Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

481. országos ülés 1899. október 9-én, hétfőn. tó a nép a földadó leszállításának ügyét napirendre hozta, és úgy látszik napirenden tartani akarja. Ne ütközzenek meg a t. képviselő urak e kérvényezésen, sőt örüljenek raj'ta, hog}? a földhöz kötött szegény polgárok kérvényeznek, hogy van még bizalmuk e képviselőház iránt, a mely a múltban oly sok mulasztást és bíínt követett el a szegény földmívelő nép érdekei ellen. Különben, t. képviselőház, nem foglalkozom most részletesen azzal a dologgal, a melyet ma érdemlegesen tárgyalt a pénzügyminiszter úr, hogy a földadó kulcsot nem lehetséges, nem czélszerű leszállítani. Én e téren vele nem vitatkozhatom, mert nem vagyok szakférfiú, és csak azon körülményre mutatok rá, hogy e kérvényeknek lényege az, hogy a szegény nép terhei enyhíttessenek. (Úgy van!) A nép ezt azért is akarhatja és követelheti, mert látja, hogy az állami életben haszontalan költekezések folynak és olyan felesleges intézkedések tétetnek, melyek minden szükség nélkül terhelik a népet. Éti magam is a nép ezen szemével látok és tudom, hogy az államháztartásban felesleges kiadások szerepelnek. A pénzügyminiszter úr, ki nemrégiben egy hasonló kérvény tárgyalásánál azt mondta, hogy lehetetlen a földadót leszállítani, mert az állami élet folytonosan fejlődik, új igényekkel lép fel, sok pénzre van és lesz szükség. Magam is elismerem, hogy az állami élet fejlődik, de tudom, hogy mesterségesen is fejlesztik, hiszen oly intézmények hozatnak be, melyekre nincsen szükség. Míg tehát magam és a nép látjuk, hogy milliók dobatnak ki haszontalanul: addig természetes, hogy a nép ilyen kérvényekkel járul ide, melyeknek lényege az, hogy a terhek leszállíttassanak. Azután a nép tudja, mi is tudjuk, hogy más országokban is foglalkoztak és foglalkoznak a földadó leszállításának kérdésével, és hogy azt már sok helyütt leszállították. Arra nézve, a mit ma a t. pénzügyminiszter úr mondott, hogy mikép szándékozik ezen kérve nyéket érdemében elintézni, hogy más néven és nem ezen név alatt, hanem az adóreform keretén belül fogja a kellő intézkedéseket megtenni, örömömet fejezem ki, mert ő a maga nagy szakértelmével egyenesen pálezát tört eddigi adózási viszonyüink felett és azokat tarthatatlanoknak jelentette ki. Csodálkozom, hogy miképen tudtak ilyen adózási rendszert annyi szívóssággal és oly hosszú ideig fentartani? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Azért is, t. kormány, csak revidiáljon, reámbuláljon, de minél előbb, mert »bis dat, qui cito dat, nil dat, qui munera tardat«. Ezek után a kérvényi bizottság véleményéhez hozzájárulok. (Helyeslés.) Major Ferencz jegyző: Kossuth Ferencz! KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIV, KÖTET. Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Én is támogatni kívánom az előttünk fekvő kérvényt. Más országban leszállítják a földadót, Magyarországon azonban 37 év óta, hozzá sem nyúltak. Ausztriában már kétszer szállították le, nálunk egyszer sem, határozottan támogatom Komárom kérvényét. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a ház a bizottság javaslatát (Igen!) A ház a bizottság javaslatát elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa): Babetordód, Pozsony város, Hunyad vármegye, Debreezen város, Szatmár vármegye, Pécs város, Tolna, Arad és Ung vármegye, Szabadka város, MarosTorda, Hont, Győr, Mármaros, Liptó, Veszprém és Árva vármegye a kóbor czigányok letelepítése tárgyában kérvénye /.. /Kőszeghy Sándor előadó: Ez is olyan kérelem, mely a törvényhozás asztalán már megfordult. Borsod vármegye inicziálta ezen mozgalmat a kóborczigányok letelepítése ügyében. Ez alkalommal is elpanaszolják a kérvényezők, hogy milyen csapás egyes vidékeken, midőn ilyen czigányesapat megjelenik, midőn kilesi az alkalmat, mikor a lakosok nincsenek otthon, és elárasztja a falut és mindenféle jogczímen : jövendőmondás, gyógyfüvek árulása, üstjavítás czímén lopnak, rabolnak s egyéb dolgokat követnek el és semmiféle hatóság nem képes sem elégtételt adni velük szemben, sem ezen csapásokat megszüntetni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Kérik tehát, hogy a mennyiben a törvényhatóságok kellő erővel nem rendelkeznek, a törvényhozás vegye kezébe a dolgot és intézkedjék ezen kóborczigányok letelepítése ügyében. (Általános helyeslés.) A bizottságnak javaslata az, hogy a kérvények a bel- és földművelésügyi minisztereknek adassanak ki. Elnök: Elfogadja a ház a bizottság javaslatát? Major Ferencz jegyző: Páder Rezső! Páder Rezső: T. ház! Ne surranjunk át olyan könnyen ezen kérvények felett. Én hosszabb időn át figyelemmel kisértem azon törekvéseket és indítványokat, melyeket egyesek a czigánykérdés megoldására vonatkozólag tettek, és én azt találtam, hogy azok nem a kellő alapon állanak, és vagy túl humanisztikus szempontok által vezettetnek, vagy pedig idealisták. Az egyik úri ember például azt mondotta: A czigány-kérdéshez nem is kell hozzányúlni, mert a közélet nem lesz elég regényes, ha nincsenek kóborczigányok és czigáirytanyák a falu végén. Mások meg azt mondották, hogy az egyéni szabadságot sértené, ha a czigáuyokat kényszereszközökkel letelepítenék. Én e felett nem vitatkozom; ezekre nézve tanulmányokat készíteni a belügyminisztériumnak a dolga, hanem annyit látok a 16 törvény-