Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

503. országos ölés I89fl. deezember 11-én, hétfőn. 133 honorálom a t. kormány azon törekvését, hogy állami vállalatoknál egyenlő feltételek mellett, sőt talán még nem is egészen egyenlő feltételek mellett a magyar iparnak, a magyar proveniencziájú termékeknek előnyt ád, mert ezt az iparfejlesztésre bár gyenge, de mégis alkalmas eszköznek tekintem. Nagyon elitélném a t. kormányt, hogy ha ezt nem tenné. Van annyi igazságérzetem, hogy hasonló fegyvert jogosultnak tartok a másik fél kezében is. De bocsánatot kérek, a kérdés feltevésére, illetőleg a sérelem előhozására engem az visz, hogy az Í899:XXX. törvényczikk 14. §ban foglalt garancziák egyenesen ad personam vannak megtámadva.Neiu azt diffikultálta az osztrák kormány és nem azért fogadta el az ajánlatot, mert az illető imigyar terméket akart szállítani, tehát nem is a saját iparának védelmére veszi kezébe a fegyvert, hanem egyenesen a magyar alattvalót üldözi és azt mondja, hogy boszniai faterméket sem fogad el addig, míg annak szállítója magyar czég. Én nem akarok hosszadalmasan ezzel a kérdéssel foglalkozói, csak rámutatok arra, hogy az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr bizonyosan tudomással bir egy esetről, a mely felmerült ugyancsak egy magyar vállalkozóval szemben. Egy német alattvaló, a Siemens és Halske czég, egy vállalkozás alkalmával egy nagyon kis csekélységgel előnyösebb ajánlatot tett, mint a Ganz-gyár. A kormány előnyösebbnek találta a Ganzét, mert a magyar ipart akarta vele támogatni és akkor ha jól emlékszem, — legalább így kaptam akkor az értesüléseket, — a német birodalom képviselője nagy rendjelekkel feldíszítve vonult fel a kormányhoz és tiltakozott az ellen, hogy egy szövetséges állam ipari müveit így dehonesztálják. Nem akarok arra mutatni, hogy ha ilyen eset, egy ilyen aggressziv intézkedés hasonló alakban valamely angol alattvalóval történnék, nem vonulnának-e fel a hadi hajók. Én csak azt kérdezem a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy az 1899 : XXX. törvényczikk mit jelent ránk nézve? Áll-e ennek a rendelkezése Ausztriában is? Ha igen, akkor méltóztassék megengedni, hogy ráolvassam az ötödik §-t (olvassa): »Arra az esetre, ha a jelen törvény hatályának tartama alatt az első §-ban említett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság ő Felsége többi királyságaiban és országaiban bármi oknál fogva változást szenvedne, utasíttatik a kormány, hogy az ország pénzügyi s közgazdasági érdekeinek a megóvására és érvényesítésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyűlés elé terjeszsze.« Ez még nem elég, van ennek folytatása is (olvassa) : »Á mennyiben e czéíra azonnali intézkedéseknek szüksége merülne fel, a kormány a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket rendeleti úton éíetbelépteti.« Méltóztatik rá emlékezni az igen tisztelt kormánynak, hogy ezen intézkedésen nem nagyon lelkesedtünk, a mely a kormánynak rendeleti úton ad módot arra, hogy a recziproczitás megsértése esetén intézkedhessek, de ezen törvénynél megkérdezem, hogy van-e imminensebb jogés kötelességszegés annál, mint ha a rendeleti úton való intézkedés nem alkalmaztatik és hogy szándékozik-e az igen tisztelt kormány ebben a kérdésben valamit tenni? Méltóztassék tisztázni a d dgot abban a tekintetbm, hogy a recziproczitás hány megsértése szükséges ahhoz, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés, illetőleg, az önálló rendelkezés alapján fentartott közösséget végre-valahára megszüntetendőnek találja. Nem is tudom, t. ház, hogy miért nem kodifikálták már előre a recziproczitás megsértésének eseteit. Tehát, minthogy én ebben az esetben a recziproczitás megsértését és egy magyar alattvalónak üldözését látom, még akkor is, midőn Boszniából szállítandó fatermék szállítására vállalkozott, — és miután a recziproczitás megsértését egy velünk szövetséges viszonyban álló állam részéről eltűrni nem lehet, interpellácziót intézek a t. kereskedelmi miniszter úrhoz, kérvén szíves válaszát és igen fogok örülni, ha megnyugtató választ kapok. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő úr interpelláczi ójára azonnal válaszolhatok, a mennyiben az a dolog nem történt meg. (Tetszés jobhfelöl.) Én magát az illetőt hívattam magamhoz, és ő azt mondta, hogy nem történt semmi. Kérem a t. házat, méltóztassanak ezt a válaszomat tudomásul venni. (Élénk derültség jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Barta Ödön S Bocsánatot kérek, nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, de kénytelen vagyok a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak ezen igen schneidig válaszára pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Miért schneidig ?) Ezt én schneidig válasznak tekintem, és meg is mODdom az okát, miért? Azt kérdeztem, igaz-e és megneveztem a forrást, a honnan merítettem. Tudom azt, hogy a t. miniszter úr sokkal jobban el van foglalva, semhogy minden hírlapi hirt regisztráljon ; de azt is tudom, hogy van hivatalában alkalmazottja, a kinek kötelessége a kereskedelmi tárczába vágó közleményeket a t. miniszter úr tudomására juttatni. Eléggé exponált hangon és eléggé exponált helyen volt ez a közlemény megírva és pedig egy a kormánynyal épen nem hadi lábon álló lap hasábjain. Tudom, a t. miniszter úr nem tartozik és nincs is hivatva min-