Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

-505. országos ülés 1899. deezembrr IS-án, szerdán. 183 járuléknak a jogosultságát. De nem is ismerhette el ezt, mert ez 2°/o, a határőrvidéknek a jövedelme pedig a reánk nézve legrosszabb számítás szerint is csak l'4°/o-ra tehető. (Úgy van! a szélső ha! oldalon.) De ezenkívül a határőr vidéki külön járulék közjogi szempontból sem fogadható el (Úgy van! a szélső baloldalon.) és így a quótát a hatvanhetes alapon is csak az egész ország jövedelme alapján lehetne kiszámítani úgy, hogy a bizottság számítása szerint 33-09°/o-ot tenne ki. Ekkor pedig az az indokolatlan, az a nagylelkű borravaló nem egy fél százalékot, hanem l-3°/o-ot tenne ki, tehát kétszerte többet, mint a mennyit a quótabizottság kimutatni jónak látott. De főleg helytelen a quótabizottság számítása azért, mert az első és második osztályú kereseti adót nem veszi figyelembe, (Ügy van! a szélső haloldalon.) pedig ezeknek megfelelő adó nincsen Ausztriában, tehát egyoldalúak lévén, (Ügy van! a szélső baloldalon.) ezt is le kellett volna vonni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Helytelen, hogy ne mondjam, hibás a quótabizottság jelentése azért, mert míg nálunk a tételek között megNagyja a szelvényadót, addig az osztrák szelvényadót nem veszi figyelembe. Ha ezeket az önkényesen, jogtalanul és törvénytelenül kivett, hozzátett és levont tételeket helyreállítjuk, és a magyar quóta-alapból levonjuk a mi jogosan levonható s az osztrák quóta-alaphoz hozzáadjuk, a mi jogtalanul, helytelenül lett levonva, akkor előáll az a pozitív eredmény, a melyet a t. miniszterelnök úr az előbb emlegetett. Ugyanis a hivatalos kimutatások szerint a magyar quóta alap 1.981.299,622 forint. (Halljuk! Halljuk!) Ha ebből levonjuk az első és másod osztályú kereseti adót: 97,139.359 forintot, akkor az önök helyes felszámítása szerint a magyar quótaalap 1.884,160.293 forint lenne. A hivatalos kimutatások szerint az osztrák quóta-alap 4.007,025.014 forinttal van felvéve. Ehhez azonban az elNagyottakat hozzá kell adni, a mi öszszesen 231,526.514 forintot tesz ki. Már most, ha ezt a két számot egymás mellé arányba állítjuk, akkor a Magyarországra eső helyes quóta-alap 30'77°/o, tehát 3'63°/o-al kisebb, mint a melyet önök hoztak ki. És azért nem dönthet az uralkodó ebben a kérdésben, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) mert önök nem helyesen számítottak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Es most, — és ezt csakis a pénzügyminiszter úr részére jegyzem meg, mert azt hiszem, hogy ő magában nekem igazat fog adni, — fel kell hoznom még azt is, hogy az általános jövedelmi pótadó czímén való évi három millió forintnyi levonás nagyobb annál az összegnél, a melyet szabad lenne levonni. Ez is rontja egy pár tizeddel a magyar quóta-arányt. A quótabizottság championja, Matlekovits Sándor képviselő úr, gondolom, a?t emlegette, hogy a quótabizottság sohasem tett aziránt Ígéretet, hogy a quóta számarányát nem fogja emelni. Ezt megengedem, és tekintve az 1896-iki és a mostani jelentései közti különbséget, ezen nem is csodálkozom. De arra vonatkozólag, hogy Magyarország quóta-aránya (Halljuk! Halljuk!) Magyarország terhére emeltetni fog, tett más valaki egy Ígéretet, a ki minden esetre van oly tekintély, mint a quőtabizottság és mint Matlekovits Sándor képviselő úr; és az ugyanaz, a kire a t. miniszterelnök úr előbb hivatkozott: Deák Ferencz. 0 1867. évi deczember 14 én tartott beszédében emlékezik meg a quótaszám arányáról, a miért is azt hiszem, nem lesz felesleges emlékezetükbe idézni, hogy minő nézetben, minő véleményen volt Ausztriának ez az új Messiása. (Hallj tk! HaUjuk! a szélső baloldalon.) A quóta szám-arányáról Deák Ferencz 1867. deczember 14-én mondott beszédében így szól. (olvassa): »A mennyiségnek számszerinti meghatározása és az elvállalás módja szorosan véve inkább a részletes tárgyaláshoz tartoznék, de mivel az előttem szólott képviselő urak majdnem kivétel nélkül a mennyiségre is kiterjesztették nyilatkozataikat, kijelentem én is erre vonatkozó véleményemet. (Élénk felkiáltások; Halljuk ! Halljuk!) Én a minisztérium és az országos küldöttség által velünk közölt adatok és felvilágosítások folytán a központi választmány jelenlétében kifejtett okoknál fogva, a törvényjavaslatban ajánlott évi járulék mennyiségét olyannak tartom, mely a méltányosság azon mértékét, melyet erőnkhöz képest elvállalhatunk, túl nem haladja, s ennél kisebb mennyiségre azért nem kívánunk leszállani, mert ezáltal azon politikai érdekeket, melyeket előadásomban felhoztam, koczkáztatnók, s hazánk politikai biztonságának sokkal több kárt okoznánk, mint azon haszon volna, mely ajánlatunk leszállításából származnék. Elvállalom tehát azt, a törvényjavaslat szerint azon kijelentéssel, hogy mivel én, a nemzet és a nemzet közti egyezséget nem kívánom úgy tekinteni, mint vásári alkudozást, ezen összeget olyannak tartom, melyen túl semmi esetre sem léphetünk s kijelentem, hogy abba sohasem tudnék beleegyezni, hogy ezen elvállalt összegen felíí 1 utóbb bármily követeléseket is elfogadjunk, mert a súlyos teher is könynyebb, ha bizonyos és határozott, mintha folyton marad még fönn valami, a mi újabb súrlódásokra adhatna okot, s új terheltetéseket vonna maga után.« (Élénk helyeslés középen.) így beszélt Deák Ferencz 1867-ben. Deák Fereneznek ilyen határozott megállapodott nyilatkozatai indították a képviselőházat arra, hogy a követ-