Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-502
|02 502- orwágos fllég 1899. űeczember 9-én, szombaton. téken túl veszem igénybe, de mentségül szolgáljon az, hogy pártom a quótabizottságban képviselve nincs s másrészt az országnak kivánunk szolgálatot tenni azzal, hogy a minden valószínűség szerint bekövetkezhető felségdöntés elé azon adatokat is szolgáltassuk, melyek a mi meggyőződésünk szerint nem arra vezetnek, hogy a quótát Magyarországon emelni lehessen, hanem hogy annak lényeges leszállítása lett volna az egyedüli helyes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rátérek, t. ház, a fogyasztási adók kérdésére. Elsősorban csak összegezve konstatálom, hogy mennyi veszteség érte Magyarországot azon a réven, hogy az úgynevezett fogyasztási adók terén nem a fogyasztó terület kapta meg az adókat, hanem a termelő és a kereskedő terület. 1877-ben a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására vonatkozó kormányjavaslatban ezt az indokot találom, hogy a fogyasztási adók e czímen 2 J 2,674 878 forintot tettek hat év alatt az Ausztriából Magyarországba átjött árúk tekintetében és hét milliót a Magyarországból Ausztriába átment árúk tekintetében, a melyek fogyasztási adó alá esnek. Tehát e hat év alatt Magyarország károsodott 15,654,878 forinttal, ami évenkint kitesz 2,236.411 forintot. Most már nem hat évre, hanem 1877-től 1887-ig számítva, ez összeg maga 22,364.110 forint. Ennyi hárult Magyarországra a fogyasztási adók vesztesége ezímén. A második quótatörvénynél, minthogy a fogyasztási adók akkor még a quótatörvénybe vétettek, a nyers fogyasztási adók alapján történt a felosztás. E törvénynek elsősorban azt kellett volna eredményeznie, hogy a fogyasztási adók ne a közös vámjövedelmekből téríttessenek vissza, mert természetes, hogy azoknak az illető államok saját pénztárából kell visszatéríttetniök; mivel, ha a közös vámjövedelmekbő^ téríttetnek vissza, természetes, hogy a visszatérített adók összegében mi már a quóta arányában egyszer particzipáltunk, tehát az újból általunk fedezendő. Daczára annak, hogy a törvény világos intézkedése szerint ennek így kellett volna lennie, mégis a fogyasztási adók 1887. után is a közös vámbevételekből fedeztettek, úgy, hogy 1888-tól 1893-ig veszteségünk így áll: Kaptunk Ausztriától visszatérítés ezímén czukornál 12,108.295 forintot, szesznél 108.948 forintot, sörnél 45.149 forintot, összesen 12,262.392 forintot. Fizettünk Ausztriának 31,786.644 forintot czukornál, 204.806 forintot szesznél, 202.478 forintot, sörnél, összesen 32,198.928 forintot, úgy, hogy vesztességtink a fogyasztási adók tekintetében e cziklusban 1,936.536 forintot tesz, A kiviteli jutalmaknál az 1888 : XIII. törvényezikkalapján 1888-tól 1893-ignyert Ausztria a czukornál 7,212.688 forintot; mi a szesznél nyertünk 6,583.953 forintot, tehát tiszta veszteségünk volt az időszak alatt 1,628.734 forint. Minthogy későbbi okoskodásomnál fel fogom használni ezt, felemlítem, hogy az 1894 : XV. törvényezikk alapján a szesznél az az eredmény éretett el, hogy Magyarország kapott 1895 re 700.000 forintot, 1896-ra 400.000 forintot; a mint értesültem, az idéu a két állam körülbelül parin áll és egymásnak visszatérítést a szesznél nem fizet. A szesz nem képezi most az átutalási kérdésnek a tárgyát, mert az külön törvénynyel van rendezve. Már most a t. pénzügyminiszter úr az átutalási eljárásból várható eredményt a pénzügyi bizottságban a bélyegegyezménynyel stb. együtt 6,415.770 koronára tette. És itt az én igen tisztelt barátomnak, Komjáthy Bélának és a miniszter urnak is van egynéhány megjegyzésem. Ez a közlés, a mely a pénzügyi bizottságban tétetett, rendkívül érdekes, t. képviselőház. Tudniillik a t. miniszter úr ott in pleno publico azt mondta, hogy ő most bizalmas adatokat fog közölni a pénzügyi bizottságban. Mondhatom, hogy mohó kíváncsisággal lestem az adatokat. Meg is kaptam, t. képviselőház. A mint méltóztattak hallani, a pénzügyminiszter úr bizalmasan 6,415.770 koronára tette az átutalási eljárásból és a többi egyezményekből várható pluszt. Bizalmasan ! Hogy merek tehát én visszaélni a bizalmas közléssel ? Hogy merek én ilyet tenni ? Haza mentem, t. képviselőház, — megjegyzem, hogy a miniszter úr november 29-én mondta ezt a pénzügyi bizottságban, — elővettem a Neue Freie Pressét és annak 2ö-iki számában ezt a bizalmas közlést egész terjedelmében megtaláltam. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Én nem mondom, hogy a pénzügyminiszter úr csinálta, de itt a kezem közt van. Elmondja a Neue Freie Presse, hogy a quótabizottság tárgyalásánál a kormánykörökben biztos eredménykép állapították meg, hogy Magyarország javára ezen egyez • menyekből várható eredmény három millió és egynéhány forint plusz. Méltóztassék elolvasni. így állunk bizalmasság dolgában. Majd rátérek, hogy hogy állunk a számadás hitelessége dolgában. De, t. képviselőház, mivel érdemelte meg ez a nemjet az igen tisztelt miniszter urnak az eljárását. Én nagyon tisztelem a miniszter urat, de mire való volt ez a bizalmaskodási jelleg. Eltekintek attól, hogy november 26-án a Neue Freie Pressében már olvastam ezt a bizalmas közlést. Tessék megnézni a quótabizottságnak és a pénzügyi bizottságnak jelentését. Abban világosan benne van az, hogy ha a bankegyezmény, a bélyegegyezmény és a kereskedelmi egyezményekbői várható összegeket összeveszszíTk, akkor nyilvánvaló, hogy a quótaemeléssel a ma-
