Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-506
J 96 506> orszA go8 ülés 1899, deczember 14-én, cstttö*rt5kön. Magyarország járuléka élt, hogy a fizetési képesség kiszámítására csak az egyenes adók választandók, melyekben az jobban tükröződik vissza, mint a közvetett adókban, mint a melyek végre is életszokásoktól függnek és melyeknél a forgalom szabadsága mellett gyakran történik, hogy a fogyasztási adó alá eső tárgy nem ott fogyasztatik, hol a megadóztatás történik. Mivel azonban elismerték, hogy az egyenes adók kizárólagos tekintetbevételével Magyarország nagyobb terhet vállalna, ezt azzal gondolták ellensúlyozhatni, hogy bizonyos fogyasztási adók, valamint a várabevétel is, közös bevétellé tétessenek. Az osztrák bizottság azért is tett nehézségeket, mert nemcsak a közös kiadások kulcsának meghatározását akarta a bizottság föladatainak körébe bevonni, hanem azzal együtt Magyarország hozzájárulási arányát az osztrák államadóssághoz, megállapítani tartotta szükségesnek. E nehézségek legyőzése után a tárgyalás a quóta megállapítására szoríttatott. A számítás alapjául egy, a legfőbb számvevőszék által megállapított és az állami zárszámadásokon nyugvó kimutatás vétetett, mely a két államnak a központi kiadásokhoz való hozzájárulását az 1860 —65-ig terjedő időszakban fölttintette. E kimutatás adatai a következők: Az örökös tartományok Összesen j áruléka 1860 43,567.263 frt 142,858.551 frt 186,425.834 frt 1861 42,640.092 « 142,369.493 « 185,009.585 « 1862 67,662.836 « 153,438,085 « 221.100.921 « 1863 53,455.171 « 175.966.430 « 229.421 601 « 1864 57,981.933 « 166.462.570 « 224,444.503 » 1 865 52.100.137 « 168,475 369 & 220,575.506 » Öss zesen: 317,407.452 frt 949,570.498 frt 1.266,977.950frt Arány 25-052% 74'948°/o 100% A magyar quótabizottság késznek nyilatkozott e kimutatást alapúi elfogadni, bár kétséget nem szenvedhetett, hogy azon korszakban az abszolút hatalom, az ország tényleges fizetési képességével nem törődve, annak terheit a végsőig szaporította, mi az ország lassú fejlődésében, a közvetett adók bevételeinek csökkenésében, a végrehajtások nagy számában és egyéb jelenségekben visszatükröződött. A magyar quótabizottság helyesen utalt arra is, hogy Magyarország e súlyos adószolgáltatása oly adórendszernek volt az eredménye, melyet ellenséges indulatú közegek sebtében léptettek életbe, kik Magyarország viszonyait nem ismerték és mint az ország más ellenségei is, annak kútforrásait kiapadhatatlanoknak tartották. Mindamellett e táblázatta] szemben az osztrák quóta-bizottság bizonyos korrektúrákat követelt, melyeknek alkalmazása után a két állam hozzájárulási aránya következőképen alakúit volna: Magyarország 27'064°/o, Ausztria 72-936°/o. Annak ellenére azonban, hogy még e korrektúrák után is a magyar quóta csak 27°/o ot tenne, az osztrák quótabizottság még ez eredménynyel sem elégszik meg, hanem bizonyos fogyasztási adók kiNagyásává^ a quóta-arányt 31 "04: 68*96, vagyis kerek összegben 31: 69-ben állapítja meg. Közelebb ehhez, mint a hivatalos táblázatból következő kulcshoz áll a két kormány együttes javaslata, mely a 30 és 70-féle quótát ajánlja, melyet végül a magyar bizottság, csakhogy egy közös javaslat létrejöhessen, elfogad, bár, mint mondja, ezáltal az ország nagyobb terhet vállal el, mint az volt, mely az eddigi hozzájárulásból származott. Hozzátétetik továbbá, hogy a magyar quótabizottság azt annak reményében teszi, hogy a tíz év fulyama alatt, melyre a quóta megállapíttatik, az ország anyagi ereje és jóléte a visszanyert önkormányzat következtébengyarapodni fog. Ebből világosan kiderül, hogy az 1867-ben megállapított quóta az akkori tényleges hozzájárulást, és bátran mondhatni, maximális fizetési képességet, jelentékenyen meghaladta és nem a műit eredményein nyugodott, hanem már egy jobb jövőt előlegezett, melynek esetleg tényleges bekövetkezése nem szolgáltathatna űj érvet a quóta ujabbi emelésére. Hogy pedig Magyarország akkor tényleg túlterhelt volt, azt a következő adatok mutatják, melyeket Lónyay »Hazánk földterületei és adóviszonyai* czímű dolgozatából mentettünk. E szerint nem önkéntes befizetés útján bevétetett az egésa monarchiában 53*4 millió forint, ebből esett a magyar koronához tartozó országokra 39*7 rdllió; tényleg erőszakos behajtás útján bejött 31*7 millió, ebből a magyar korona országaiból 20-6 millió (1859). E behajtásra az egész monarchiában alkalmaztatott 147.640 katona, ebből a magyar korona országaiban 120.473.« Tehát látszik, mily keservesen hajtották be az adót. (Folytatólag olvassa): »Próbáljuk már most e szempontok egynémelyikét Ausztriára és Magyarországra alkalmazni. Hogy a népességnek csak azon részét vegyük, mely mint értéktermelő tekintetbe jön, legczélszerííbb lesz számításunkat csak a kereső népességre, a népesség produktív részére alkalmazni. Az eredmény a következő: Az utolsó népszámlálás szerint volt kereső, Ausztriában 13,569.287, Magyarországon 7,389.914, összesen 20,949.201. E szerint esik a kereső népességből százalékban: Ausztriára 64*8, Magyarországra 35*2, összesen 1000. A monarchia kereső népességéből e szerint Magyarországra csak 35"2°/o esik. azonban e szám még kedvezőtlenebbül alakúi, ha nézzük azt a viszonyt, mely a kereső és az eltartott népesség között a két államban fönnáll. Míg ugyanis Ausztriában 1000 ember közül 568 kereső