Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

505, országos ülés 1899. deczeinber 13-án, szerdán. 185 taglalásába bocsátkoznám, egyszerűen kijelentem, hogy soha békeidőben Magyarország és Ausztria között ily ellenségeskedés, viszálykodás nem volt, mint most, mert a mostani helyzet valóságos háború békében. (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Mondjuk ki nyíltan, t. ház, hogy ily vad ellenségeskedés Magyarország és Ausztria között még sohasem volt, a mióta egy uralkodó kalapja alá kerültünk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mondjuk ki nyíltan, hogy ennyi súrlódás, keserűség, gyűlölködés köztünk és kedves osztrák szövetségeseink között még sohasem fordult elő. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Mondjuk ki nyiltan, hogy az osztrákok gyűlölködése és ellenséges magatartása az oka, hogy a külföldi tőke vonakodik és óvakodik bejönni hazánkba, és a mi benne van, az siet kifelé. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mondjuk ki nyiltan, hogy az osztrákok miatt vándorolnak ki hazánkfiai ezer és ezer számra, nehogy éhen pusztuljanak el ebben az országban, a melyet hajdan tejjel mézzel bővelkedő Kánaánnak neveztek, és a mely most csak siralom völgye. Mondjuk ki nyiltan, hogy az osztrákok miatt ütik meg a dobot a birtokos portáján; az osztrákok miatt pang kereskedelmünk; s az osztrák iparosok megélhetése kívánja meg, hogy végleg tönkre menjen hazai iparunk. (Igaz! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondjuk ki nyiltan és határozottan, hogy az osztrák az oka, hogy legkisebb kilátásunk sincs, de nem is lehet egy szebb jövőre. Mondjuk ki nyiltan és határozottan, hogy hazánk 300 éves történelme a szenvedések kálváriája ; mondjuk ki, hogy a 300 éves történelem nem más, mint folytonos tiltakozás az osztrák beolvasztási kísérletek ellen, mert 300 év óta a magy.-r nemzet szóval-tettel, szenvedéssel, szive vérének hullásával tiltakozik az osztrák szövetség ellen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A quótabizottság és a kormány azonban ennek daczára a quóta emelését javasolja a háznak, csakhogy az 1867-iki alapot megmentse. Pedig ágy a kormány, mint a quótabizottság igen jól tudja, hogy a quóíaemelés valóságos visszaélés az adózó polgárság türelmével. Igen is, visszaélés, annyival is inkább, mert nem azért fogják emelni az adókat, hogy azokból Magyarország legégetőbb belszükségleteit fedezzék, hanem azért rónak újabban terhet Magyarország népére, hogy levegyék a terheket az osztrák nép vállairól. Tehát egy idegen állam kedvéért terhelik meg az adózó polgárságot; pedig ennek a polgárságnak adóképessége már a mai adókulcs szerint is annyira meg van támadva, hogy újabb adóemelés egyenesen a tőkevagyont veszélyezteti. Az olyan kormány pedig, a mint egy kiváló pénzügyi kapaczitás mondja, mely nem elégszik meg a polgárság jövedelmével, hanem annak tőkéjét támadja meg, az nem adóztat, hanem rabol. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát önöknek, t. ház, ez az áldatlan állapot tetszik; ha önök a nyomort, kivándorlást, elkoldusodást, $ az államfelbomlás első feltételeinek több hasonló szimptomáit fokozni, és növelni akarják, — ám akkor fogadják el a ház elé terjesztett javaslatot, s igyekezzenek a quótaemeléssel Ausztriát megmenteni. Csakhogy az a bökkenő, hogy Ausztrián már sem a mi quótánk emelésével, sem az önök szolgai jóakaratával segíteni nem lehet. Önök egy roskatag házat támogatnak, melyet a rombadöléstől már megmenteni nem lehet. A végzetnek intő szava áthallatszik a Lajthán túlról és ez a szózat azt mondja, hogy nem sokáig kell már nekünk emlegetni az Austriam delendam esse censeo-t. Nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Miután az idő előrehaladt, javaslom, járuljon a ház ahhoz, hogy a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órára tűzessék ki és annak napirendjén legyen a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Hozzájárul a ház? (Helyeslés.) Ezt a ház határozataként kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 35 perezhor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. :'4