Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-504
158 501. ©rsEégos ülés 1898. deczember 12-én, kedden. zavargás. Pedig valósággal igaz, hogy ott igen nagy mérvű volt a napszámemelkedés, úgy hogy a szomszéd köz-égek és Halas munkabérei közt 30 krajczár különbség volt. Igaz, hogy télen is van keresetök, mert Halason sok puhafa van és a homok megkötésére sok akáezfa, a szőlőben is lehet dolgozni, míg a fagy azt megengedi, azután sok mocsár is van, melyben szép terjedelmes nádas van, úgy, hogy kis ügyességgel, nádvágással egy másfél forintot lehet keresni, de mégis nyugodtan mondhatom, — mert számításba vettük én és azok, kik ezen tárgy iránt érdeklődünk, — hogy a munkásember, ha családja négy-öt tagú, a mostani keresetviszonyok közt nem képes családját fentartani azon igényekbe/, képest, a melyekkel ott egy munkás jogosultan bír. Annyira megdrágultak Halason a lakásviszonyok, hogy távol helységből kelThozatni az ételt és a fűteni valót, s az élet annyira drága lett, hogy ha valamely betegség éri a család valamely tagját, a munkás keresete a gyógyításra már nem elég. A gazdagodás kérdésére nagy súlyt fektetnek, s ha jól emlékszem, Földes mondja, hogy nem a haladás dönt a quóta kérdésében, hanem a gazdagodás. A gazdagodáshoz a munkás csak akkor jut, ha gyermekei nincsenek, vagy pedig oly fukar, hogy a fogához ver minden krajczárt. Harminczkét évi ilyen kormányzás alatt sok eminens jogot adtunk fel azért, hogy gazdaságilag kárpótoljuk Magyarországot, s mégis nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy nagyon nehéz jómódú embernek is azon igények mellett, a melyeket nem maga, hanem a társadalom támaszt iránta, megélni, ha gyermekeket kell felnevelnie. Ez épúgy áll a vagyonosoknál, mint a szegényeknél. A szegényekre az iskolakötelezettség is nagy terhet ró, mert a künnlakót bekényszeríti a városba, megváltoztatván egész életmódját, úgy, hogy aztán nem képes egyhamar összeszedni magát. Tudom, hogy ezek a kérdések kevés embert érdekelnek; (Halljuk/ Halljuk!) sokkal több embert érdekel az, a mi pillanatnyi hasznot igéi akár az egyesnek, akár az országnak. Magyarországon is a gazdasági élet átváltozásánál fogva apródonkint új körülmények állanak elő, s ha nem kisérjük ezen átalakulást figyelemmel, előállanak oly dolgok, hol a minisztereknek azt kell mondaniok: nem tehetünk róla, nincs rendelkezésünkre eszköz, hogy segíthetnénk. T. ház! Hitel tulajdonképen nálunk még ma sincsen. Például ezelőtt négy vagy öt évvel a halasi takarékpénztárban azzal a követeléssel álltak elő, hogy a bizottsági tagok necsak készfizető kezességet vállaljanak azon pénzekért, melyeket a takarékpénztár a pesti hitel révén igénybe vesz, hanem egyezzenek bele abba is, hogy ha csőd történnék, azoknak a vagyonából elégíthesse ki magát a pesti pénzintézet. Meg kell jegyeznem, hogy e takarékpénztárnak óriási betétjei vannak, tehát nagy hitelnek örvend a községben; az igazgatósági tagok majdnem egy millió ingatlannal birnak, mely majdnem tízszeresen meghaladja a nyújtott bitel összegét. S ha mindamellett ily követeléssel állanak elő, ez nem mutat jó hitelviszonyokra. Ue maga az a körülmény is rossz jel, hogy a polgárság azokkal a nagy betétekkel a takarékpénztárt keresi fel és annak útján keres elhelyezést. A polgárok tehát nem bíznak egymásban és nem bíznak az államban sem. Ezért vau olyan kevés állampapír, majdnem semmi a polgárok kezén. Eltekintve attól, hogy oly párthoz tartozom, mely elvben sem fogadja el a quótát, eltekintve attól, hogy mimlennemíí közösség Ausztriával ellentétben áll a nemzet aspiráczióival, s hogy ezért perhorreszkálunk minden oly vám- és kereskedelmi politikát, mely a közösügyes rendszert támogatja: már csak azért sem fogadom el a törvényjavaslatot, mert ennek megszerkesztésénél sem tartották meg ezúttal sem a törvényt, s elmulasztották azt a köteles gondot, melyet az előir. Ismétlem, nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Komjáthy Béla és Kossuth Ferencz t. képviselőtársaim határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök í Vészi József képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Vészi József: T. ház! Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy azt a nagy élvezetet, melyet Kolozsváry-KissIstván képviselő úr nekünk nyújtott, kissé meg kell most rontanom egy személyes kérdésben való felszólalással. Azt a nagyon mulatságos történelmi exkurziót, melybe bele vitte figyelmünket a t. képviselő úr, elég könynyelmü voltam megszakítani egy közbeszólással. Arra a közbeszólásra igen tisztelt képviselőtársam oly módon felelt, hogy abban, ha az ő jól eső, önkénytelen humora nyilatkozott meg benne, gyönyörködhetem az egész házzal együtt, de a mennyiben gyanúsítás foglaltatik benne, azt a leghatározottabb módon vissza kell utasítanom. A t. képviselő úr arról beszélt, hogy pénzért elvét, meggyőződését eladja la magyar ember, s ez újabb dolog. Erre én közbeszóltam, hogy régi dolog az is, kérdezze meg Thaly Kálmán képviselőtársunkat. Erre a képviselő úr azt mondta: elhiszem, a képviselő úr foglalkozott ezzel a dologgal. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Ezzel szemben ismételnem kell, ha a képviselő úr egyéniségéből kiáradó nagyon jóizü magyaros humor akart ez lenni, én ugyan ezt a humort megérteni nem tudom, de részt veszek azon zajos derültségben, melylyel t. pártfelei
