Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

44 481. országos ülés 1899. október 9-én, hétfőn. míg ma az általános jövedelmi pótadó csak 1500, illetőleg 2000 írtnál veszi kezdetét, addig az új jövedelmi adó már 300 írtnál kezdődik, mert a létminimumot csak 300 frtig adjuk meg, és így tehernövekedés állana be az illetőknél, annál is inkább, mert nem mentesíthetjük a lakpénzeket az adó alól, a melyek pedig ma mentesítve vannak. Az új jövedelmi adó körébe a fizetés és a lakpénz is bevonandó, ennek következtében nem maradt tehát más hátra, — ha igazságosan akarunk eljárni, — minthogy ezeket az állandó illetménynyel biró egyéneket akár állami, akár községi, törvényhatósági, vagy magántisztviselők, bevonjuk a IV. osztályú kereseti adó körébe. Ezen intézkedésnek azonban az a következménye lesz, hogy bizonyos határon fölül teherapadás fog bekövetkezni. 300 írton fölül már az illetők kevesebb adót fizetnének mint ma, a mit pedig szintén el akarunk kerülni, mert a tehernövekedés épúgy kerülendő, mint a teher apadása, nem marad tehát más hátra, mint az ilyen egyéneknél a jövedelmi adó mellett egy külön kiegyenlítő illetményi adót is létesíteni, a mely a jelenlegi terhet változatlanul fentartja. Nagyon természetes, hogy azok, a kik fix fizetéssel bírnak, de 300 forintnál kisebb a bevételük, a létminimumot élveznék és adó alá nem esnének. H Most át kellene térnem a III. osztályú kereseti adó kérdésére. Mielőtt azonban ezt teszem, röviden megemlítem azt, hogy a tőkekamat- és járadékadót, a bányaadót és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját igen kevés módosítással a jelenlegi alakban megtartaíidónak vélem. És mielőtt a III. osztályú kereseti adóval foglalkoznám, szükséges megismertetnem nézeteimet az alkotandó új jövedelmi adóra nézve. (Halljuk! Halljuk!) Az általános jövedelmi pótadónak megszüntetése mellett alkottatnék meg az új jövedelmi adó, és pedig az egyéni adóztatás elvei alapján. Ennek az új adónak rendeltetése és czélja az, hogy az egyénnek minden, bármely forrásból származó jövedelmeit kikutassa, megállapítsa, egy összegbe összesítse és adóztatás alá vegye. Ezen adó kivetésénél nem szükséges, hogy tekintettel legyünk azokra az eredményekre, melyek a többi hozadéki adók kipuhatolásánál megállapíttattak, mert ezek nem mindig felelnek meg a valóságnak. Ezektől tehát eltekinthetünk, és az a bizottság, a mely hivatva lesz az új jövedelmi adót kivetni, azon eszközök segélyével, melyeket a törvény részére rendelkezésre boesát, hivatva lesz kikutatni az egyének valóságos jövedelmeit, minden forrásból, tekintet nélkül arra, hogy ez a jövedelem más törvények szerint adóköteles, vagy adómentes-e. Mihelyt ez a jövedelem a létminimumot meghaladja, adó alá lesz vonandó. Ebből következik, hogy ennél az adónál nem a tárgyi adómentesség, hanem csakis a személyi adómentesség volna megadható azoknak, a kiknek a törvény ezt megadni szükségesnek tartja. Miután ennél az adónál az egyén összes jövedelme adó alá kerül, gondoskodni kell alétfentartás eszközeiről, ennél az adózásnál kell tehát a létminimumot megállapítani. Ezt a létminimamot, t. ház, részemről épúgy, mint hivatali elődöm és mint az a szaktanácskozmány, mely foglalkozott az egyenes adók kérdésével, 300 forintban vélem megállapítandónak. Mert habár elismerem, hogy ez csekély összeg, elismerem, hogy más államokban a létminimum magasabb, a mi viszonyaink közt mégis azt hiszem, hogy a mi megélhetési viszonyainkat nem lehet egészen parifikálni a nyugati államok viszonyaival; azt hiszem, hogy ez a határ a mi viszonyainknak megfelel és államfinancziális szempontból az ország érdekeinek túlságos koczkáztatása nélkül nem volnék abban a helyzetben, hogy magasabb létminimumot hozhassak javaslatba. Miután azonban ennél az adónál a valódi teherviselési képességet akarjuk kikutatni, annálfogva az adózás nem a bruttó, hanem a nettó jövedelemre volna alapítva és azért a bruttó jövedelemből az öszszes tehertételek előbb levonatnak, úgy azok, a melyek be vannak táblázva, mint azok, a melyek nincsenek betáblázva, de igazolhatók és igazoltatnak. Nem lehet elkerülni az új jövedelmi adónál sem azt, hogy bizonyos jövedelmeknek másodszori megadóztatását is ne képezze, épúgy, mint ma az általános jövedelmi pótadó másodszori megadóztatást képez bizonyos forrásokra. Hogy azonban ez a többszörös megadóztatás a végletekig ne menjen és esetleg harmadszori adóztatássá ne váljék, gondoskodni kell azoknál a bevételi forrásoknál, a melyeknél ez a veszély fenforog, nevezetesen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójánál, oly intézkedésekről, melyek meggátolják, hogy a jövedelmi adó nemcsak kétszeres, hanem esetleg háromszoros megadóztatássá válhassék. Ezen adó alanyai az összes fizikai és jogi személyek lennének, egyedüli kivételével azoknak, a kiknek részére a törvény személyi adómentességet biztosít. A mi a családtagokat illeti, miután a családtagok külön adóját eltörölni szándékozunk, ennélfogva az új jövedelmi adóban a közös háztartásban élő gyermekek, valamint a nő külön vagyonából származó jövedelmek a családfő vagyonával kumulálva kerülnének megadóztatás alá. A mi már most az adókulcsot és annak progresszivitását illeti, meg kell vallanom, hogy a progresszív adózás kérdésére nézve a tudósok, az elmélet emberei szétágazó véleményben vannak. Nem kell azt hinni, hogy a progresszív adó-