Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

h8 »02. országos flléjs 1899. deezeraber 9-én, szombaton. baloldalon.) Tehát, ha Magyarországon az arány szerint nagyobb a dohányfogyasztás, akkor ebből nyilvánvaló, hogy ez nem Magyarország teherviselési képességének emelésére, hanem annak csökkentésére utal. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem tudja azt Matlekovits Sándor képviselő úr, hogy például Magyarországon aránytalanul nagyobb a dohányfogyasztás, mint Ausztriában. Csak két rövid tényt hozok fel. Nem tudja Matlekovits Sándor képviselő úr azt, hogy Ausztriában van az egész tengerészet, a mely az osztrák statisztikusok Bzerint az ő népesedésükhöz számít. Ki ne tudná azt, hogy a tengerész nem dohányzik; nem azt mondom, hogy nem szeretne dohányozni, de nem dohányzik. A csics, az nem számít a dohányhoz: az egy más neme dohányzásnak. De, t. képviselőház, nem tudja Matlekovits Sándor képviselő úr, a quótabizottsági szeczesszionárins tag, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) nem tudja azt a szeczesszionista quótás úr, hogy a hol gyárak vannak, ott a dohányzás tilos és ott természetszerűleg a dohányfogyasztás kisebb? Mentől inkább iparosés gyárállam Ausztria, mentől több gyári munkást foglalkoztat, a kiknek dohányozniuk nem szabad, annál kisebb a dohány fogyasztása. Természetes dolog, hogy addig, a míg a mi magyarunk az ekeszarv mellett vigan pipál, addig az osztrák iparos el van tiltva a dohánynak élvezetétől. Hát Matlekovits Sándor, a közgazda és nemzetgazdász nem tudja azt, hogy Magyarországon ez idő szerint havanna- és czigaretta-mánia van ? Ki nem ad nekem igazat, hogy a két-háromezer forintos államhivatalnok nem is megy a kaszinóba, ha nem szívhatja az ő 50—60 kajczáros havannáját. Ha nemzetünket ezen a téren fenyegető pazarlás, a mellett, hogy a közvagyonban bennünket mértéktelenül csökkent, ha ez a nemzeti hibánk és btínünk egy Matlekovits Sándor száján arra is felhasználtatik, hogy quótaemelési tényező legyen, akkor köszönöm én az olyan quótabizottságot. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De nézzük meg számbelileg, hogy miként áll ez a hires dohánykérdés. A t. képviselő úr azt mondja, hogy 1897-ben 110 millió forintot tett az a felesleg, a melyet a vámjövedelmeken kivííl Magyarországnak a quótaarányban fedeznie kellett. Már most azt mondja, nézzétek magyarok, milyen szépen meg lehetett volna oldani ezt a kérdést, ha a vámjövédelmeknél a dohánybevételeket is közössé tettük volna, mert akkor megtörtént volna az, hogy ahhoz a 110 millióhoz Magyarország hozzájárult volna 50 millió forinttal, Ausztria pedig 98 millió forint dohánybevétellel, összesen tehát 148 millió forinttal, a miből nemcsak fedeztük volna a 110 millió forintot, hanem még 36 millió forinton kedélyesen meg is osztoztunk volna, természetesen a népesedés számaránya szerint, és Magyarország 16 milliót kapott volna vissza. Hát ezek a számadatok a-tól z-ig hamisak. Hamis a t. képviselő úr számítása először azért, mert 1897-ben nem 110 millió forintot tett ki a közöstlgyi szükséglet, csak a rendes szükséglet tett annyit; a rendkívüli szükséglet az okkupácziónális hitel beszámításával azonkívül 6,800.000 forintra rúgott. Helytelen másodszor a számítás, mert 1897-ben nem 50 millió forint volt a dohánybevéteí; hisz az előirányzat maga is 53 millió forint volt. Hát egy úgynevezett közgazdatekintélyt nekem kell arra kioktatnom,hogy micsoda különbség van ebben ? Vegyünk csak a kezünkbe plajbászt és számítsunk. Nézzük csak az 1897. évi szükségletet. Magyarországnak a 31'4°/o-os quóta mellett 1897-ben a közös költségvetési előirányzata volt 27,788.000 forint. Vegyük most kezünkbe Matlekovits Sándor úrnak számításait, miként áll a dolog? Ha mi a 110 millióhoz a 149 millió forintból 50 millió forinttal járultunk hozzá és 16 millió forintot visszakaptunk, akkor ugy-e az egyszeregy világos törvényei szerint 6 millió forinttal többet fizettünk, mert mi tartoztunk volna 31'4°/o alapján 27,788.000 forintot fizetni, befizettünk 50 milliót, visszakaptunk 17 milliót, tehát fizettünk 34 milliót; a mi még mást is jelent. Jelenti tudniillik azt, hogy a 149 millióhoz a népesedés aránya szerinti számításban hozzájárultunk 50, helyesebben 53 millió forinttal,, a visszajáró összegnél azonban, a hol a népesedés számaránya kedvezőbb ránk nézve, már csak 39 millióban osztoztunk; 149 millióban terhes ránk nézve a hozzájárulás és csak 39 millióban kedvező. Hát mit szóljak a t. képviselő úrnak a bányamértékéhez? (Derültség a szélső baloldalon.) Nem tudja a t. képviselő úr azt, hogy a bányánál nem a bányamérték az irányadó ? A bányamértéknél először az a kérdés, hogy megnyitott bányát jelent-e, másodszor egy bányánál nagy kérdés az, hogy az érez milyen messze található, milyen költséget okoz és milyen mennyiségben fordul elő. Hiszen, t. képviselő úr, ha holmi bányamértéket hoz fel, akkor a fokföldi gyarmatok ugyan pórul járnának, ha Angliával szövetségbe kerülnének, mert például Kimberleyben van gyémántbánya, Angliában pedig nincs. Ebből az következnék, hogy a bányamérték szerint az egész quótát a fokföldi gyarmatoknak kellene fizetniök, nem pedig Angliának. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Ilyen az ő quótakulcsa. Még csak egyet és ez a legérdekesebb. Nem akarok foglalkozni az ő birlapelárúsításí statisztikájával, a melyet már Komjáthy Béla t,