Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

188 5öfí, országos ülés 1899. deczember 14-én, csütörtökön. tom. Haladtunk a múlt dicsősége és nagyjainak emléke iránti érzéketlenségben, abban, hogy a t. kormányok sohasem mertek nemzeti ünnepélyen résr.t venni, henem elmentek Bécsbe a Radetzky lovának leleplezéséhez és udvari ünnepélyekre, elmentek a császári jubileum ötven éves megünneplésére a Mátyás templomba, hogy hálát adjanak az Istennek azon emlékezetes nap felett, melyen Magyarországot Olmützben kitörülték a nemzetek sorából s mint gyarmatot bekebelezték Ausztriába. Azután haladtunk az adósságcsinálasban, annyi adóssága van most Magyarországnak, hogy a füle sem látszik ki belőle, s ha eladnánk Magyarország területét talán még abból sem teliének ki. Statisztikusok számítása szerint a csecsemőtől kezdve a legöregebb főig, minden főre 328 frt esik adósságból. A ki nem hiszi, számítson utána. (Derültség.) Haladtunk továbbá a hazafiatlanságban, mert ma már a hazafiság csak frázis, semmi egyéb. Haladtunk továbbá a politikai és erkölcsi korrupczióban, a hyper loyalitásban, a szolgai megalkuvásban, a gyávaságban, a csúszás-mászásban, a talpnyalásban, a hivatalhajhászatban, czím és rang-kórságban, a közszellemnek és nemzeti érzületnek hanyatlásában és az erkölcsi és általános elszegényedésben. E haladásokat észleltem én. Másik átka a magyar nemzetnek, hogy soha össze nem tart, akkor sem, mikor az osztrák le akarja róla szedni az ingét, mikor csaknem a bőrét hasogatja; hanem meglapul, mint nyúl a bokorban, a két fejű sas szárnyai alatt, s nem érzi, hogy az csőrével szíjjá vérét, és körmével hasogatja testét. (Tetszés a szélső haloldalon.) Olyan mint a siketfajd, se nem lát, se nem hall, vagy mint a gutaütött, a ki nem érez semmit. De ilyen egyenetlenség volt a múltban is, így van most is, így lesz a jövőben is. Mindig voltak, a kik akár hivatalért, akár királyi kegyért, akár czím- és rangért szolgálatába álltak az udvarnak és az osztrák érdeknek. Az előttem szólók már eléggé igazolták, mily különbség van a gazdag Ausztria és a Szegény Magyarország közt, mennyivel fejlettebb annak ipara, mennyivel intenzívebb, jövedelmezőbb mezőgazdasága. Ott van hitel is, mert ott van az osztrák bank — mert nem nevezhetni azt osztrák-magyar banknak, — a mely segíti az ország iparát, kereskedelmét, mezőgazdaságát. Az ő polgárai nem vándorolnak Amerikába vagy Eomániába, mint a mi magyarjaink és székelyeink. A szegényebb sorsú osztráknak van munkája, mert a tömérdek gyár ad neki keresetet. És mégis mi, a szegényebb fél, hozunk áldozatot s engedjük emelni a quótánkat. De igaza van az osztráknak, ha a magyar ezt eltűri g meghunyászkodik. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ez a szerencsétlensége e nemzetnek: tür, J szenved és hallgat, de hozzá tizet. A magyar azt tartja, hogy ő az okosabb, tehát enged; hogy ő a loyálisabbb, mert nem megy a Kossuth Lajos-nótát énekelni a budavári palotába, holott az osztrák el megy a Burgba és énekli a Waeht am Rhein-t. Azt tartja, hogy ő a parlamentáris nemzet és hogy odaát csak veszekednek a Reichsrathban. Ezért dicsőbbnek hiszi magát és meg is fizet érte. De az osztrák jól tudja, hogy ő az erősebb, hogy az ő háta megett van a császári hatalom. (Tetszés a szélső baloldalon.) Tudja, hogy ő az elkényeztetett kegyencze az ő császárának, tudja, hogy az a császár uralkodik Magyarországon, és hogy a magyar király el is tűnik a császár személyében, tudja, hogy mostoha gyermek sohasem volt édes, már pedig az osztráknak a magyar sohasem lesz édes gyermeke, az osztrák csak osztrákot szül, az osztrákból nem lesz magyar soha, hanem sajnos, a magyarból volt és van ma is elég osztrák. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Kutyából nem lesz szalonna! Lakatos Miklős: Tudják az osztrákok jól, hogy ők az urak, a magyar pedig megalázkodó szolga, kire csak rá kell riasztani, parancsolni, akkor rögtön beadja a derekát. Tudják azt, hogy a hadsereg, melyet közösnek neveznek, valósággal osztrák hadsereg az 8 8

/io-ed részben osztrák tisztjeivel, kik úgy szeretik a magyar nemzetet, hogy majd megeszik. (Derültség a szélső baloldalon!) Tudják, hogy a magyar királyi honvédség nem önálló magyar intézmény, csak a papiroson van, tényleg gyönyörűségesen bele van kebelezve a közös hadseregbe; (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) tudják, hogy oda is bevitték a sárga-fekete zászlót, hacsak jelzőnek is; tudják, hogy bevitték a német nyelvet, mert törzstiszt nem lehet senki, a ki tökéletesen nem tudja a német nyelvet és a Kriegschuleban Bécsben le nem teszi a törzstiszti vizsgát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Jól tudják, hogy a hadügyminiszter a honvédséget ellátja osztrák tisztekkel, itt van a honvédelmi miniszter úr kimutatása, mely szerint nem kevesebb, mint 6 ezredes, 1 alezredes, 11 elsőosztályú százados, 5 másodosztályú százados, 36 főhadnagy, 1 hadnagy, a lovassághoz 3 elsőosztályú százados, 5 főhadnagy, 8 hadnagy, összesen 68 tiszt helyeztetett át, hogy oda is bevigyék az osztrák czopfot és a közös hadsereg szellemét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy kiöljék a magyarokból a nemzeti érzületet, hogy ne merjen jelent mondani, hanem ordítson »Hiert«. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldaloti.) Tudja azt jól az osztrák, hogy kiviszszük a honvédséget, ha parádéra kell, Bécsbe pedig a törvény nem engedné meg. (Igast