Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-506
506. országos ülés 189». deczember 14-én, csttt8rt8k8n. jgg a szegény emberrel! Önök gazdagok, jómódúak, nem gondolnak azzal, hogy az adóvégrehajtó a szegény ember utolsó gúnyáját is elviszi. Miért nem kérték el önök a pénzügyminiszter úr kimutatását arról, hogy mennyi adó folyt be a múlt esztendőben önkéntesen és mennyi végrehajtás útjáni árverésen? Abból meggyőződhettek volna róla, hogy az adók 8 /io-ed része végrehajtás útján folyt be. A szegény nép nem fizethet, kénytelen kölesönt, sőt uzsorás-kölcsönt is felvenni, hogy napról-napra tengesse életét. 25 esztendeig voltam egy járás főszolgabirája, jobban ismerem tehát a nép szegénységét, mint bárki, különösen ott a felsővidéken minálunk, (Halljuk! Halljuk!) a hol a filloxera kipusztította a szőlőt. Azelőtt a szegény ember, szőlője terméséből kifizethette adóját, tanítóját, papját, szóval mindent, (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) és maradt miből élnie is, de most a nyomor szélére jutott, ráadásul az állam kezdetben nem engedte el neki a szőlődézsmaváltságot se, jó darabig kínozták érte s elvették annak fejében a szegény ember tehenét, marháját. Többször mondta ki rám a vármegye a felelősséget, mert a végrehajtót nem engedtem bejönni járásomba, hogy tönkre tegye a szegény népet. November végéig sohasem engedtem be az adóvégrehajtót, mert tapasztaltam, hogy lefoglalták a szegény ember pár hordó borát, lepecsételték, hogy el ne adhassa s elvitették a 35—40 kilométernyire fekvő adóhivatalhoe, mert Tornán nem volt adóhivatal, és az árverési hiénák megvették potom öt forintért hordóját, mert más nem merte megvenni, és e vételárból alig telett ki a fuvar és a végrehajtó költsége, az adó pedig megmaradt fizetetlenül. Ilyen dolgok vannak most napirenden mindenfelé Ha azt a kimutatást elkérték volna az urak, akkor nem merték volna ezt a nagy terhet a nép nyakába zúdítani. Vagy nem tudják, hogy a középosztály Magyarországon már a szó teljes értelmében elpusztul ? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az olyan 100—150 holdas magyar urak napról-napra mennek tönkre, mert nem bírják a terheket, a drága cselédet és a napszámot, mert a napszámosok száma is igen csökkent; hiszen Amerikába mennek a jobb napszám reményében, mert itt a kis napszámért nem dolgozhatnak. A drága kölcsönök, s a magas kamatok is nagyban hozzájárultak a középosztály tönkretételéhez. A regále-váltság szegte legutóbb nyakát úgy, hogy igen sok kisebb úr most bankoknál, biztosítótársaságoknál díjnokoskodva kénytelen keresni kenyerét; az a szegény földmívelö nép pedig kivándorol Amerikába meg Romániába, hogy kenyeret keressen magának. Mindezekről ők semmit sem tudnak ; persze, ha Pesten körülnéznek, csillog-villog minden, itt nagyszerű kirakata van Prágának, Bécsnek, Brünnek. Azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. hiszik, hogy ez magyar gazdagság, pedig hát ez mind az osztráké, — itt csak az elárusító czégek vaunak. Épülnek a nagy házak, a tornyos paloták kontóra, más pénzén, nyakig adósságra. Jöjjenek az urak, akár a felső, akár a magyar vidékre. Jöjjenek a hetes bizottság tagjai, nézzék meg ott a telekkönyvet és megfogják látni, hogy mennyi birtok van ott, a mely el van adósodva, vagy tekintsenek be a vidéki takarékpénztárakba és meg fogják látni, hogy a 8—10 perczentes takarékpénztári kölcsön mellett mennyi váltója van a szegény embernek becsapva, hogy a füle sincsen ki belőle. Önök azonban nem látják azt be, hogy Budapesten 40.000 árverés volt az idén, és 20.000 munkanélküli ember tengődik itt. Az iparosok csakúgy kínlódnak a fővárosban, mint a vidéken, tengődnek napról-napra, hiába volt az ipartestületeknek, az iparkamaráknak folyamodása, kérvénye, mert akkor, a midőn módjában lett volna a magyar képviselőháznak nem az önálló vámterület állapotára, de a tényleges önálló vámterületre átmenni, önálló vámterületnek felállítása tekintetében süket fiilekre találtak, mert mindennek meg kell törni, a mi Magyarország önállóságára törekszik az osztrák hatalmon és érdekeken. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még egy dolgot hallottam, hogy miért kellett a quótát emelni: hogy a súlypont ide jöjjön! A kik ebben az illúzióban élnek, azok ködfátyolt látnak és délibáb után futkosnak. Hisz az osztrák csak nem vetkőzik ki önmagából, hogy magyar legyen, csak nem tagadja meg önmagát! Az az osztrák súlypont, ha csak széjjel nem verik az egész osztrák birodalmat és az ellenség el nem foglalja Bécset, Bécsben marad, azt Budapestre soha át nem teszik, legfeljebb akkor, ha már máshova nem tehetik lábukat, pedig azonban senkise ringassa magát ebben. Bismarck eléggé ajánlotta ezt az osztrákoknak, de nem fogadták meg. Csodálatos dolog, hogy Falk Miksa, a quótabizottság előadója határozottan kijelentette, hogy 31°/o-on felül lehetetlenség emelni a quótát a magyar nemzet súlyos megterhelése nélkül. Szeretném tudni, hogy micsoda új számítási arithmetikája van neki, hogy most meg felemelte 34-re. Matlekovits Sándor úr sem úgy beszélt 1896-ban. Hiába: honores mutant móres és tempóra mutantur et nos mutamur in illis. Én, hogy megnyugtassam lelkiismeretemet, hogy csakugyan igazat védtem, mikor felszólaltam az adóemelés ellen, el akartam olvasni Horánszky Nándor t. képviselőtársam nevezetes munkáját. Kerestem is azt a könyvkereskedésekben, de nem találtam sehol. Elolvastam tehát Láng Lajos t. képviselő úr munkáját, mely itt a kezeimnél van és azt tanulmányoztam. Ez foglalkozik Horánszky Nándor t. képviselő úr munkájának a kritizálásával is. 25
