Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
m 498. országos ftiés 1899. deczember 4-én, hétfőn. azért, és másért nem, — mert nem engedelmeskedtek a katonai parancsnak. (Zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Mert magyarul beszéltek!) Annak a katonai parancsnak, mely illetékes körben és a törvény által körűiirt hatáskörben lett kiadva. Nem azért, mert magyarul válaszoltak és nem azért, mert magyarul mondták az igent, akármi nyelven mondták volna, akármiként jelentkeztek voln^, az egyre megy;a dolog abból áll, hogy megmondták nekik, hogy katonailag hogyan kell jelentkezni, és azért Hintették őket, mert ennek a parancsnak nem tettek eleget. (Igaz! Úgy van! a jobb- és báloldalon.) És ez a különbség. (Zaj a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, Magyarországon 410.000 tartalékos jelentkezett; magában a 4. hadtestparancsnokság kerületében 64.000, és ebből a 410.000 jelentkezésből mindösszesen 17 eset volt, a hol büntetés került szóba, és a 17 esetből 9-ben elengedték a büntetést. (Mozgás a szélsőbalon.) Ily körülmények közt nem lehet szó utroczitásról, nem lehet itt nagy dologról beszélni, hanem egyszerűen arról, hogy a kik a katonai parancsnak nem engedelmeskedtek, azok a szükséges fegyelem érdekében, igenis megbüntettettek. {Folytonos zaj a szélső baloldalon.) De hogyan történik &v. eljárás? A tiszt, a ki jelen van, kiadja a parancsot; figyelmezteti az illetőket, hogy ez van előírva és ezt nekik teljesíteniük kell. Az én felfogásom és az én álláspontom az, hogy valahányszor az illető nem szándékosan, — nem engedetlenségi czélzással, és nem tüntetésszerűen, és nem renitencziából ellenkezik a kiadott parancscsal, a büntetés elmaradjon és el is marad. Az idén se büntették ezeket és nem is fogják büntetni ezután sem, csakis a renitencziából és figyelmetlenségből czélzatosan engedetlenkedők büntettetnek. Csak azért, mert valaki elvéti a szót, azért, ha nem szándékosan mondja, és figyelmeztetés után renitencziát és fegyelmetlenséget nem tanúsít, büntetni nem fogják; megelégednek azzal, hogy az illetőt figyelmeztetik és csak akkor büntetik, ha szándékos renitencziát tanúsít, vagy engedetlenkedik a parancscsaí szemben. Nem a magyarul, az „igen"-nel jelentkezés van büntetve, de a fegyelmetlenség, a parancsnak való ellenszegülés. (Zaj! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hallgass magyar!) Ez a tényállás, igen egyszerűen; így egészen a törvényesség és a katonai fegyelem szempontja ból megvilágítva, semmikép sem bír azzal a jelentőségééi, a melyet neki tulajdonítanak. (Zaj! a szélső baloldalon.) Köíeles ragyok, még mielőtt befejezném beszédemet, a Barabás Béla t. képviselő úr által felhozott esetre is reflektálni. Ide adattam magamnak az összes idevonatkozó vizsgálati aktákat; a hadügyminiszter úr az értesítést megadta minden irányban, hogy miben állt az a, sajnos, szerencsétlen eset, amely Aradon, a 7. hadtest területén történt. A képviselő ár kérdezte és követelheti is, hogy válaszoljak arra, vájjon kínzások és bántalmazás folytán történt-e az a szerencsétlen haláleset. Mint a vizsgálati iratokból kitűnik,... Eötvös Károly: Ki vizsgálta? Széll Kálmán miniszterelnök: Természetesen az illetékes törvényes katonai hatóság. ...Pakurár nevezetű tartalékos, a mikor figyelmeztették, hogy miként jelentkezzék, azt felelte oláh nyelven, hogy ő azt tudja, de úgy ő felelni nem fog, hanem azt fogja mondani; „Parancs", és nem azt, hogy „Hier". Ennek folytán vizsgálati fogságba tették. A vizsgálati fogságban — nem magánzárkában, hanem közös czellában, — volt egy Gyenge Mihály nevezetű másik tartalékos is, a ki aznap délután 6 órakor befejezte fogságát, és kit ugyanakkor készültek elbocsátani. Ennek a vallomása szerint ez a Pakurár nevű szerencsétlen tartalékos megmondta neki, hogy ha haza megy, mondja meg Pakurár szüleinek és testvéreinek, hogy ő holnap már nem él, mert ő Isten tudja, hány hónapi és esztendei fogságot nem áll ki. Pedig csak vizsgálati fogságban volt és semmi ítéletet még nem kapott. Leoldotta a lámpa zsinórját a szerencsétlen ember, és azzal felakasztotta magát. így áll a szerencsétlen eset és nem máskép, az illetőnek és — most már magát a t. képviselő urat is megnyugtathatja, — az illető pajtásának saját bemondása szerint, a kinek vallomása itt van az akták közt. Ezeket voltam bátor erre a kérdésre és a többi tett kérdésre általában a t. képviselőháznak tudomásul adni. Ismétlem azt, hogy a hol szándékos renitenczia nincs a kiadott parancs ellen, ott a büntetés elmarad és nem fog ezután sem alkalmaztatni. De a szándékos fegyelmetlenség oly eseteit meg kell torolni, mert a hadsereg fegyelmét lazítani nem szabad, és azért mindarról, a mit Hokan és a t. képviselő úr is ehhez az adatokhoz fűztek, nem lehet szó, mert itt csak arról van szó, hogy a katonai fegyelmet fenn kell tartani, azt a törvény rendeli, és a hadsereg és a védelem nagy érdekei követelik. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Barabás Béla képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Bálijuk! a szélsőbalon.) Barabás Béla! T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban konstatálom a miniszterelnök úr előadásának külsejéből, hogy nagyon nehezére esett neki ezt a választ megadni. Látszott beszédéből, látszott a hangjából, mert a száján nem azokat ejtette ki, a miket a szíve érez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
