Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

ÍL 498. országos íilés 1899. deczember 4-én, hétfőn. Széll Kálmán miniszterelnök: A kérdés igen egyszerű. (Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A szózat költője nem így gondolkozott. (Zaj a snélsö baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak ne méltóztassék a kérdést deplaszirozni; ne méltóztassék ebből a kérdésből, a mely csak Csehországban lett nagy kérdéssé, egy nagy dolgot csinálni, mert a dolog egészen egyszeríí. . . . Thaly Kálmán: A magyar nyelv megvetése, ez egyézeríí ?! Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem egyszerű. De az igenis egyszerű, hogy itten nincsen erről szó. -Ez az egyszerű. Mert ha úgy volna, akkor nem volna egyszerű. De nem úgy van. (Halljuk! Halljuk!) Mi a kérdés? A kérdés az, van-e a hadseregben joga a katonai hatóságnak parancsot kiadni, és ha van joga, (Felkiáltások a szélső haloldalon: Ilyenben nincsen! Nagy zaj. Elnök csenget.) a mit senkisem von kétségbe, akkor annak a parancsnak engedelmeskedni kell. Aki pedig ezen parancsnak nem engedelmeskedik, az 1889-iki törvény rendelete szerint, katonailag büntethető cselekményt követ el. Erről van a szó. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én megengedem, hogy másként is lehetne előírni a jelentkezést, lehetne más módon konstatálni a jelenlétet, de a mikor így adják ki a szemlén a parancsot, ;ikkor a katonai parancsnak okvetetlenül engedelmeskedni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként ismétlem, hogy azért senkisem büntettetett, mert magyar nyelven, vagy anyanyelvén jelentk -zett, hanem azért büntettetett, mert az ott kiadott katonai parancsnak nem engedelmeskedett, és annak szándékos és czélzatos engerletle,)seggel ellentállt. Csakis ez esetben érje büntetés ezután is. (Felkiáltások a ssélsöbuloldalon: Nem igaz!) Az én felfogásom az és azt gondolom, hogy ez a felfogás megegyezik mind a törvénnyel és a magyar ember érzésével, (Úgy van! jobbfdöl), hogy ott, a hol szándékos renitenczia nincsen, ne történjék büntetés, a mint hogy nem is fog történni. (Helyeslés a jobloldalan. Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hocli! Hoch! Elnök csenget.) Elnök (csenget). Csendet kérek t. ház! (Felkiáltások a szélsőbaloldahn.- Halljuk Barabást!) Barabás Béla: Engedelmet kérek, t. ház! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne konvergáljanak az ülésben! (Zaj.) Barabás Béla: A t. ház engedelmével csak nagyon röviden, egy-két szót jegyzek meg a t. miniszterelnök úr védekezésére. Nagyon természetes és én elismerem, hogy neki joga van önmagát védeni. (Felkiáltások a jobboldalon.Csoda, hogy elisnteri!) Ehhez természetadta joga van. De bocsánatot kérek, mikor a védelem azon keretben mozog, mely a magyar embert tagadja meg, akkor ehhez a miniszterelnök úrnak nincsen jogosultsága. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon). Az 1867-iki törvény egészen tisztán csak a vezérletet, vezényletet és a szervezetet ruházta át a legfőbb hadárra; de nem ruházta át egyúttal a magyar nyelvvel való paczkázást és az azzal való szabad és önkényes rendelkezést. Ha a csehek tettek ilyet, jól teszik azok a csehek; csinálhatják, nemzeti Önérzetüknek adjanak kifejezést ők is úgy, a hogy tudnak, de ez mégis más szempont alá esik, mert a csehek tartományt képeznek, mi pedig állítólag önálló, független nemzet vagyunk. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak azt akarom megjegyezni, hogy a mi szerencsétlenül szomorú viszonyaink között én úgy képzelem azt a Magyarországot, mint a mikor a családapának oda kell állni az ajtóba, hogy a betörő ellenségtől megvédje gyermekeit, de el kel] hanyagolni e miatt a gyermekek nevelését, mert mindig rablókkal és betörőkkel van dolga. (Mogás jobbfelöl.) Ilyen az, a mit Ausztria velünk mindig csinál; ilyen ez a rendelet is s azért álláspontomhoz én is, ez a párt is ragaszkodunk. (Hosszantartó, élénk éljenzés és 1aps a szélső baloldalon. Felkiáltások- Halljuk! Halljuk!) Elnök: Következik a határozathozatal. Tudomására kell hoznom azonb m a háznak, hogy Pichler Győző és 20 képviselő úr a kérdés elintézésére névszerinti szavazást kért. Fel fogom tehát tenni a kérdést. (Felkiáltások jobb felől: Holnap ! Holnap! Félkiáltások a szélső baloldalon: Ma ! Mindjárt! Nagy zaj.) Rakovszky István (a jobboldal felé mutatva): Adjanak be halasztási indítványt! Elnök: A kérdés az: tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úrnak Barabás Béla képviselő úr interpellácziójára adott válaszát : igen, vagy nem! (Felkiáltások.- Igen! Nem/) Kihúzom a betűt. (Megtörténik.) A szavazás tehát a »G« betűvel kezdődik. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Még egyszer felteszem a kérdést. Tudomásul ves^i-e a ház a miniszterelnök úrnak Barabás Béla képviselő úr interpellácziójára adott válaszát: igen, vagy nem ? A névsort Molnár Antal jegyző úr fogja olvasni, a távollevők névsorát pedig Tóth János jegyző úr jegyzi. Kihúzom a betűt. (Megtörténik.) A szavazást a »G« betűnél kezdjük. Kérem a névsort felolvasni. Molnár Antal jegyző (olvassa a névsort).