Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-503
|24 503 » orsíágos fllée 1899. deatember 11-én, hétfőn. életbeléptette az egész szisztémát, a melyet azután Rákóczy Ferencz felhívására két évi virágzás után nem kisebb hatalom döntött halomra, mint a magyar nemzet fegyverfogága. (Igag! ügy van! a szélső haloldalon.) A szatmári béke azután megint visszaállította az alkotmányt és Kolonics régiméjét megszüntette. De a magyar nemzet Kolonics összmonarehiájától és quótájától való irtózásában annyira ment, hogy Bercsényi Miklós gróf, mikor csapatai, a kuruczok Bécs körül nyargalóztak, mint jó katkolikus ember megüzente egy hadi fogolytól Kolonics bibornoknak, hogy valahogy ki ne jöjjön Bécsből, mert ott vannak a huszárjai és ha valahogy elfogják őt, Bercsényi maga, mint jó katholikus ember, daczára, hogy a csapatoknak vezére, nem fogja megmenthetni a quóta kigondolóját a számára előre elhatározott végzettől, a melyet a magyarok neki szántak, tudniillik, hogy mint Szent Jánost elevenen fogják olajba főzni. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Minden quótaemelő megérdemelné! Thaly Kálmán : Ettől az elevenen olajba főzéstől Kolonics úgy megijedt, hogy halálos holtáig nem jött ki Bécstől (Derültség a szélső baloldalon.) és csak midőn 1707-ben meghalt, akkor hozták ki koporsóban onnan. Azonban, t. ház, ha akkor, ezelőtt 200 évvel kisértett ezen eszme s életbe volt léptetve két évig a Kolonics regimének többi sorozatában, a fogyasztási adóval, akezióval, a kamaráknak és egyéb udvari hatóságoknak németnyelvűségével, mondom, ha a szatmári béke, a nyolczadévi megfeszített nemzeti erőfeszítés harczai után visszaállította is az alkotmányt, a mint III. Károly király, — VI. Károly császár, más néven, — bizton érezte magát a trónján és megkezdette a szatmári béke kijátszását és egyes pontjainak megszegését, ha nem is nyíltan — ámbár némelyeket nyíltan is megszegett — és akkor mindinkább közeledtek ismét a Kolonics-féle régiméhez. Közbejött azonban az ő halála, s Mária Terézia megmentésére a magyar nemzet ismét nagy erőfeszítéseket tesz; és az ő uralkodásának végső éveiben, mikor tudjuk, hogy megint nagyon sok ideig nem tartottak országgyűlést, ismét a quóta-rendszerre tértek át annyiban, hogy József c ki zseniális ember volt, de abszolút hajlamokkal birt és az összmonarchia létesítésére feszítette meg minden törekvését, az anyja utolósó éveiben is, már mint trónörökös mindtöbb befolyást nyervén a kormányzásra, azt, a mit a maga uralkodása alatt azután leplezetlenül megtett, azt már az édes anyja idejében kezdte életbeléptetni és megvalósítani, lévén az ő czélja is a G-esammtreieh, az összmonarchia. Tudjuk, hogy ő abszolutiszticzeaz összes jövedelmekre nézve azt cselekedte, a mit akart, országgyűlést egész fejedelemsége idejében nem tartott. A nemzet azonban újra felébredt, és megrázkódott, mint a felkelni kész oroszlán és tudjuk, hogy a hatalmas ember is kénytelen volt halálos ágyán minden intézkedését visszavonni. Ekkor szabadult meg Magyarország másodszor a Kolonics-féle régime kísérletétől és visszahozatalától. De az osztrák szívósság még ekkor sem nyugodott, mert az áj Bachkorszak-beli abszolutisztikus rendszer bukásával és aköniggräczi vereség után a magyar nemzettel ki kellett egyezkedni, hát akkor is visszatért a Kolonics-féle találmányra és 1867-ben már alkotmányos úton iktatta törvénybe a quótát. Azt az 1 /s quótát, a melyet, mint kimutattam, már 1696-ban indítványozták és atyáskodólag a magyar nemzet nyakába igyekeztek varrni. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Ezeket, t. képviselőház, csak azért akartam elmondani, hogy 7 a quóta-hisztorikuma is meg legyen világítva. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És hogy láthassuk, hogy ez egy rossz, de nem is új rossz, de régi, felújított rossz, a mely a hányszor felmelegítik, annál rosszabb lesz, mint bizonyos étel. (Igaz. 1 Úgy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: Majd ez is megbukik! Thaly Kálmán: Említettem azonban, t. ház, felszólalásom bevezetésében, hogy a quóta talajdonképen kétfé'e, Az egyik, a mely tulajdonképen drágább a pénzbeli quótánál, az a véradó, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mennyiben szorosan összefügg a pénzadóval, és bár most csak a pénzbeli quótával van dolgunk, de a mint volt szerencsém kimutatni, ez a véradóval elválaszthatatlan összefüggésben áll, sőt a véradó fenntartása a pénzbeli quótának is a legnagyobb részét felemészti, és így szükségszerű, hogyha az egyiket tárgyaljuk, tekintetet kell vetni a másikra is. A véradóval röviden végzek, t. ház, mert az most szorosan tárgyalás alatt nincsen. Tudjuk, hogy a most meghatározott létszáma szerint a közös hadseregnek, a mely tíz, évre állapíttatott meg, s bár lejárt, de tavaly ismét meghosszabbíttatott és a véderőbizottság tett jelentése szerint egy esztendőre ismét meg akarják hosszabbítani, tehát a véderőnek létszáma a közös hadseregben, a honvédséget leszámítva, 800.000 ember. Ehhez a 800.000 emberhez évenkint kívánunk 103.000 ujonczot véradó alakjában. Ebből Magyarországot illeti az 1868. évi véderőtörvény megállapítása és a későbbi véderő-íörvéiyek, legutóbb az 1889: VI törvénycz kk megállapítási aránya szerint: 43 895 ujoncz évenkint, tehát a 103.000hez viszonyítva 43, majdnem 44°/o. Ez maga azonban még nem minden. Mert a tiszti kar, tudjuk, ebbe nincsen beleértve; pedig az is a
