Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

504. orsiágos ülés 1899. deczember 12-éu, kedden. 149 A politikában, mondtam már, t. ház, hogy nem vagyok egészen új gyerek. (Zajos derültség). Láttam én már hatalmas embereket ágy állani Magyarországban, hogy jóformán félvállról nézegettek ránk; aztán egyszer csak a lapok hozták, hogy Fehérváron hogy járt egy hatalmas generális; itt is a folyosón láttuk és látjuk naponként, ha a kegyelmes úr megszűnik miniszter lenni, mennyire nagy lesz a külömbség a közt az állapotja közt, a mikor minister volt, meg a közt, a mikor már nem volt az. Széll Kálmán miniszterelnök: Én már próbáltam! (Derültség.) KolOZSVáry-KlSS István : Nagyon jól ismerem én a kormánynak helyzetét, hanem azért mégis olyan hu'lámzások vannak abban az óriási, úgyszólván egyesült pártban, hogy nemcsak a gyakorlati ember, hanem bármely ujoncz, a ki bejön a házba, azt hihetné, hogy ennek a kormánymik meg kell buknia. Pedig dehogy ! Minél jobban hullámzik, annál erősebb. (Általános derültség). Ez is harrainezkét éves közösügyes dolog már, Egész halmaza volna még a megjegyzéseknek, t. ház, (Halljuk! Halljuk ! Élénk derültség.) de azt mind nem mondhatom el. Azonban mégsem lehet szó nélkül Nagynom t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését, hogy én századokra szoktam visszatérni. Engedelmet kérek, a t. túloldalról is volt most egy képviselő, ki a bajok kútforrásáúl azt hozta fel, hogy a nemesség azokat a föld tehermentesítési kötvényeket, melyeket úrbéri váltság fejében kapott, elpocsékolta. Mert egy egész iskolát láttunk felserdülni, a mely a régi magyar nemességet vádolta politikátlansággal, vádolta azzal, hogy József császár és Mária Terézia idejében a terheket nem akarta elvállalni; vádolta azzal, hogy az a nemesség a kor igényeivel szemben merev ellenzést tanúsított. Egyet, t. ház, nem szabad elfelejteni e vádaknál soha, azt, hogy a mit elvont az a nemesség a jobbágyságtól, azt, ha a haza kívánta, életével együtt szívesen áldozta fel. A magyar nemesség képviselői között, Rákóczy Ferencztől kezdve a legutóbbi időig, sok dúsgazdag ember Nagyta itt a vagyonát, mert elveihez ragaszkodott; nem is számítva azokat, kik a vérpadon, a csatamezőn haltak el. Azt tehát a magyar nemességnek szemére vetni, hogy az úrbéri váltságért kapott pénzt elpocsékolta, mikor azt épen annak a korszaknak áldozta fel, mely az igazi kiszivattvúzási korszak volt, mikor Ausztria tökéletesen magába akarta olvasztani a magyar nemzetet; mikor mindenképen tönkre akarta tenni a magyar ipart a közbenső vámvonal felállításával ; mikor a magyar embernek mozdulnia se volt hol; mikor a földbirtokosnak nem volt annyi hitele, mint egy kiskereskedőnek és csak egyik, vagy másik, igazán fösvény uzsorás földesúrnak kölcsönét kellett igénybe vennie: abban a nehéz helyzetben, mikor áldozatokat hozott, hogy fentartsa a külfölddel az összeköttetést, szemére vetni az úrbéri váltságért kapott pénz elpocsékolását, nem lehet, nem szabad. Nem marczangolja-e a t. túloldalt ezen vád? Hiszen utóvégre papiroson mindent ki lehet mutatni, azt a 31 milliárd adósságot is, a mit csináltunk. Pedig az alkotmány már fenállott és ellenőrzés is volt, mikor a volt miniszterelnök azt mondotta, hogy hiszen önök is ott voltak, az ellenzék is, sokszor igen erős ellenzék, ellenőrizte a dolgokat; de hát nálunk a pénzről meg van irva — ez régi dolog és közpéldabeszéd — hogy gyüjjön, menjen. (Élénk derültség.) Ha pénzt kap a magyar ember, százados gyakorlat az, hogy azt elkölti. (Zajos derültség.) De az, hogy pénzért elvét, meggyőződését eladja, ez már ujabb dolog, t. ház. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra t. ház. önöknek kell a pátenst kikérni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Vészi József: Régi dolog az is ! Kolozsváry-Kiss István: Elhiszem, a felszólaló képviselő úr foglalkozott evvel a dologgal. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Vészi József: Kérdezze meg Thaly Kálmánt, ki foglalkozott vele. (Zaj.) Kolozsváry-Kiss István: De a múltban ez szórványosan történt; egyedül a nagyokat vették meg és ez által hatottak a kisebbekre ; ennél a rendszernél a legkisebb ár sincs abból kivonva, meg akarják vesztegetni a legkisebbet is és sokszor nem készpénzzel, hanem Ígérvényekkel, (Derültség jobbfelól.) és itt is József császár politikáját követik ; miért ? Mert József császár is —pedig ő iga/ságos volt az ő szisztémája szerint — midőn arról volt szó, hogy a hadsereget ki lássa el a török háború után téli szállással, a magyar nemzetet terhelte meg kétharmadrészszel; és itt van a második quóta, t. ház; az elsőre, a Kolonics-félére, Thaly Kálmán t. képviselőtársam és barátom hivatkozott. Magyarországra kétharmadrész quótát vetett a legigazságosabb és lehet mondani, a legfilozofasabb császár, és azt sem fizették készpénzzel, sem a piaczi ár szerint, de még az árt is meghatározta. De még azonkívül a készpénz helyett három és fél százaiékos kibocsátványokkal akart fizetni. Hát, t. ház, a fináneztudományban még önök sem vitték annyira. (Derültség.) Három és fél százalékos kötvényeket még n^m bocsátottak ki; hanem, ha fentartják ezt a gazdálkodást, önöknek kell majd az árakat is limitálni és három és fél százalékra kell a kibocsátási árakat is tenni, mert ennek a gazdálkodásnak végre is nem lehet más eredménye, mint az, hogy pénzt