Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

156 501. országos äléa 1899. deczember 12-én, kedden. Gulner Gyula: Tehát kétszínű! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza í Két kulacsosnak nem szabad ám lenni. (Derültség.) Kolozsváry-Kiss István: A mostani politikai iskolában már megtanultam annyit, hogy annak a tudománynak, a melylyel az emberek előállnak, egészen vakon hinni nem lehet. Az emberek, kivált Magyarországon, nagyon kihegyezik a kérdéseket, és igen könnyen túlzásba mennek. Annyi bizonyos, hogy a merkantilizmus eredményezte azt, hogy nálunk az ingatlant is mobilizálták. És miután a homok, — a mely, kivált ha a szél hordja, a természettől is mobilizáltatok, — (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) akkor, midőn az emberi munka abból a szél által mobilizált ingatlanból is képes oly nagy területeket hasznosítani vagy értékesíteni — mert itt aztán a hasznosítás és az értékesítés megint két különböző dolog, — (Derültség.) szintén nagy szerepet játszik. Miután pedig sok embernek nagy érdekében van, hogy a homokterületet megvevén, ismét eladja: természetesen egész irodalom támadt, a melyből látszik, hogy a tudósok igen hamar mennek segítségére még a spekulácziónak is, nemcsak a kormánynak. (Derültség.) A homokterületek szőlővel való beültetésével a munkának és a tőkének oly kombinácziója jön létre, a melyből igen nagy nyereség áll elő, és pedig úgy, hogy az ingatlan megmunkáltatván, előáll egy jelentékeny érték, és ez az érték az új szőlő. (Halljuk! Halljuk!) Az az új szőlő pedig, miután a homokos talajnak az a tulajdonsága, hogy a szőlőt nagyon szereti, és benne, kivált eleinte, a szőlő rendkívül buján nő; miután továbbá az a homok rövid idő alatt igen szép termést hoz: az emberek ott nagyon lelkesednek e dologért, és igen sok ember nagyban létesít szülőtelepeket.Ezzel oly spekuláczió áll elő, a melyben leginkább a nép vesz részt. És itt értem el ahhoz a ponthoz, a miért e kérdést itt fel kell hoznom. E szőlő-kultura által a legrosszabb teriiletek értéke, mint a halasié is, óriásilág emelkedett, a mennyiben előbbi értékének 4— 5—6-szorosát érte el. Ennek következtében igen sok messze földről jött vidéki ember vett ott birtokot és szőlőt telepített, a mi által pénzt is hozott forgalomba; a szőlőtelepítés által pedig nagyon sok munkás került oda, szóval nagy közgazdasági élet állott elő, és ennek nyomán bizonyos mérvű vagyonosodás fejlődött. És itt mégis egy furcsa jelenségre kell felhívnom a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A takarékpénztári betétek felszaporodtak. Abban az időben, a midőn *a takarékpénztár ügyeiben mint bizottsági tag részt vettem, körülbelül 500.000 forint volt a betét, most 630.000 forint. Mi abban az időben sohasem mentünk fel a hazai takarékpénztárnál 60—90 ezer forinton felüli hitelre, most az is felment 160.000 forintra. Halason a városi pótadók enormisan magasak, 95 és fél százalék. Hiába állt ott őrt a függetlenségi párt, hiába utasított el mindenféle új költséget, nálunk az a divat járta, hogy felterjesztették az ügyet a felsőbb hatósághoz, az elrendelte s a vége az volt, hogy fizetni kellett. Ott van azonban még egy vitás egyházi adó is húsz százalékkal, nyolcz százalék az útadó, aztán van megyei kórházadó, közmunkaadó, a melyet vagy természetben kell fizetni, vagy megváltam is lehet. Általában véve óriási a teher. Itt egy körülményre felhívom a nemzetgazdák figyelmét. Halason az uzsora virágzik, de ha ott valaki nyolcz százalékra ad ki pénzt, nem nyolcz százalékot kap érte, hanem 140 százalék községi teherrel kevesebbet, mert ezt a 140 százalékot a hitelező leszámítja, mert a tőkekamat- és járadékadóü és az állami adón kivíü még 140 százalékos pótadót kénytelen fizetni és így rosszabbul jön ki, mint ha például rentét vesz. Hogy lehet ezt megmagyarázni? Ezt a kérdést vetette fel Horánszky Nándor t. képviselőtársam. Én is törtem rajta a fejemet egy darabig és rájöttem. (Halljuk! Halljuk!) A rente is a bizalom kérdése. Harminczkét esztendő alatt ez a tisztelt egymást felváltó rendszer és rendszertelenség nem vitte oda a publikumot, hogy bizalmát helyezze a magyar reutébe. (Egy hang balfelöl: Nem jó hazafiak!) Kérem, beszéljünk magyarul. Magyarországon daczára annak, hogy alig volt kormánypárt, mégis tudtak kormánypártot teremteni. Itt van például Bessenyei Fe rencz t. barátom és komám. (Nagy derültség.) Az ő választásánál mindenféle eszközökkel megmozdították az eget és földet, megpiszkálták a katholikus és kálomista egyházat. Vaggonnal jött a pénz. Ez volt a hivatalos kormánypárti kifejezés. Denique tudtak többséget teremteni, tudtak lelkesedést előidézni, (Derültség.) mert ráfordították a figyelmet. Pedig nem kellett volna felfordítani sem az egyházakat, sem az összes függetlenségi képviselő testületet, nem kellett volna átalakítani egyenkint nem választás, hanem modern megdolgozás útján. (Derültség.) Ha Magyarországon azokat a pénzeket, a melyek ily módon spekuláczió útján mobilisek lettek, a rentékbe fektették volna, visszaküldözgethettük volna a a pénzt külföldre és ha belementek volna ebbe az emberek, ezeknek kurzusa nem járna úgyszólván tánczra, a mely egyszer felmegy, másszor lemegy. És azok az emberek is ott meggazdagodnak. Mert vannak emberek, a kik pénzzel manipulálnak, csak úgy, mint az osztrákok, s ezek élvezik a hitelt. És sajátságos bizalom van ott nálunk a takarékpénztár iránt, mert inkább oda a takarékpénztárba teszik be a pénzüket