Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

54 481. országos ülés 1809< (. október 9-én, hétfőn. utolsó három évtizednek története mutatja, hogy egészen általánosan elterjedt felfogás az az egész országban, hogy a Dunának baja-báttaszéki át­hidalása és az említett vasút kiépítése mily ki­váló szükségletet képez, és hogy ennek érdek­körébe bele vannak vonva a középduuai megyék Fiumétől egészen Erdély havas bérczeiig, hogy évtizedek óta mindig foglalkoztak ezzel a kér­déssel, foglalkoztak vele egy Bartal, Perczel, Somssich; sőt az 1870 : XXXIII. törvényczikk­ben már némileg alapja is le van fektetve a kér­désmegoldásának; később pedig, 1891-ben Baross Gábor is kinyilvánította ennek szükségességét, a midőn Győrött azt mondta, hogy kötelességé­nek tartja, éspedig elsőrangú közgazdasági szem­pontból, hogy ez az áthidalás létesíttessék. Elmondja a kérvény, mily nagy hasznot eredményezne az áthidalás, a mely haszon nem százezrekre, ha­nem milliókra rúgna, és hogy nemzetgazdasági szempontból mennyire kívánatos ez. Kéri a tör­vényhozást, hogy intézkedjék az áthidalás létesí­tése iránt. A bizottság azt javasolja, hogy a kérvény adassék ki a kereskedelemügyi minisz­ternek. Molnár Antal jegyző: Pichler Győző! I Pichler GyŐZŐ : T. ház! Mielőtt a Dunának baja/báttaszéki áthidalása kérdésében néhány perezre igénybe venném a t, ház figyelmét, en­gedje meg a t. ház, hogy egy egyszerű meg­jegyzést tegyek az eddig tárgyalt kérvények elintézése módjára nézve, a mennyiben e kérvé­nyekre nézve egyáltalában nincsen megengedve, hogy a bizottság pártolókig, vagy nem pártoló­kig és általában miként kívánja azokat kiadni az illetékes miniszternek. A bizottság véleményt nem mond; pedig ez volna a feladata, és eddig — legalább úgy tudom, —• az volt a szokás, hogy a bizottság pártolólag, vagy nem pártoló­lag terjesztette be az illető kérvényt, esetleg azt mondta ki, hogy az irattárba helyeztessék, de az, hogy egyszerűen a reszort miniszterhez utasítja a a kérvényt és nem mond véleményt, legalább is furcsa. Azért említem fel ezt, t. ház, mert ugyan­ily eset forog fenn most a Duna baja-báttaszéki áthidalása ügyében egy kongresszus által beadott kérvényre nézve, hogy ugyanis a bizottság java­solja ennek kiadatását a kereskedelemügyi minisz­terhez, de véleményt nem mond, nem mondja meg, hogy pártolőlag, vagy nem pártolólag adassék-e ki a kérvény a miniszternek. E megjegyzés után áttérve a baja-báttaszéki áthidalás ügyére, a dolog csakugyan úgy van, a mint azt a szegedi kongresszus nagy tanács­kozás után ebben a kérvényben megállapította, és a képviselőház elé terjesztette. Ez az ügy harmincz év óta szerepel, s e harmincz év alatt ebben az ügyben oly sok igéret történt, mint más ügyben minisztériumok részéről még soha. Sőt tavaly, í898-ban épen a jelenlegi igazság­ügyminiszter úr, Plósz Sándor is részt vett abban a. küldöttségben, mely báró Báuffy Dezső miniszter­elnöknél tisztelgett és Hegedüs Sándor kereske­delemügyi miniszter úr elődje, báró Dániel Ernő is a leghatározotabban Ígéretet tett, valamint még jelenleg is a kereskedelemügyi minisztérium­ban működő államtitkár úr szintén megígérte, hogy a Duna ezen áthidalása lehetőleg legrövi­debb idő alatt be fog következni. Nem akarom most a kérdés fontosságát rész­letezni, nem akarom a ház figyelmét kifárasztani, egyszerűen utalok az emlékiratra, melyet ezen küldöttség alkalmával a törvényhozás összes tag­jai s a miniszterek is megkaptak. Ezen emlék­iratban a legrészletesebben ki van fejtve a kér­déses hid nagyfontossága és azon nagy kérdések, a melyek ezzei kapcsolatosak. E hid kiépítése, a mely már huszonhét év óta forog szóban, leg­nagyobb érdeke Tolna, Baranya, Csongrád és Bihar vármegyéknek. Iparuk és kereskedelmük fejlődése ezen hid építésétől függ, és míg ez nem létesül, addig csak tengődnek, de nagyobb fejlő­elesnek nem indulhatnak. Ehhez csatlakozik az erdélyi vármegyék legnagyobb része, valamint Bács-Bodrog felső része. Az említett megyék e hid folytán direkt összeköttetésbe kerülnének egy­mással, továbbá Fiúméval. Engedjék meg, hogy ez alkalommal arra utaljak, hogy a lapok hírei szerint a kereskedelmi miniszter úr október 20. és 25 ike közt Fiumébe szándékozik menni az ottani kereskedelmi és ipari viszonyok tanulmá­nyozására. Legyen szives azon alkalommal e kér­dés tanulmányozására is időt fordítani, és meg fogja hallani maguktól a fiumeiektől, hogy ezen megyék nyersterményei csak direkt összeköttetés útján, e hid útján, és csakis az összeköttetésnek ezen olcsóbbá tétele által juthatnak Fiúméba is a kivitelhez. A kérdés gerincze tudniillik az, hogy a szál­lítás ezen megyékből kétféle úton történik. Az egyik Gomboson át 100 kilométernyi kerülővel, ä másik Budapesten át 120 kilométernyi kerülő­vel történik. Nagyon jól tudom, hogy e hid léte­sítése ellen Budapesten néhány nagyobb kiviteli czég foglal állást, azonban a miniszter úrnak kötelessége azt mérlegelni, vájjon a főváros felé való folytonos czentralizálása a forgalomnak épen ezen vármegyék rovására nem ad-e sokkal keve­sebb hasznot az országnak, mint ha arra is gon­dolunk, hogy a vármegyék és városok érdekeit is szem előtt tartva, azok forgalmát, kereskedel­mét és iparát emeljük. T. ház! Pozsonytól Budapest alsó részéig 240 kilométernyi át van. Ezen úton kilencz helyen van áthidalás, mig Budapesttől Újvidékig 460 kilo­méternyi úton egyetlenegy áthidalási objektum

Next

/
Oldalképek
Tartalom