Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

:•£ 498. országos ülés 1899. deczember 4-én, hétfőn. Polczner Jenő: Hát az esküt milyen nyelven teszik ? Barabás Béla: A hadseregnek német nyelve nálunk Magyarországon törvény által tűrt és megengedett nyelv; tűrte a nemzet, megengedte, és ime elérkeztünk ahhoz a magyar közmondáshoz: »Adj a tótnak szállást, kiver a házból.« (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ma a »Hier« szócskával, holnap egyébbel; a társadalmat a közös hadsereg tisztjei már úgy is egészen eluémetesítették, most mennek tovább, s a hol még egy kis önérzet van az egyes férfiúban, azt is megszégyenítik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Hogy ezen rendeletnek egyáltalában nincs értelme, hogy az erőszakos és durva, azt mutatja legjobban az, hogy figyelemmel vannak a közös hadseregben is az egyes anyanyelvekre, mikor az esküt leteszik, mert azt az anyanyelvükön teszik le. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon; Úgy van! Úgy van! Ez miért szabad ? Az elnök csenget.) A mi megtörténhetik a katonai intézmény ily nevezetes cselekményénél, az nem lehet bűn akkor, mikor a nem szigorúan katonai cselekménynél a tartalékos anyanyelvén jelentkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) KA nem indok, a mit a t. miniszterelnök úr felhozott, hogy ezek. a büntetések csak szórványosan történtek. Nagyon szomorú, hogy szórványosan történtek; ez csak azt bizonyítja, hogy az emberekben nagyon meglazult az ellenállási erö;(Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) oly erőszak nehezedik az ember lelkére mikor katona, hogy nagyon kevesen mernek ellenállani, és én esak tisztelettel hajlok meg azon kevesek előtt, kik a magyar szóért büntetésnek tették ki magukat. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Mit csinálnának, ha mind ezt tenné? Pedig mind ezt fogják tenni! Barabás Béla: Az aradi esetre megjegyzem, hogy

r nagy súlyt arra nem helyeztem, nem a következmények bántottak engem, hanem maga az ok, a mely ezen következményeket előidézte. Lehet, hogy úgy történt, a mint azt a t. miniszterelnök úr mondja. Nagyon gyenge tanú van azok mellett, az a Gyenge nevezetű ember, a ki szintén a »Hier« vagyis »jelen« szó miatt lett oda bezárva társául és kollegájául annak az oláh embernek. De egy jelenségre akarok rámutatni, a hogy én értesültem. Nem is azért büntették meg azt az embert, hogy parancs szóval jelentkezett, hanem mert oláh ember, és mert az oláhnak egyáltalában nem szabad magyarnak lennie, az csakis osztrák lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ezt követelik tőlük a tisztekés mindenki. T. képviselőház! A hadügyminiszter úr bocsátotta ki ezt a rendeletet. Engedelmet kérek, ismerek egy nagyobb urat is, mint a közös hadügyminiszter: ismerem a legfőbb hadurat. Madarász József: A magyar királyt! Barabás Béla: Ha a közös hadseregről beszélek, akkor magyar királyról nem beszélhetek, csakis legfőbb hadurat említhetek, a ki minden esetre nagyobb úr, mint a közös hadügyminiszter. És konstatálom azt, hogy az a közös hadügyminiszter nem meri kibocsátani azt a rendeletet, ha a legfőbb hadúr ahhoz hozzá nem járul. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) 1867-ben, t. képviselőház, nagy áldozatot hozott ez a nemzet a dinasztia és a hadsereggel szemben. Egy nagyon nagy áldozatot; fáj a lelkem, mikor erről kell megemlékeznem, mert akkor a nemzet kiadta a fegyvert kezéből, kiadta a kenyeret a szájából, és kiadta a szeretetet a szivéből. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És azt mondom, sajnálattal kell konstatálnom, hogy épen azzal az ellenállhatatlan óriási gyermeki szeretettel szemben, a melylyel a nemzet királya, fejedelme iránt viseltetik, az apai szívnek jó indulatát és szeretetét nem érezzük soha. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem találkoznánk különben, t. képviselőház, hasonló rendeletekkel, a melyek alkalmasak arra, hogy ezt a nagy szeretetet meggyengítsék, mert nem azt mondom, hogy nem érdemli meg, hanem azt mondom hogy mi érdemelnénk sokkal több szeretetet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, az igen tisztelt miniszterelnök úrnak válaszára vonatkozólag ismételten konstatálom azt, hogy ez a rendelet továbbra is fenmarad, 8 így utalok az ő márcziusi székfoglalójára. A miniszterelnök úr felállított akkor egy oltárt, szentségekkel rakta meg azt, a jog, törvény és igazság szentségével. (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Elmúlt.') Akkor, t. képviselőház, ő ennek az oltárnak áldozó papjává, ezeknek a szentségeknek hü kiszolgálójává avatta fel magát, és az a nagy tábor az ő háta mögött katonája kell, hogy legyen annak, hogy ezt az oltárt és ezeket a szentségeket meg tudja védeni. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, de azt mondom és ezt nem fogja elvitatni tőlem senki, mert mindnyájunknak szive mélyén van az a tudat, hogy a magyar nyelv ennek a nemzetnek joga, ennek a magyar nemzetnek a törvénye, ennek a nemzetnek igazsága. (Hosszas, élénk helyeslés, tetszés a szélső baloldalon.) És ezzel a rendelettel, t. képviselőház, a melyet a közös hadügyminiszter űr kibocsátott, a magyar nyelven jogtalanság, törvénytelenség és igazságtalanság történt. (Hosszas, élénk éljenzés és taps a széhö baloldalon.) Vegye észre az igen tisztelt miniszterelnök