Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

i 498. országos ülés 1899. deczember 1-én, hétfőn. Endrey Gyula í Magyar nyúzási törvényjavaslat! Neményi Ambrus előadó: Ezt a javaslatot, mely a mióta a quóta-bizottságok között való megegyezés nyilvánosságra került, a közvéleményt állandóan foglalkoztatta, a t. ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasította. A bizottság engem bízott meg, hogy a t. ház előtt határozatát képviseljem, (Folytonos zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) és én tisztelettel kérem a házat, méltóztassék engem kegyes türelmével és figyelmével megajándékozni . . . Kubik Béla: Nehéz lenne! Pichler GyŐZŐ: Ez a türelem nekünk ötmillióba került! Elnök: Kérem Pichler Győző képviselő urat, ne szóljon közbe, az ő közbeszólásai semmi esetre sem érnek annyit! Neményi Ambrus elöadó:hogy kötelességszerűen előterjeszthessem azokat a főbb okokat, melyek a bizottságot vezették, mikor határozatát meghozta. Iparkodni fogok, hogy előadásomban elfogulatlan tárgyilagossággal (Egy hang a szélső baloldalon: Nem h het! Zaj Malijuk! Halljuk!) méltassam a bizottsági vita során felmerült összes szempontokat. Mert kötelességemben állónak ítélem ily nagy fontosságú kérdésben nem egyedül a többség véleményének előadására szorítkozni, hanem megismertetni ezen t. házzal azokat a felfogásokat is, melyek a többség véleményével és határozatával szemben a kisebbség részéről hangoztatva lettek. Kubik Béla: Mennyit kapott az előadó Úr ? ! (Mozgás jobbfélől.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés jobbfélől.) Neményi Ambrus előadó: T. ház! A magyar quóta meghatározása 23 év óta mindig kompromisszumnak volt eredménye. Állandó tapasztalás ezenkívül, hogy osztrák részről a quótát soha sem voltak hajlandók mint magában álló ügyet tárgyalni és elintézni, hanem mindig valamely összeköttetést kerestek és mindég valamely összeköttetést találtak is a quóta és a két állam között függő más ügyek között. Az első kiegyezés idejében ez az összefüggés, a melyet erőszakosan konstruáltak, de a melyet az akkori helyzetnek nyomása alatt elutasítani lehetetlen volt, összekapcsolta a quótát az államadóságokkal Kimondották, hogy minél nagyobb az a rész, melyet az államadósságokból elvállalunk, annál mérsékeltebb lesz a quóta; elleuben magasabb quótát fognak követelni, ha Magyarország vonakodnék az államadósságokból tetemesebb részt magára venni. öt évvel az első quóta megállapítása után következett be a határőrvidék bekebelezése, és ennek következtében a magyar quótának az a felemelése, melyről az 1872 : IV. törvényczikk intézkedik és a mely a preczipuum elnevezése alatt általánosan ismertté vált. A preczipuum tudvalevőleg nem bizonyos eziklusra lett megállapítva, úgy mint maga a quóta, hanem meg nem határozott időre ; érvényben maradt tehát mindaddig, míg a két törvényhozás az illető törvényt közös egyetértéssel hatályon kivtíl nem helyezi. Ez a törvény sem épült fel kizárólag pénzügyi alapon, a miről tanúságot tesz egyebek között az akkori pénzügyi bizottság jelentése. Ezt a jelentést nem kisebb férfiú irta alá, mint Csengery Antal. Bátor leszek jelentésének egy részét szószerint felolvasni, mert ez a nyilatkozat valóban felette tanulságos és jéllemzetes.(Halljuk! Halljuk /olvassa); »A bizottság,—mondja a jelentés,— az egyezményt pénzügyi tekintetben Magyarországra nézve előnyösnek nem tartja. A bizottság meg van győződve, hogy a határőrvidék polgári kormányzat alá helyezése után nemcsak nem fogja fedezni a közös költségek azon hozzájárulási arányát, melynek elfogadása javasoltatik, de hosszabb ideig az állam részéről nevezetes áldozat fog e részben igényeltetni. És ha a bizottság mindezek mellett az egyezmény elfogadását ajánlja, teszi azt politikai tekintetből, — jelesül azon okból, mivel ezen egyezmény elfogadása által Magyarország részéről a Horvátországgal kötött egyezmény alkalmával tett Ígéret részben beváltatik, — és azonkívül, mivel ez úton a közös kiadások hozzájárulási arányának époly jelentékeny, mint kényes természetű kérdése egyrészről a magyar korona országai, és másrészről ő Felsége többi királyságai és országai közt szabad egyezkedés alapján végleges megoldásra talál és minden netán később felmerülhető nehéz • ségnek eleje vétetik.« Előzőink a pénzügyi bizottságban tehát tisztán látták, hogy az egyezmény pénzügyileg nem igazolt, figyelmeztették is erre az országgyűlést, azonban úgy a pénzügyi bizottság, mint maga a ház mégis hozzájárult az egyezmény elfogadásához, mivel közjogilag nagy fontosságot tulajdonítottak annak, hogy megszüntethessék azt az állapotot, a mely a magyar állam széttagoltságának emlékét tükröztette vissza és a melyben a határőrvidék mint külön test állott a magyar állam mellett, esetleg vele szemben. Hasonlóképen politikai motívumok voltak befolyással 1878 ban és 1887-ben a kiegyezés és a quóta megállapítására. 1887-ben az osztrákoknak egyik üzenete nyíltan proklamálja, hogy a quóta és a fogyasztási adók rendjét elválaszthatatlan kapcsolatban levőnek tartják és hogy a quóta tekintetében csak akkor hajlandók a status