt, hogy az osztrák köve­telés tálmegy a határon, igazságtalan, Az is c tételt bizonyítja, hogy azok vannak e javaslat mellett és azoknak pártolásával akarják azt törvényerőre emelni, akik még nem régen nagyon szépen, okosan, a meggyőződés erejével bizonyí­tották be, hogy az a követelés, a mit most megadni akarunk, Jogtalan és igazságtalan. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) De nagy tanúiságot képez e törvényjavaslat beterjesztése arról is, hogy a politikai erkölcs, az adott szóhoz való ragaszkodás Magyarorszá­gon az érvényesülésnek akadálya. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, más országot is ért már szerencsétlenség. Más ország­nak is kellett sokszor olyat elfogadni, a mi érdekeivel ellentétben volt; de más országban az ilyen dolgot csak az erőszak tudta keresz­tülvinni, és amiatt az államférfiak egész soro­zata esett áldozatul. Itt Magyarországon szépen megy minden. Megyünk azon az úton, melyet előírtak, pedig lelkünk azt sugallja nekünk, hogy ez igazságtalan, a nemzet érdekei ellen van. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, és t. képviselő urak, még egy másik szomorú jelenség is van, a mi a mai hely­zetet oly megdöbbentően tárja fel előttünk: hogy míg más országban a nyilvános orgánumok meg­maradnak az elvi alapon, addig itt nálunk azt tapasztaljuk, hogy azon orgánumok, a melyek még a rövid múltban oly meggyőzően igyekez­tek megvédeni az ország érdekeit ma már dicséretet zengenek annak, a mit károsnak tar­tottak az országra nézve. (Úgy van! Xjgq van! a szélső baloldalon.) Más országban, t. ház, a nyilvános orgánumok mire valók ? Hogy a nem­zetet, ha kell, közönyéből felrázzák, hogy a nagy eszméknek utat nyissanak, hogy tetterőre buz­dítsák az embereket. Nálunk a nyilvános sajtó csak a nemzet elaltatására, a nemzet megnyug­tatására törekszik akkor, midőn fel kellene zajlí­tani az idegeket, hogy a nemzet saját érdekeit megvédje. (Helyeslés. Úgy van! a szélső báloldalon.) Ha valamikor meg fogják írni ezen kornak tör­ténetét, és hogyha ennek a kornak megírója majd a mai nyilvános orgánumokból akar követ­keztetést vonni a nemzet önérzetére, erős aka­ratára, szabadságszeretetére, e nemzetnek böl­csességére, vagy józan eszére, félek, nagyon félek, hogy midőn az utókor olvasni fogja e kor történetét, az a mai korra nem tisztelettel, de megvetéssel fog gondolni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) Ne lepjen meg senkit, t. ház, ha bennem az elkeseredésnek ez a hangja szól. De vala­hányszor e törvényjavaslatnak előzményeire visz­szagondolok, felzajlik bennem minden ideg, és nemcsak azért, mert ez a javaslat hazámra nagy, igazságtalan terveket fog róni, hanem azért, mert áldozatul kívánja hitemet is a nemzet jövőjére nézve. (Úgy van! Ügy van! a szélső bal­oldalon.) Ily tényekkel szemben, mikor magam is ily szomorú képet festek a helyzetről, kér­dezni kell: mi a feladatunk, mi a kötelességünk? Felfogásom szériát szót kell emelnünk nem a siker reményében, mert erről le kell tenni, nem is a jelen érdekében, mert fájdalom, arra, hogy valamit ül tudjunk éi ni, remény nem lehet: a jövő tekintetében akarjuk a népet felvilágosítani. Fel­szólalásunk ha a jelennek nem is használ, de a jövőnek magköve lehet. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Meggyőzni önöket, t. túloldal, meg sem kisértem. Ily lehetetlenségre nem vállal­kozom. Halmozhatnék érveket érvekre, ide hoz­hatnám a maga dicsőségében magát az igazságot, az semmi: önök más elhatározással jöttek e terembe, önökkel szemben ott van a ^jóakaratú szándék,« ez előtt mindig meg szoktak önök hajolni. Ez a törvényjavaslat, t. képviselőház, a mint az előttem ss;ólottak is bebizonyították, óriási terheket ró a magyar nemzet vállára; oly terheket, a melyeknek magasságát meghatá­rozni ma nem is lehet. És mivel indokolják ezt? Indokolják azzal, hogy az 1867-iki kiegyezésnek parancsa és kötelessége egyrészt, másrészt pedig azzal, hogy teljesítő képességünkkel ez arány­ban áll, Azonban ne vegyék rossz néven, ha én ezzel a bevallott indokkal szemben másutt talá­lom az indokot, és más indokot mutatok ki. Az a hitem és meggyőződésem, hogy ez a törvény­javaslat folytatása annak a politikának, a mely bennünket századokon át üldözött, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy Magyarország meg ne szilárduljon, és ne jusson eszébe visszasze­rezni elrabolt, elalkudott; jogait. (Igaz! Ügy van! a szélső balxildolon.) Bogyay Mátfcé: Bánffy idejében beszélt volna így! Barta Ödön: líánffy idejében is ij\y beszélt! Endrey Gyula: Mi akkor is így beszél­tünk ! Olay Lajos: Mi egyformák vagyunk mindig! Komjáthy Béla: Ez a közbeszólás ön­védelem, ísekem nincs szükségem önvédelemre. (Derültség a szélső baloldalon.) Előttem, t. kép­viselőház, ej.t a törvényjavaslatot sem azzal nem lehet indokolni, hogy ez a 67-iki alap parancsa, sem azzal nem lehet indokolni, hogy ez a mi teljesítő képességünkkel arányban áll. 1867-ben, — ezt a kifejezést már többször használtam, de ez lelkem iga?; meggyőződése, — mondom, 1807-ben, midőn a kishitűség Magyarországon az 1807-iki törvényeket megalkotta, nagy btínt, nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom