Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
498. országos aíés 1899. deczember 4-én, hétfőn. íí sietett egy másik számítást felállítani, a melyből a következő arány derűit volna ki: 27.063 és 72.937, vagyis kerekszámban 27 és 73°/oDe ezen nem állítólagos kiigazítás mellett azért, hogy ezen kiigazításnak az érdeme is megítélhető legyen, megemlítem, hogy ugyanazon quótabizottság mindjárt egy másik számítást is tett, a melyből már nem 27:73 arány derűi ki, hanem 33.5 és 66.5°/o. Igazán méltán kérdezhetnők, hogy hát melyik számítás a valódi a kettő közül? Megvallom, az én szerény véleményem szerint egyik sem, mert én nem láttam még olyan osztrákot, a ki, midőn az osztrák quótabizottságba tárgyalni jött, olyan számítást tett volna, a mely számítás egyáltalában megáll, úgy, hogyha hinni kell valamit, és a hit mezején kell üdvözülni, akkor sokkal jobban szeretek a magyar quótabizottságnak hinni, mint az osztráknak és ennek következtében eltávolítom magamtól azt az ellenvetést, hogy nincsen bebizonyítva az, hogy az akkori magyar felfogás helyes volt, mint a hogy az volt, mert a közös számvevőség adatain alapiílt. De bármikép legyen is a dolog, és lett légyen a magyar bizottságnak igaza, a midőn 25°/o-ot számított ki, vagy az osztrák bizottságnak, a midőn 27 százalékot számít ki, tény az, bogy a quótaarány 30 és 70°/o-ban lett megállapítva preczipuumon kivííl. Ez tehát a kiindulási pont. Már most, t. ház, vizsgálni kell azt, hogy azóta, mióta ez a kiindulási pont megteremtetett, miképen alakultak a viszonyok Ausztriában és Magyarországon, illetőleg, hogy melyik ország haladt többet, Ausztria-e, vagy Magyarország? Mert hogyha Ausztria haladt többet, akkor az említett megállapított quótát nemcsak hogy nem kell felemelni, hanem le kell szállítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Márpedig, t. ház, még ha elismerném is azt, hogy Magyarország sokat haladt 1867 óta, — ámbár a mi a vagyonosodást illeti, erre nézve sok megjegyzést lehetne tenni, — és akár mennyit haladt, légyen Magyarország, annyit nem haladt, mint Ausztria. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ausztria haladása végtelenül túlszárnyalja Magyarország haladását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt leszek bátor, t. ház, bebizonyítani és erre vonatkozólag a t. háznak türelmét alázatosan kérem, (Halljuk! Halljuk!) mert előadásom száraz, lesz, számokkal kell dolgoznom, de azt hiszem, hogy az ügy oly fontos, hogy kötelessége a t. háznak a száraz előadást is megszívlelni és meghallgatni. (Halljuk! Halljuk/) T. ház. A múltkori felszólalásomban, a mikor azt javasoltam, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat az osztályokhoz utasíttassák, már fölemlítettem, hogy az igen tisztelt fölámívelésügyi miniszter úr 1896. évi jelentésének 119. lapján azt olvasom, hogy a 70 es éveket véve áralapúi, a búzaárakra nézve a 80-as években 75 millióra rúgott az értékveszteség évenkint csupán az búzán, és a 90-es években 152 millió forintra rágott az értékveszteség. Továbbá ugyancsak az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr azt jelenti, hogy az összes földbirtok 1858-ban c^ak 120,570.000forinttal volt betáblázva, a 90-es évek elején pedig a betáblázás már 1.273,000.000 forintra rúgott. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalm: Borzasztó! Rettenetes!) Tehát, t. ház, a t. kormánynak hivatalos adatai szerint a betáblázott összeg megtízszereződött. No már azt csakugyan nem lehet állítani, hogy az, a kinek az adóssága harmincz év alatt megtízszereződött, a/, gazdagodik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha számítást teszünk arra vonatkozólag, hogy tulajdonkép a lefolyt 20 év alatt mekkora volt az értékveszteség Magyarországon csupán a búzában, azt találjuk, hogy Magyarország mezőgazdái az utolsó 20 év alatt 2200 millió forintot vesztettek csupán értékveszteség czímén a búzán. Kérdem a t. háztól, hogy gazdagodik-e az az ország, a melynek fő termelési ágában az értékveszteség 2200 millió forintra rug az utolsó 20 év alatt. Továbbá ugyancsak a t. földmívelésügyi miniszter áradatai szerint a szőlőterületek 41°/o-a elpusztult; a marhavész és a sertésvész is dúlt az országban, egyszóval Magyarországnak vagyoni állapotát mindenféle szerencsétlenség érte. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon). Már most lássuk, mikép állt a kérdés Ausztriában. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Erre vonatkozólag leszek szerencsés nem a magam adatait felhozni. Mert ámbár adataimat nagy figyelemmel szoktam összeszedni, mégis jobban szeretek kevésbbé gyanúsítható oldalról jövő adatokat olvasni fel: tehát fel fogom olvasni a budapesti kereskedelmi- és iparkamara véleményét, a mely csakugyan nem gyanús, mert jó kormánypárti és 67-es. A budapesti és kereskedelmi iparkamara azt mondja, hogy : »Áusztriában például a fonó- és szövőipar terén az orsók száma 1885-ben 2.200.000 volt; 1895-benmár 3.400.000; szaporodott tehát tíz év alatt több mint 55°/o-kal. 1885-ben a házi szövőszékek száma Ausztriában 35.500 volt, a mechanikai szövőszékek száma 37.500; összesen tehát 73.000. 1895-ben volt 70.000 kézi és 75.000 mechanikai, vagyis összesen 145.000 szövőszék. A szaporulat tehát 10 év alatt 100 perczent. Ebben az egy ipari ágban a befektetések emelkedése a szükséges forgó tokével együtt 70 millióra tehető. Usztyji|bi^.ns85-ben 4,900.000 métermázsa affin va^* iv e^(ra^;et termeltek és dolgoztak / ° 40% ía s *
