Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

483. országos Ülés 1899. október 11-én, szerdán. tíä mogatom a különvéleményt. (Helyeslés a szélső baloldalon) Perczel Béni jegyző : Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Miután azok közétartozom, a kik a kormánynak azon eljárását, melyet a Hentzi-szobor áthelyezése körül követett, a magam részérői helyeslem, igen természetes, hogy mindazok a vádak és szemrehányások, a melyek ezen eljárással szemben felmerülnek, azok ellen is irányulnak, akik ezen eljárást helyeslik és beszavatolják. Ebből az okból tehát meg fogja engedni a t. ház, hogy álláspontomat én is megjelöljem és annak indokolására egyet-mást elmondjak. (Halljuk! Halljuk!) Tennem kell azt annyival inkább, mert miként erre vissza fogok térni, erős meggyőződésem, hogy bár nem szándékosan, ezt elismerem és konstatálom, de äz ciz eljárás, a melynek most tanúi vagyunk, erőltetett és igazságtalan, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát tavaly nem volt erőltetett?) és hogy azon indokok, vagy azon indokok egy része, a melyek ennek támogatására felhozattak, olyanok, a melyeket azok részéről, a kik az 1867 : XII. törvényczikk alapján állanak, szó nélkül Nagyni felfogásom szerint hiba volna. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Mi nem állunk azon az alapon!) Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztassék nekem megengedni, hogy a vitát lokalizáljam arra a térre, a mely téren annak, ha igazságosak és objektívek akarunk lenni, mozognia kell. Mert nincs és nem lehet senki, a ki akár a tényeket, akár a felelősséget hamis világosításban állítsa a közvélemény Ítélőszéke elé, a mely közvélemény hivatva van ebben a kérdésben Ítéletet mondani. Miként áll ma e kérdés és mi az, a miért a jelenlegi kormány felelős? Felelős a jelenlegi kormány azért, hogy a szobor áthelyezésének végrehajtásánál történtek-e olyanok, akár tényekben, akár mulasztásokban, a melyeknek felelőssége a jelen kormányt terheli. Polczner Jenő: A végrehajtásért magáért felelős. Rakovszky István? Még kérdés. Horánszky Nándor: Minden más kérdés ma a felelősség határán kivűl van. Épen azért, t. képviselőház, én a magara részéről nem akarok belemenni annak fejtegetésébe, vájjon Hentzi áruló volt-e, vagy nem volt áruló, vájjon az ő egyénisége mily karaktert tartalmazott, vájjon eljárása, és működése olyan voli-e, mint a minőnek feltüntetik. Mert ezek a kérdések szoros összefüggésben lehetnek Hentzi dicsőítésével, a melyre nézve e teremben hangot nem hallottam. Thaly Kálmán: Dehogy nem; a honvédelmi miniszter! Horánszky Nándor: Összefüggésbe lehetnek a szobor kérdésével, mely szobor felfogásom szerint ma már nem létezik, de semmiesetre KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIV. KÖTET. nincsenek összefüggésben a szobor áthelyezésének kérdésével, összefüggésben nincsenek azokkal a mozzanatokkal, a mely mozzanatok egyedül szolgálhatnak támpontul arra, hogy a kormány e téren követett eljárását megbíráljuk és ehhez képest az eredményt konstatáljuk. A mi álláspontunk ebben a kérdésben nem új, régi keletű. Álláspontunkat megjelöltük abban az időben, (Halljuk! Halljuk!) mikor az a kérdés forgott szőnyegen, — gondolom 1893-ban történt — vájjon Budavárában a honvéd szobor és Hentzi szobra is együttesen megkoszorúatassék-e, vagy nem. Ezt az álláspontunkat abban az időben t, barátom gróf Apponyi Albert jelölte meg. Gondolom, senkisem mondhatja, hogy nem ellenzéki álláspontot képviselt, és kedvezni akart volna a kormánynak. A mit akkor mondott gróf Apponyi Albert, az akkori időben fennállott pártnak belső meggyőződése volt és e felszólalás megjelölte az álláspontot, melyet e kérdésben akkor elfoglaltunk, és mely ma is kongruens azzal a felfogással, melyet a kormány eljárásában találunk. Gróf Apponyi Albert abban az időben, többek közt a következőket mondta, és ez körülbelül lényeges tartalma is akkori felszólalásának, és azon álláspontnak, mely álláspont ebben a felszólalásban kifejezésre jutott. »A nemzetek védőik és ellenségeik sírjaival szemben gyakorolhatnak egyenlő kegyeletet, a sirok közt létezhetik paritás, létezhetik reeziproczitás, de a dicsőséget hirdető emlékszobrok közt nem lehet recsiproczitás. Itt pedig, t. ház, dicsőséget hirdető emlékszobroknak paritása és recziproczitása akar szimbolikus cselekményben kitiintettetni és ez egy paritás, egy recziproczitás, a melyet nem fogadhat el egy nemzet a nélkül, hogy saját hőseitől el ne vonja a dicsőítésnek azon kizárólagosságát, a melyhez joguk van« És miről van szó itt, t. képviselőház? Szó van ma már a síremlékről .... Thaly Kálmán: Emlékszobor! Lobkovitz úgy mondta! Horánszky Nándor: Akkor is konstatáltuk, hogy sírok felett a küzdő felekkel szemben viszonosság van s lehet, szobrokkal viszonosság nem lehet, mert minden nemzetnek saját dicsősége van; a nemzetek mindegyike a maga dicsőségét önmaga gondozza, a nélkül, hogy osztályrészesévé tenné és tehetné azokat, a kikkel mint küzdő szemben állt. A dolog tehát ma valóban ezen a téren mozog, és ez az, a mit meg akarok világítani. Erős meggyőződésem ugyanis, hogy így fogja ezt fel maga a közvélemény is, a melyet mozgásba hozni — bármit méltóztatnak is mondani — nem sikerűit. Ez a vita, t. képviselőház, és azok, a melyek ezt a vitát megelőzték, azt tanúsítják, — azt gondolom, tényeket konstatálok, —- hogy 12