Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

5 498. országos ülés 1899. deczember 4-én, hétfon. Az előttünk levő törvényjavaslat megokoló részéhez csatolt kimutatások között van egy tabella, mely ezen az alapon lett kidolgozva, és melyből kiderül, hogy az 1887-iki magyar számítás szerint 1897-ben kijön egy 3384°/o-os magyar quóta. Ámde, t. ház, ez a számítás a magyar bizottság számítása volt és nem az osztráké; ezt az alapot a magyar bizottság dol • gozta ki és nem az osztrák ; hogy mi vétessék fel és mi Nagyassák ki, hogy mi tekintessék átfutó tételnek, és mi tekintessék, és meddig tekintessék egyoldalúan létesített adónak, azt a magyar bizottság kategorizálta. De az osztrákoknak természetesen jogában volt ezt az összeállítást kontesztálni és bőségesen éltek is ezzel a joggal. A quóta-bizottság jelentéseiből, a melyek a ház tagjainak kezében vannak, kiderül, hogy több száz millióra mennek azok az összegek, a melyeket az osztrákok számításba belevétetni törekedtek, de a melyeket a magyar bizottság állhatatosan kihasított. És még egy körülményre kell itt utalnom. Mivel ez a számítás 1897. végével záródik, a magyar bizottság természetesen nem vehette figyelembe azokat az összegeket sem, a melyek az új kiegyezés következtében a mi javunkra esnek, a melyek tehát Ausztria jövedelmeiből levonandók és igazságosan Magyarország bevételei közé felveendők. A magyar bizottság ezt nem tehette, mert ezeknek a jövedelmeknek túlnyomó része csak az Í900. év elejétől fogva fog államkincstárunk javára esni. Ennélfogva, a mikor a quóta-számításokat megejtették és abban a cziklusban, a melyie nézve megejtették, ezek a jövedelmek tekintetbe nem jöhettek. De kell-e mondanom, bogy az osztrák számítás erre is kiterjedt ? Ezek is, t. ház, előzményei annak a kompromisszumnak, mely a quótaszámot 34'4°/o-ban állapította meg, a mely számban kétségkívül nemcsak financziális indokok, hanem bizonyos politikai és általános közgazdasági szempontok is érvényesültek. így jött létre az a javaslat, a melyet a kormány ezen t. ház elé terjesztett, a mely a magyar quótának teljes 3°/o-kal való felemelését veszi kilátásba. Ezzel a javaslattal szemben a pénzügyi bizottság kisebbsége úgy érvelt, hogy az a tény, hogy*a magyar adószolgáltatás magasabb összeget igazol, távolról sem jelent egyszersmind magasabb jólétet.is, hanem jelent egyszerűen annyit, hogy az országnak adószolgáltatását intenzivebben vettük igénybe. Én részemről ezt az okos kodást készségesen aláírom, de t. ház, sajnos, a quóta kiszámításának nem a vagyon az alapja, hanem a befolyt adóknak összege, a mi egészen mást jelent. Ha csak vagyonosságról volna szó, ha ezt kimutathatnék és ha ez volna a quóta kiszámításának alapja, akkor alig volna igazolható Magyarországnak quóta czímén való nagyobb megterheltetése. De mivel a közvetett és fogyasztási adóknak bruttójövedelmeit számítjuk, minden közgazdasági és szocziál-politikai elemnek belevegyítése nélkül, kijön egy magasabb arányszám, a mely a mi közérzésünk szerint és a mi köztudatunk szerint túlmagas, de az adózási számoknak mégis megfelel. Ezért szorítkoztunk a bizottságban azoknak az államháztartási adatoknak mérlegelésére, melyek a quótabizottság jelentéseiben és a kiegyezési javaslatok megokoló részében foglaltatnak és nem tehettük magunkévá a kisebbségnek azt a kívánságát, hogy mielőtt az érdemleges tárgyalásba belépnénk, még más igen részletes adatok beszereztessenek, melyekről nem tagadom, hogy szimptomatikus becscsel igenig birnak, felvilágosító hatással lehetnek, helyes benyomásokat is kelthetnek, de a melyek a szőnyegen levő kérdés eldöntésére határozó befolyást már azért sem gyakorolhatnak, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.)mert előrelátható, hogy — mihelyt magunk a fis számok alapjáról letérünk — (Halljuk! Halljuk!) az osztrákok példánkat követnék és szintén ily szimptomatikus jellegű számokkal lépnének fel, a melyeknek megerőtlenítése talán újabb négy esztendős quótatárgyalásokra és legjobb ecetben egy más alapon történő kompromiszszumra vezetnének. Mert az adózás számaiból kiindulva is eddig mindig eljutottunk a kompromisszumhoz; habár ezen az úton szupponálni legalább lehet, hogy kompromisszum nélkül és csakis mathematikai alapon megbizható quótaszámot tudjunk megállapítani. De, t. ház, azon az alapon, melyet a kisebbség javasolt, meggyőződésem szerint más, mint kompromisszum, nem is képzelhető. Mert azoknak a számadatoknak értékét kizárólag a feldolgozás adja meg, és különösen az osztrák, vagy magyar feldolgozónak financziális, szocziálpolitikai, vagy politikai czélzata. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ezért óvatosabbnak és biztosabbnak tartottuk megmaradni a quótabizottság számításának már ismeretes adatai mellett, daczára annak, hogy ez a számítás Magyarország Újabb megterheltetésére vezetett. T. ház! Csak hézagosan teljesíteném feladatomat, ha, miután rámutattam az országot érő új, nagy és nyomasztó megterheltetésre, itt megakarnék állapodni és nem mutatnám be egyúttal a t. ház előtt az ügynek azon részeit is, a melyek megengedik, hogy a javaslatnak teljes és végleges pénzügyi effektusát, valamint hatását az államháztartás egyensúlyára és viszonyát az összes kiegyezési ügyekhez igazságosan megítélhessük.