Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

Jgg 505. országos ülés 1899. Ferencz t. képviselő úr, hogy mi előre odaígértünk mindent, előre tettünk olyan számítást, a mely nézete szerint nem áll meg, és a melylyel mesterségesen számítottuk ki, hogy a quóta 3384-et tenne. Ez az állítás, t. ház, egy nagy tévedésben leledzik. Hát mi ebhez hasonlót kiszámítottunk az 1896., 1897- és 1898-ban is, De nem ajánlottuk fel, mert az osztrákok a népesedés és az összbevételek alapján álltak 42°/o-kal. Ezzel szemben nem számíttatott az 1888-iki methodus szerint. Mi igenis akkor tettük ezt a számítást, a mikor már azok előtt a kifogások és azok előtt az ellenvetések előtt állottunk, a mikor már az osztrákok elNagyták azt az álláspontot, a melylyel szemben add g, míg fentartották, a legmerevebb számítást kellett tenni. És miért tettük? Nem utólagosan készült ez a számítás, t. képviselő urak, ne higyjék. Ez a számítás ismeretes volt a quótabizottság tagjai előtt és ismeretes volt azért, mert egyszerűen az általa felállított alapon és az 1887-iki preczedensekből folyó számítási methodusból folyt. És én kijelentem — s talán a t. képviselő urak nekem elhiszik, — hogy én 1896-ban már tisztában voltam azzal, hogy a quótának bizonyos rektifikáczióját eszközölni kell. Miért? Mert ismertem a számításokat azon az alapon. És nem titkoltam ezt, tanukat állíthatok, nem egyet, nagyon sokat a quótabizottság tagjai közül, más tagjai közül is a háznak, kik tőlem már 1896-ban hallották, hogy ha az osztrákok a vitatni képtelen alapot és a követett 42°/o-ot feladják és mi talán mégis előbb vagy utóbb a mi alapunkon az egyezkedés stádiumába léphetünk, lehetetlen fentartani a statusquo-t, a quótát rektifikálui kell, mert a 30 év óta elfogadott alapon a régi preczedensek és számítások méltányossága és helyes kiigazítása után magasabb szám jön ki, különben saját fegyvereinkkel vernek meg. És ezért bele is vettük nuncziumainkba mindig, hogy a mi alapunkon készek vagyunk minden méltányos ellenvetést a számítási tételek kiigazítására nézve elfogadni. Többet mondok, megmondtam 1896ban nyíltan és határozottan választóimnak, és megmondom most is: én már akkor egy 335°/o körül járó quótarektifikácziót tartottam elkerül hitetlennek. Pedig azóta két kedvezőtlenebb év jött hozzá. Hogy én ezt a nyilvánosság elé nem bocsátottam, bocsánatot kérek, hiszen az csak kötelességteljesítés volt, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert ha én, a quótabizottság elnöke, akkor így nyilatkozom, akkor egy meggyengült, egy kevésbbé ellenállni képes bázison folytattuk volna az alkudozást. De megmondtam, és páltkülönbség nélkül megkérdezhetik az én választóimat, emlékezni fognak rá, még a számítást is közöltem velük. Hát mi az a számítás? Azt mondja Kossuth deczember 13-én, szerdán. Ferencz képviselő úr, és azt mondják a többi képviselő urak, hogy ezt mi csináltuk, in usum delfini. Hát nézzük. A dolog abból áll, hogy az osztrák merev állásponttal szemben mi ugyanazon az alapon, de bizonyos adótételek kiszámításánál 1896-ban rigorozusabban járlunk el. De kénytelenek voltunk, a számítást megtéve, önönmagunk előtt már akkor bevallani és öntudatában lenni annak, hogy ha rákerül a sor, bizonyos kifogásokat nem lehet megtagadni, és bizonyos tételeket fel kell számítani és a levonásokból ki kell Nagyni. És mik ezek a bizonyos tétetek ? Azt mondja Kossuth Ferencz t. képviselő úr: furcsa, hogy a tabellák egyikében 442 milliót számít le a quótabizottság, és később, mikor kihozza a 33-84°/o-ot, már leszámít 304 et; szerinte ez az eltérés mutatja, hogy mesterségesen csináltuk a számítást, hogy kihozzuk a quótaemelést. Bocsánatot kérek, nem így van. (Malijuk! Halljuk!) Én egy pár részletben, csak a főbbekben, számot adok arról, hogy miből áll ez a számítás. Lehetetlen volt feutartani azt az álláspontot, hogy az első- és másodosztályú keresetadó teljes összegében levonassék, mert ez az adó, bár más néven, Ausztriában is megvan. Ezt azelőtt levontuk, de később levonni nem lehetett. Ez kitesz 17,740.000 forintot az első osztályban és 78 milliót a második osztályban. Lehetetlen volt fentartani azt az álláspontunkat, hogy a szelvényadót leszámítjuk, mert Ausztriában sem számítottuk le; ez kitesz 2,058.000 forintot. A pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatja utáni adót egész összegében számítottuk le; de mert abból indulunk ki, hogy egyenlő alapon kell tenni a számítást, nem lehet azt ignorálni, hogy az a 10°/o, a mely a betétek kamatjától fizettetik, 3°/o erejéig azt a bélyeget vagy illetéket pótolja, a mely Ausztriában is fennáll. Lehetetlen, ha egyenlő alapon állunk és igazságos mértékkel mérünk, ez elől elzárkózni. Ez kitesz 9,040.000 forintot. A t. képvisslőház emlékezni fog, hogy az általános jövedelmi pótadót, gondolom, 1884-beu felemeltük, és megfelelőleg a földadót leszállítottuk évenként 3 millió forinttal. Miután mi. az egész általános jövedelmi pótadót kiNagytuk a számításból és egyenlő alapon akartunk dolgozni és kell, hogy dolgozzunk, lehetetlen ezt a 3 milliót ignorálni, ha mi leszállítottuk a földadót, holott Ausztria nem szállította le. Ez kitesz 30 millió forintot. Ezen összegek, t. képviselőház, 130 millió forintot tesznek ki, tehát a 442 millió levonandó tételek helyett ezeknek számbavételével csak 304 milliót lehet igazságosan levonni, a miből aztán az következik, hogy a quóta ezen alapon számítva kitesz 1895-ik évekre 33'4°/o és a két utolsó évet véve fel, 33'84°/o-ot tesz ki az utolsó tiz esztendőt számítva. (Eelyeslés a középen.) De ezt is kifogásolja Kossuth Ferencz t. bará-